Augusztus Oclahomában - 2013.

Amerikai film, John Wells rendezte szédületes szereplőgárdával: Meryl Streep (anya) és Julia Roberts (a három lány egyike) is Oscar-díjat kapott a filmért., amely egyébként Tracy Letts azonos című, Pulitzer-díja színdarabjának adaptációja.

 A két idős szülő szövetsége azon alapul, hogy kölcsönösen eltűrik egymás elviselhetetlen hibáját: a férj (Beverly Weston, Sam Sephard játssza) alkoholizmusát és a szájrákos nő (Violet Weston, Meryl Streep adja) gyógyszerfüggőségét. Amikor már nem képesek ketten menedzselni az életüket még az otthon maradt egyetlen lányukkal Ivyvel sem, a férfi felfogad egy indián házvezetőnőt, majd eltűnik otthonról. A lányok Ivy hívására családtagjaikkal együtt hazatérnek , hogy segítsenek megkeresni az apjukat, de kiderül, hogy hiába, mert öngyilkos lett.

Mindenkinek csődtömeg az élete. Barbara van legrosszabb viszonyban az anyjával, ő az, aki a gyógyszerfüggőséget nevén nevezi és megpróbálja erőszakkal elfoljtani. Ugyanakkor külön él a férjétől, akinek fiatalabb szeretője van, 15 éves lányukról meg nem sokat tudnak.

Karen felszínes, csapongó nő, épp egy háromszor elvát marihuana-függő férfival készül házasságot kötni, aki meg ráhajt Barbaráék 15 éves lányára. Ivy lenne az áldozat, ő az, aki nem menekült el otthonról, de most már ő is szökni készül unokatestvérével a "Kis Charles"-szal, de kiderül, hogy nem is unokatestvérek, hanem testvérek.

A filmen nagyon jól látszik, hogy szobadráma, a külső jelenetek teljesen feleslegesek. A családtagok és hozzátartozóik bonyolult kapcsolatrendszere párbeszédek, többnyire veszekedések során tárul fel. Nem rossz. :)

A vágyakozás napjai - 2009.

Fekete-fehér, magyar-francia játékfilm, bár a francia szál a női főszereplőn kívül elhanyagolhatónak látszik. Pacskovszky József rendezte. Anna (Shefcsik Orsolya), egy néma intézeti lány beáll házvezetőnőnek egy szentendrén élő házaspár luxuslakásába. Az asszony (Angéla, Catherine Wilkening) valamilyen jólmenő üzletkötő, a férj (Zoltán, László Zsolt) pedig foglalkozását alkoholizmusa miatt feladni kényszerülő szemorvos, aki jobb híján beáll az unokahúgához lovakat gondozni.

A házaspár 17 éves lánya autóbalesetben halt meg, és ekkor döbbentek rá, hogy nem is tudnak róla semmit. Talán ettől a katasztrófától és a bűntudattól  romlott meg a házasságuk, a pasi emiatt is iszik, a nő meg emiatt fekszik le szinte naponta fűvel-fával. A nyitott, kíváncsi és tiszta Anna előtt lassan tárul fel munkaadói élete és lassan formálódik hármójuk kapcsolata, mígnem már ott tartunk, hogy elvesztett lányuk pótlékát és életük megváltásának lehetőségét látják benne.  A családi idill akkor teljes, amikor Anna udvarlóját vendégül látják ebédre.

A látszatélet és az álomcsalád azonban nagyon törékeny, nem is képes fennmaradni. A csúcsponton össze is törik: Zoltán közli, hogy (Édes) Anna nem a lányuk, hanem a szolgálójuk, az udvarló erre örökre szakít (hogy miért, az nem igazán derül ki, nem is hiteles), Angéla újra a szexben, Zoltán újra az alkoholban keres vigaszt, Annát kirúgják, elballag a reménytelenségbe. Ennek ellenére nagyon jó film.

12 év rabszolgaság - 2014.

Solomon Northup valóságos személy, története hatására polgárjogi harcos lett, történetét is megírta. Északon élt szabad emberként, megbecsült hegedűművészként, szerető családban, szép lakásban. Elkábították és elrabolták, eladták délen rabszolgának, ahol három gazda birtokán töltött 12 keserves évet, míg végül egy szabadelvű kanadai ács segítségével megmenekült.

A történet során megismerhetjük azt a kiszolgáltatottságot, amelyben a gyapotmunkás rabszolgák éltek, és azt a deformált tudatállapotot, amelyben ezt sokan maguk is elfogadták, s amely főként a birtokosok szemében valóban egyszerű tulajdonná, birtoktárggyá alázta ezeket az embereket.

"A 12 év rabszolgaság a hős viszontagságain keresztül átfogó képet nyújt az amerikai rabszolgaság végnapjairól. McQueent leginkább a rendszer abnormális logikája érdekli. Az elnyomók és elnyomottak egyszerű szembeállítása helyett a fontosabb figurák pszichológiai kórképei tárulnak fel előttünk: a szadizmus természetrajza, az erkölcsi gyengeség és önáltatás mellett a kollaboráció és a lojalitás lélekölő hatásai is megjelennek. Egy törvényszerűen bukásra ítélt, beteg társadalmat látunk. Az uralkodó rend a hideg anyagi érdekekkel keveredő rasszizmust kifordított bibliai szólamokkal, az elfojtott frusztrációkat és lelkiismereti válságokat fizikai fölényével próbálja elfedni. Az elnyomottak önszerveződése, a lázadás lehetetlen, csak a zenében és a halálban remélhetnek vigaszt.

A gyönyörű természeti képek vibráló ellentmondásba kerülnek ezzel a rothadó világgal. A minimalista zenehasználat a felcsendülő dallamokat hangsúlyossá varázsolja, a drámai feszültséget a statikus, hosszan kitartott beállítások fokozzák. McQueen ízlése és arányérzéke kifogástalan, visszafogott rendezése kellő teret hagy az alapmű és a színészek számára. A mellékszereplők hibátlanok, Chiwetel Ejiofor (Oscar)mély átéléssel jeleníti meg a főhős tragédiáját. A legmeggyőzőbb alakítást mégis a rendező állandó színésze, a kegyetlen ültetvényest alakító Michael Fassbender nyújtja. Igaz, a karaktere jóval kidolgozottabb, mint a kereskedő, a munkafelügyelő, a jóságos úr vagy az északi fehér liberálisok figurái, de Fassbender játékában szinte tapinthatóvá sűrűsödnek azok a mentális deformációk és ellentmondások, melyek az emberi gyűlölet mögött munkálnak."  Forrás

Dorian Grey - 2009.

Angol film Oscar Wilde regényéből, Oliver Parker rendezésében. Dorian Grey (Ben Barnes) egy viszonylag szegény, vidéki ifjú, kb 20 éves, amikor nagyapja vagyoát megörökölve Londonba költözik. Tiszta, ártatlan lelkét hamar megfertőzi a vagyon és az ördögi kisértés, amely Lord Henry Wotton (Colin Firth) személyében jelenik meg.  A gátlástalan élvezeteket hirdető lord soha nem megy olyan messzire, mint Dorian, aki az ördög tanításainak hatására teljesen leveti minden erkölcsi gátlását. 

Egy társaságbeli festő megfesti az arcképét, amely csodálatos szépségében és ártatlanságában mutatja. Az ördöggel kötött furcsa szövetségnek az a lényege, hogy míg Dorian megőrizheti eredeti szépségét az idő múlásával is, minden erkölcstelen tette az arcmást teszi egy fokkal csúfabbá. A képet ezért elzárja, és idővel már maga sem meri megnézni. Ezerféle gonoszságot követ el, gyilkossá válik, ópiumbarlangokban múlatja az idejét, évtizedekre eltűnik, majd házasulandó ifjúként lép be újra a társaságba, egykori mestere lányát készül feleségül venni...

Titka lelepleződik, Lodd Wotton a padláson éri, lerántja a leplet az elcsúfult képről, és felgyújtja a helyszínt, bezárva egykori tanítványát. Emili sem tudjamegmenteni, végül úgy hal meg, hogy leszúrja szörnyű horrorfilmbe illően megelevenedő rettenetes arcmását, és a küzdelemben maga is egyre csúfabbá válik, külseje azonossá válik igazi énjével.

Gyönyörű helyszíneken és csodás díszletek között játszódik a film. A regény azért mégis jobb. Persze a filmet is érdemes megnézni, különösen az erős lelkuletűeknek.

Mama - 2015.

Spanyol-francia dráma Penelopé Cruz (Magda) főszereplésével. Julio Medem rendezte. Egy életerős, küzdeni tudó, szabadszájú és szabad akaratú rákos nő életének utolsó évét mutatja be. Férje épp csajozik a tengernél, amikor megtudja, hogy mellrákja van. 10 év körüli fia tehetséges focista, esélye van, hogy bekerüljön a Real madrid utánpótlás csapatába. Épp az ő meccsét nézi, amikor ezt megtudja a meccset szintén néző utánpótlás edzőtől. Az edző a meccs alatt kap hírt lánya haláláról, felesége kórházban: autóbaleset. Az asszony is meghal.

Az edző és az anya szép lassan egymásba kapaszkodva éli túl, ami sújtja  őket. Magda elzavarja a férjét, új életet kezd Raúllal, az edzővel (Alex Brendemühl). A rák azonban nem kegyelmez, hiába a csábos, fiatal orvos küzdelme és barátsága. Teljesen hihetetlen, ahogyan hárman, sőt a kisfiúval együtt négyen összebarátkoznak. Az éneklő doki is szerelmes egy kicsit a szép Magdába, de ez nem zavar senkit. Ő Natasa révén fonódik igazán a történet misztikus vonalába: egy Natasa nevű orosz kislányt akartak örökbe fogadni a feleségével, de közben tönkrement a házasságuk, és az örökbefogadásból nem lett semmi. 

Magda még éppen megszüli Natasa nevű kislányát, mielőtt meghal. Úgy gondolja, ez az ajándéka a mélyen vallásos Raúlnak, az ember meg eltűnődik, hogy mennyire lehet jó a férfinak: egy éven belül a második feleségét veszíti el, és magára marad egy tízéves fiúval, aki nem is az övé, meg egy egynapos csecsemővel, akit a doki is a magáénak tart egy kicsit, legalábbis lelkileg.

Szép, kedves és megható film, de nem igazán mély.

Valaki más élete - 2012

Francia film, főszereplője Marie (Juliet Binoche), rendezője Sylvie Testud, aki amúgy jó színésznő is. Ő írta a forgatókönyvet Frederique Deghelt azonos című regényéből.  

Marie egy reggel arra ébred, hogy nem 25, hanem negyven ées, és semmire nem emlékszik a kiesett 15 évből, ami egyébként teljesen megváltoztatta. 15 éve egy friss, nagy szerelem kezdetén állt, csóró volt, de épp kapott egy állást. Zabolázatlan, szabadszájú és mesterkéletlen volt. Mint kiderül, azóta a cég második embere lett, híres és sikeres üzletasszony, férjhez ment a szerelméhez, de tönkrement a házassága, mindkettejüknek új kapcsolata van, és éppen válnak. Van egy gyereke, akivel nem sokat törődik, mert van házvezetőnő meg állandó dada is. Modora, stílusa, személyisége megváltozott, kíméletlen, törekvő, kifinomult üzletasszony lett belőle. 

Korábban nyilván kellemesen tudott együttélni ezzel a személyiséggel, de most, hogy 15 év előtti énjével ismeri meg percről percre jelenlegi életét, nem akarja, nem tudja elfogadni, és mindent megtesz azért, hogy visszaálljon a helyes vagyis a régi vágányra, rendbehozza a házasságát, jó anya legyen, és a szüleivel is rendezze a kapcsolatát. Mindez sikerül is.

Nem derül ki, miért esik ki az emlékezetéből a 15 éve, mi miért történt, hogy romlott el a házasság, hogy lett sikeres üzletasszony.... Szórakoztató, de nem igazán vehető komolyan. 

(A leleményes) Hugo - 2011

Öt Oscaros amerikai családi mozi, izgalmas, kedves, komoly erőszaktól mentes, amolyan korunkbeli Twist Olivér: egy tehetséges, okos árvagyerek keserű sorsának jóra fordulása. Hugo az apjával élt, aki a mechanikus szerkezetek javításának megszállottja és nagy mestere volt, hirtelen meghalt. A kb. 10-12 éves gyereket részeges nagybátyja veszi magához, ő a párizsi Montparnasse pályaudvar toronyórájának karbantartója és kezelője, és ott is lakik egy elfeledett toronyszobában.

A nagybácsi egyszer csak eltűnik, a fiú veszi át a munkáját úgy, hogy erről bárki is tudna. Munkája mellett az apjától rámaradt mechanikus ember javításával foglalkozik, és már csak egy kulcs hiányzik az automata beindításához, amikor megismerkedik egy kislánnyal, aki a kulcsot a nyakában hordja. Együtt kiderítik, hogy a kislány nagyapja valaha híres filmrendező, producer, forgatókönyvíró, színész és feltaláló volt, de a háború tönkretette jólmenő üzletét, minden összeomlott. Nem is akar a múltra emlékezni, egy kis játékboltot üzemeltet a pályaudvaron, főként felhúzható játékokkal. Övé volt az az automata, amelyet egy múzeumból Hugo apja vett meg.

Érdekes új információ, hogy a sztori nagyon is igaz: Georges Méliés valóban létezett, ő építette az első európai filmstúdiót, és több mint 500 filmet készített, amelyekre jellemző volt a sok trükkös szerkezet. Ő volt az első, aki kitalált cselekményt vitt vászonra. Megfilmesítette pl. Verne Utazás a Holdba c. regényét is. Valóban tönkrement, elfelejtették, és valóban volt játékboltja a pályaudvaron. Életét Brian Selznick írta meg, ebből a könyvből született a forgatókönyv.  

Mellesleg megismerkedünk a pályaudvar 20-as, 30-as évekbeli különleges életével. a felügyelővel, a virágárussal, a táncos kávéházzal, különleges figurákkal. indenestől szeretni való film.

Sandra Brown: Crawford háborúja

Egyáltalán nem vagyok krimiolvasó, és erős távolságot tartok a lektűrtől, mégis jól szórakoztam ezzel a könyvvel. A borító szerint a szerző az amerikai krimi nagymestere.

A Főszereplő Crowford Hunt valaha texas ranger volt , most is az, de irodai munkára ítélve, mert felesége halála után felborult az élete, megbízhatatlanná vált és erősen alkoholizált, ezért ötéves kislányát is a nagyszülők nevelték. A cselekmény azzal kezdődik, hogy miután rendeződött az élete, összeszedte magát, szeretné bíróságon visszaszerezni a feügyeleti jogát. Holly Spencer bírónő kényes helyzetben van, állása véglegesítése kérdéses, van versenytársa is, és ezért minden ítéletének különös súlya van. 

A tárgyaláson egy álarcos fegyveres majdnem lelövi a bírónőt, Crowford menti meg az életét, és ettől kezdve már három szálon fut a cselekmény: (1) gyerekelhelyezés, (2) nyomozás a gyilkossági kísérlet elkövetője után, (3) szövődő szerelem. Számtalan veszélyes bonyodalom, tévedés, hamis gyanú után végre kiderül, hogy nem is a bírónő, hanem Crowford volt a célszemély, a kislány persze apjához kerül, de a nyagyszülőkkel is kiegyensúlyozott kapcsolatban marad, Holly és Crowford is boldogoan él együtt, míg meg nem halnak, persze nem a regény idejében és terében.

Szecessziós tárlat a Fugában

Nekem új a Fuga Építészeti Központ, nagyon decens, dizájnos, céljához illő és méltó hely, két szint, csodás könyvesbolttal és két kiállítótérrel. (Petőfi Sándor utca 5.)

A "Kis Képző", vagyis a Képző- és Iparművészeti (most éppen) Szakgimnázium muzeális gyűjteményéből vannak azok az ipari rajziskolásoknak szánt, és valóban általuk használt mintalapok, amelyeket kiállítottak. Soha nem gondolkodtam el azon, hogyan lehet, hogy az egyes stílusirányzatok motívum- és formakincse olyan gyorsan terjedt, és változatosságuk ellenére annyi közös vonás, újra meg újra felbukkanó elem található mindenfelé. Pedig a magyarázat kézenfekvő: a mesterek számára mintakönyveket készítettek nagy mesterek, tervezők, építészek, és ezeket nyomtatásban megjelentették, és az ipari rajziskolákban vagy egyszerűen az ipariskolákban laponként használták, másolták. Úgy megtanulták a formanyelvet, mint az anyagismereteket vagy a szakmai számításokat.

A kiállított szecessziós mintalapok drága, többnyire külföldi mintakönyvekből valók, és a gondos, tudatos rendezés háttérszínnel is kiemeli a három témát: a növényi és az állati motívumok díszítőelemként való alkalmazásának mintáét, valamint a kőfaragványokat és egyéb épületdíszeket, p. erkélyeket és kémyényeket. A magyaros mintakincs viszonylag alulreprezentált, és nem is olyan káprázatos, mint a külföldi anyag, holott nyári alföldi utunkon megtapasztaltuk, milyen gazdagsággal áradt nálunk is a szecessziós ornamentika. Budapesten azóta is nyitott szemmel járok, és csodás dolgokat fedezek fel.

Karácsonyi Múzeum + a Magyar Nemzeti Galériában

Nagyon jó volt. Négytárlatvezetésen vettem részt.
1) "Kincsetek vagyok, pici kincs, de Ember" - a gyermekábrázolás változása 3-4 századon keresztül, néhány kép segítségével illusztrálva. Deák Ébner Lajos Fifine c. festménye ragadott meg a legjobban.

2) Versbombonok: A Galéria munkatársai mondtak el egy-egy kortárs verset, összesen hat vagy hét képhez választva.
3) Az Isten mint fény: Lovass Dóra karácsonyi tárlatvezetése. Ebből a tömeg miatt keveset láttam.
4) Jankovics Marcell tárlatvezetése a csodálatos gótikus szárnyasoltárok termében. Sok új ismeretet szereztem, pl. hogy a háromalakos oltárokat a baloldalon álló alakról nevezték el, ez a főalak.

Figaró házassága _ Nemzeti Színház

Sardar Tagirovsky rendezte. Beumarchais szövegét Sényi Fanni írta át. Alaposan. Spanyolország világhatalom. Almaviva gróf (Schnell Ádám, alpakka öltönyben) e világhatalom legnagyobb és legfontosabb vállalatának vezetője: a mesterséges intelligencia fejlesztését teljes tökélyre vitték, és most azon dolgoznak, hogy az álmokba visszatérve megvalósítsák azokat, vagyis azon, hogy az ember képes legyen megváltoztatni a jövőt. 

Hosszú, unalmas monológok, sematikus jelenetek, káosz. Mindez 3 felvonásban, 3,5 órában. 2 épp elég volt. Nem is akarok emlékezni rá. Szerencsére könynen felejtek.

Caravaggio - 1986.

Angol dráma Caravaggio életéről, ami korántsem volt konformista, polgári vagy szokásos. Halálos ágyán emlékszik vissza e viharos élet eseményeire, 

Nigel Terry játssza a festőt, Derek Jarman a rendező. Rajtuk kívül még három fontos szereplő van: Lena (Tilda Swinton), (Nigel Terry), akik szerelmi háromszöget alkotnak, valamint Caravaggio néma szolgája, Ranuccio (Sean Bean).

Nem jó, nem rossz film, de töredezett. Az tetszett benne, ahogyan a Caravaggio-képek életkép-szerűen megelevenednek.

A bőr, amelyben élek /La piel que habito - 2011-

Almodóvár filmje, nekem tetszik, de elképesztően excentrikus. Nagyon emlékeztet a Beszélj hozzá című alkotására. Itt is egy beteg van kiszolgáltatott helyzetben. 

Egy sebész (Antonio Banderas) az emberi bőr pótlásának lehetőségeit kutatja, mióta a felesége nem gyógyult fel égési sérüléseiből, és amikor megpillantotta magát, gyönyörű házuk emeleti ablakából 10 éves lánya mellé kiugorva öngyilkos lett. A kislány a kétszeres sokktól folytonos pszichiátriai kezelésre szorul (már van vagy 17), most engedték ki, de úgy tűnik, hogy hamar.

Valami buli van a házban, és a lányt megerőszakolja egy fiatal, motoros srác, Vicente (Jan Cornet), aki nagyon beszívott, és aki egyébként anyja használtruha-boltjában lopja a napot, mikor nem motorozik és nem narkózik, de azért nincs nagyon elszállva. A házban egyébként az orvoson kívül házvezetőnőként él az anyja (Blanca Suárez), meg egy fiatal nő, Vera (Elena Anaya), akin folyamatos plasztikai átalakításokat végez az orvos, azt hisszük, hogy csak bőrátültetést.

Aztán szépen kiderül, hogy ez a lány valaha férfi volt, az erőszaktevő éretlen kis pasi. Bosszút lehet rajta állni (az apa tudja, hogy ő volt az erőszaktevő), átoperálja nővé, fokozatosan lecseréli egész bőrét apró részletekben a kikísérletezett nagyon finom bőrre, és a megtévesztésig olyanra alakítja, amilyen a felesége volt.

Van egy bűnöző féltestvére is, akiről régóta nem tudni semmit. Kiderül, hogy elszökött vele a feleség, együtt szenvedtek autóbalesetet, amelyben az asszony végzetesen megégett. A tesót valami rablás miatt üldözik, anyjánál keres menedéket, és a ház számtalan kameráján meglátja a nőt, akit a halott asszonynak, volt szeretőjének vél, megkeresi, kiengedi a szobájából és menten megerőszakolja, a fiúból lett nőnek ez az első szexuális élménye ebben a nemi szerepben. Meg is szenvedi rendesen. 

A sebész azonban megérkezik, lelövi a banditát. Ettől kezdve kaapcsolattá, ambivalens szerelemmé alakul a páciens és az orvos viszonya, és még ketten meghalnak. Ha érdekel, hogy kik és hogyan, nézd meg! Érdemes.

Emlékezz rám - 2012.

Romantikus drámának titulált amerikai film, én inkább simán kissé sablonos, melankólikus drámának nevezném. Allen Coulter rendezte, az apa szerepében a más a Második esélyben és még másutt is látott Pierce Brosnan. Elvált nagymenő vállalkozó, érzelmi nulla. Három gyereke közül a legnagyobb, huszonéves fiú hat éve öngyilkos lett (talán ezután váltak). A középsőt, a különleges, érzelemgazdag, de a 10 éves húgán kívül semmi és senki iránt nem elkötelezett, laza szingli életet élő Tylert Robert Pattinson alakítja. Nagy tini-sztár, az Alkony-sorozatból, amit én persze nem néztem. Bár a történések fő oka az apa, és a kislány is nagyon érdekes, a főszereplő mégis Tyler.

Tyler úgy egyetemista, hogy nincs beiratkozva, nem kell neki a diploma. Egy könyvesboltban dolgozik, nem jár sehová, bulizni is csak a szobatársa, barátja ösztönzésére megy el. Ott meg aztán kitör valami verekedés, be is viszik a rendőrségre, és nem derül ki igazán, pedig tényleg ő a jó fiú. A rendőrtiszt nagyon agresszív, kiderül, hogy neki is vesztesége van: megölték a feleségét, van egy fiatal felnőtt, egyetemista lánya, akit agyonóv.

Tyler Imádta a bátyját, s mióta meghalt, nem nagyon tud mit kezdeni magával. Csak nagy családi eseményeken jelenik meg, meg a húgával törődik, az apját okolja a bátyja haláláért. A kislány is kilóg a sorból, tehetségesen rajzol, kiállításon is szerepel, de az apja - akit nagyon szeret - egyáltalán nem foglalkozik vele, nem hallgatja meg, a kiállításra sem megy el. Ez már sok Tylernek, az apja szemébe vágja, hogy ő lesz az oka, ha mindhárom gyereke öngyilkossággal végzi. Erre apa kicsit elgondolkodik, erőt vesz magán, és megpróbál változni.

Közben kibontakozik a szerelmi szál Tyler és a felügyelő lánya, az anyja elvesztése, meg az apa túlféltése miatt kicsit narkotikus Ally (Emilie de Ravin) között. Barátja unszolására, bosszúból szedi fel a lányt, pedig nem is vágyik bosszúra, és jól beleszeretnek egymásba. Segít a terhelt psziché.

2001-ben vagyunk, és mire valami alakulna apa és fia meg a lánya között, eljön szeptember 11., az apa irodája az ikertornyok egyikében, Tyler az apa irodájában várja az első igazi beszélgetést, az apa késik, mert a kislányát - talán életében először - ő viszi iskolába. Így aztán Tyler is meghal. de ez nem tűnik annyira logikusnak a cselekmény menetéből.

Regina W / Vas Edit: Az átutazó. Kis kézikönyv kalandoroknak

A Gólem Színgáz Egyesület kiadásában, 2015-ben jelent meg ez a furcsa könyv. Nem szépirodalom, annyi biztos. Nem tudni, miért Regina W-ként jelenik meg a szerző, ha közben egyfolytában Editnek hívja magát, és az előszót is Vas Editként írja alá.

Egy kb. 150 centis, alig ötven kilós buldózerről szól (önéletírás), aki vagy hét házasságon és számos országon keresztül, nem tudni miért, négy évre börtönbe kerül. Úgy tűnik, a könyv a börtönben született. Előbb maszek kötödés, majd a 4-es úton, Monor körül ma is megtalálható Katalin csárda tulajdonosa, aztán budapesti, majd izraeli panziós, kanadai nemtudommi... Kalandos élete volt, annyi bizonyos, és kevés skrupulussal rendelkezett.

Egész jól meg lehet lenni a könyv elolvasása nélkül is. Sajnálom Klárikát, tőlem kapta, de nem ilyesmire gondoltam. Bocsánat.

Péterfy Gergely: Örök völgy. Pannon mese

2012-ben írta Péterfy Gergely ezt a fantasztikusan dús mesés kalandot, varázsos fantáziavilágot megelevenítő regényt. Még A kitömött barbár előtt, amit elsőként olvastam tőle, addig nem is hallottam róla. Gyakran eszembe jut vele kapcsolatban Darvasi László, akinek ugyanilyen sajátos, varázsos világa van, nála is minden mesés dolog megtörténhet, az ő fantáziája is határtalan (Virágzabálók, Vándorló sírok).

Két szimbolikus főszereplőjének kalandjait a szintén meseszerű és szintén szimbolikus Fulvio csetlés.botlásai során tárulnak fel. Lehet, hogy inkább ő a harmadik főszereplő. Fulvió egyesek szemében olyan visszataszítóan rút, hogy ránézni sem lehet, az emberek nem bírják elviselni. Mások szemében maga a ragyogó szépség. Ő maga hol ilyennek, hol olyannak látja magát. Sorsa nagyon viszontagságos. 17 éves kamaszként megpróbálja megfejteni kettősségének titkát, és bizonyos körülmények hatására kétféle lénye hirtelen külön alakban ölt testet és elszakad egymástól: Szép énje gátlástalan gonosz jellemmel él tovább, míg a rútban nemes érzések lakoznak.

Szerelme után kóborolva járja a világot a Római Birodalom idején Pannóniában. Egy olyan lányt keres, aki egy szekéren szállított különleges festményből szólt hozzá segítséget, megszabadítását kérve. Serapiának hívják, ő a boldogság, jóság és az öröm forrása a világban, ő volt az aktuális Csodálatos Leány. Minden korban élt egy ilyen leány. Csodás kisugárzásuk beragyogta a világot, de csak addig, amíg valamilyen alantas érzés nem költözött a szívükbe. Serapia titkos őre, távoli vigyázója Ágoston Mester, a nagyhatalm és fantasztikus átváltozásokra képes varázsló, aki varázsgömbjében figyelte a leány felcseperedését mindaddig, amíg az féltékenységből ki nem nyomta  újszülött kisöccse mindkét szemét. Ekkor állandó segédjével, Teuto Kabarral együtt elrabolták, a mester kicsire zsugorította és egy javító hatású varázsszelencébe zárta, így járták vele Pannóniát.

Fortunatus, Ágoston Mester rég nem látott barátja, a hatszáz éves Szellemfejedelem álmában találkozott Serapiával. Ez a végzetes látomás szerelemre gyújtotta, eltávolította feladatától, a dolgok törvényszerű és megszokott működésének felügyeletétől. El is vesztette ezt a képességet, amelyet puszta léte mindaddig biztosított, amíg nem ismeri a szerelmet. A Szellemfejedelem ötvenévenként választ magának új szolgát, a jelenlegit magimariusnak hívják, fiúruhában jár, már hosszú évek óta van a Fejedelem mellett, aki tudomást sem vesz arról, hogy valójában lány, és hogy titkon őt szereti. 

A kalandok történelmi hátterében a Római Birodalom összeomlása áll, a barbárok pusztító támadásai, a kultúra, a rend felbomlása, és mintha mindez a két varázslatos szereplő csodás hatalmának megszűnéséből fakadna. A barbár pusztítással ellentétes világban, az Ágoston Mester által varázsolt Örök Völgyben Serapia Fortunatussal élt zavartalan boldogságban, a képzelet világában, hogy rabságának terhét ezzel fedjék el. Már nem emlékszem hogyan, kiszabadul a szelencéből, és megdöbbenve látja, hogy megöregedett, ráncos vénasszony lett belőle.

A szép Fulvió a barbárok szolgálatába állva igyekszik biztos jövőt, pénzt és pozíciót szerezni az új világban, és nem riad vissza semmilyen gonoszságtól... és ez a csodák és katasztrófák egy része csupán....

Helen - 2009.

Angol - amerikai - német - kanadai filmdráma egy jó házasságban élő, szép és sikeres zenetörténet professzorról, akin - mint megtudjuk - újra kitör a depresszió. Második férje, David töretlenül mellette áll minden rosszban, pedig ő mindent megtesz, hogy elúzze magától. Hihetetlen mélységeket jár be, és ettől ő szenved a legjobban, de a környezetének is tragédia. A lányát az apa, az első férj magához veszi, mert már nem tud gondoskodni róla.

Nem dolgozik, a kezelést nem vállalja, összebarátkozik egy volt tanítványával, egy másik mániákus depresszióssal, odaköltözik hozzá egy lerobbant lakásba, és váltakozva vannak tűrhető vagy tragikus állapotban. Amikor a lánya meglátogatja, rádöbben, hogy ez nem mehet így tovább, bevállalja a sokkterápiát, és egyre jobban lesz. Visszamegy a barátnőhöz, aki meg egyre betegebb, és tanúja lesz az öngyilkosságának. Szerencsére van feloldás: ő meggyógyul, újra együtt a család. Legalább egy év története.

Ashley Judd játssza Helent, sármos második férjét  Goran Visnjic, míg a nagyon profi alakítást nyújtó  Lauren Lee Smith Mathildát, a barátnőt.

Blue Jasmin - 2013.

Amerikai film, Woody Allen rendezte, Kate Blanchet csodálatosan játssza a depressziós nőt, Sally Hawkins pedig ugyanolyan jól a kissé földhözragadt testvért, Gingert. Nem is testvérek, csak közös nevelőszülők nevelték őket. Jasmin előkeló, társasági nő lett, hihetetlen gazdagságban élt a férjével, és meg is tudott felelni ennek a szerepnek: kifinomult, érzékeny, elegáns, kulturált. Testvére szegény, lepukkant környezetben él, kicsit lumpen, van egy gyereke, és férjhez menni készül egy őrülten féltékeny, egyszerű pasihoz. Még a férj is a láthatáron van.

Jasmin körül összeomlik a világ, amikor kiderül, hogy férje szélhámos, abefektetők pénzét költi és szeretőket tart, sőt bejelenti, hogy ez most más, szerelmes és válni akar. Ideges bosszújában Jasmin jelenti fel, de így sem marad semmilye a nagyvilági allűrökön kívül, húgánál kér menedéket és dolgozni, meg tanulni kezd, de dilijeivel, hazugságaival és időszakos rohamaival mindenkit kikészít. Végül összejön egy gazdag pasival, de annak is hazudik, és amikor véletlenül találkoznak a húga volt férjével, és az elmeséli, hogy valójában ki is Jasmine és hogyan tette tönkre szélhámos férje őt, és lényegében Gingerrel való házasságát is. Ez a kapcsolat is megfeneklik.

Nagyon mély, változatos film. Kate Blanchett Oscart kapott a legjobb női főszerepért.

D. H. Lawrence : Szivárvány

Így már olvastam Lawrence mind a négy híres regényét. Az időrendi sorrend: Szülők és szeretők (1913), Szivárvány (1915), Szerelmes asszonyok (1920), Lady Chatterley szeretője (1928). Lawrence 55 éves korában, 1930-ban halt meg.  "Az én vallásom - írja 1913-ban - hit a vérben, a húsban, amely okosabb, mint az intellektus. Agyunk tévedhet. De amit a vérünk érez, hisz, kinyilatkoztat, az mindig igaz." 

A Szivárványban már megjelenik az általam lélektaninak nevezett naturalizmus, ami majd a Szerelmes asszonyokban bontakozik ki nehezen tolerálható mértékben. A Szivárvány a Brangwenek három nemzedékének családregénye, Idősebb Tom Brangwené, aki egy özvegy, lengyel nőt vesz el; a következő nemzedéket Anna lányuk és nem vérszerinti unokatestvére Will Brangwen házassága; a harmadik sok gyerekük közül Ursulát állítja középpontba első szerelmével, Antonnal.

Addig tetszik, amíg az első két nemzedékről szól, ott is jelentős szerepet játszik a test és a lélek küzdelme és e harc egyenlőtlensége. Bonyolultak a jellemek, a nők és  aférfiak küzdenek egymással, de ez még nem ölt túlzó mértéket. Ursula esetében már éppen olyan nehéz megérteni a mozgatórugókat, mint a Szerelmes nőkben az ő és testvére, Gudrun küzdelmét a szeretettel és  agyűlölettel, az individualizmussal és a másik utáni vággyal.

A komornyik - 2013.

Amerikai dráma, Lee Daniels rendezte, főszereplője, Cecil Gaines (Forest Whitaker) egy délről északra, majd a Fehér Házba került fiú/férfi élettörténete, h, lehet vagy 10 éves, amikor a gazda megerőszakolja az anyját, és azon nyomban agyonlövi az apját. A gazda anyja némi lelkifurdalást érez, ezért beviszi a házba: nem kell többé a gyapotföldön dolgoznia, "házi niggert" nevel belőle. Amerikában 1865-ben törölték el a rabszolgaságot, agy 1926-ban a fiú - már felnőve - szabadon elmehet a déli államból északra, hogy jobb életet teremtsen magának. Ám a felvilágosultabb északon is él még az erős megkülönböztetés, és a film egészen Obama megválasztásáig bemutatja, milyen módon nyilvánult meg a feketék lealacsonyítása, és hogy a polgárjogi mozgalom hogyan küzdött - különösen az ötvenes-hatvanas években) ez ellen.

Az apa beilleszkedik a hagyományos szolga-szerepbe, karrierje hamar kiteljesedik, a Fehér Ház legmegbecsültebb komornyikja lesz, hét elnököt szolgál, mire maga is fellázad kissé. Családi élete azonban nem boldog. Bár végig együtt maradnak, és végül ismét egymásra találnak, felesége léha és sokat iszik, nagyfia pedig ellene fordul: nem hajlandó meghúzni magát, hanem a polgárjogi mozgalom egyik kiemelkedő alakja lesz.

Szimpatikus az apa, a fiú kevésbé, az elnökökről felvillantott pillanatképeket jó lett volna kicsit kibontani, a polgárjogi mozgalomról viszont elég részletes képet nyerünk. Megéri a másfél órát, de nem hagy mélységes nyomot a film.

Végzetes hazugságok - 2012.

Nicholas Jarecki amerikai-lengyel filmje, az erősen öregedő, de azért még mindig helyes Richard Gere főszereplésével. Robert Miller New Yorkban él álom-családjával, álom-körülmények között. Sikeres befektető, egyenesen mágnás, egy cégbirodalom közmegbecsülésnek örvendő, ám gátlástalan vezetője, aki visszavonulásra készül. Lassan, cseppenként derül ki, hogy élete merő hazugság: fiatal szeretője van, vagyona (a befektetők 400 millió dolláros vagyona) felét elsikkasztotta, és most kutyaszorítóban van. Ha nem sikerül eladnia a cégét pillanatokon belül, akkor csődbe megy és lelepleződik, börtönbe kerül, családja összeomlik.

Brook, a nagylánya az üzlettársa, az igazgatóság tagja. Rájön a sikkasztásra a válságos pillanatokban, és megtagadja az apját. Ugyanakkor a festőnő szeretővel való kiránduláson balaeset történik, a lány meghal, Miller pedig otthagyja, megszökik, azt reméli, nem derül ki, hogy ő volt vele, hiszen a lány autójával utaztak. Ráveszi egyik lekötelezettjét, egy fiatal néger srácot, hogy hamis tanúzással mentse a kihallgatások során.

A feleség (Susan Sharandon) mindent megtud, megzsarolja a férjet: csak akkor nem dobja fel, ha teljes vagyonát átiratja a lányára. Közben sikerül lebonyolítani a cégeladást, így a vagyon nem úszik el teljesen, elkerülik a csődöt, s a lány marad a pozíciójában.

A film egyik erős szála a nyomozás: egy a gazdagok világát megvető nyomozó, aki maga is él az erkölcstelen eszközökkel, mindent megtesz, hogy lebuktassa Millert, ez azonban végül nem sikerül: "csak" a magánéleti csőd és a vagyonvesztés lesz a büntetés, de nyilván ezután is lesz mit aprítania a tejbe.

Nem igazán mély, de fordulatos, feszültségekkel terhes és a gazdagok meg a feltörekvő modern művészek világába bepillantást engedő film.

Coco Chanel - 2006.

Rendezte: Anne Fontaine, Coco Chanel szerepében az az Audrey Tautou, aki az Amelie csodálatos életében is nagyot alakított, itt is kiváló. Törékeny, érzékeny, sokszínű, alkatilag olyasmi, mint a nagy Audrey Hapburn. :)
Ez az életrajzi dráma erőt adhatna az igazán hátrányos helyzetű fiataloknak arra, hogy küzdjenek és kecmeregjenek ki abból a helyzetből, amibe beleszülettek. Coco Chanel anyjának halála után az apa úgy adta árvaházba a kislányt, hogy többé felé sem nézett.
Egyáltalán nem volt sima az útja, nem is különösebben erkölcsös: ultravagány nő, aki nem törődött bele a konvenciókba és a szegénységbe, voltak ötletei és ezeket nem korlátozták a gátlások. Nagyon nézhető film, van benne szerelem, kaland, szép és/vagy izgalmas környezetek, érdekes emberek.

Tetszik a Port.hu leírása a világhírű divattervező életútjának állomásairól, kivéve az utolsó előtti pontot, mert bizony, ha nem érte volna autóbaleset a férfit, boldogan hozzáment volna:

• Egy közép-franciaországi kislány, aki árvaházba kerül a nővérével, és minden vasárnap hiába várja, hogy érte jöjjön az apukája.
• Egy kávéházi énekesnő, elhaló hanggal, aki egy csapat részeg katona előtt lép fel.
• Egy alacsony varrónő, aki egy vidéki szabó hátsó műhelyében szegi fel a ruhákat.
• Egy kezdő kurtizán, aki túl sovány, és akinek menedéket védelmezője, Etienne Balsan nyújt a könnyűvérű nőcskék és az éjszakai császárok világában.
• Egy szerelmes asszony, aki azt állítja, hogy sosem lesz senki felesége, különösen nem Boy Capelé, a férfié, aki pedig imádja.
• Egy lázadó, akit a kora társadalmi elvárásai béklyóba zárnak, és aki a szeretői ingét hordja.

D. H. Lawrence - Szülők és szeretők

Ezt most csak magyarul olvastam, és nem találtam benne olyan szörnyű nyelvi megoldásokat, mint amilyenekkel a Szerelmes nők tele van, holott ugyanaz a Róna Ilona fordította 7 évvel korábban. Az is igaz, hogy sokkal egyszerűbb, hagyományosabb a regény, és legalább annyi külső esemény van, mint amennyi lelki történés, míg a Szerelmes nőkben főként  a lélekben és fejben dúlnak a történések. De lehet, hogy pusztán nem érdemes összevetni az eredetivel, ha élményt akarunk.

Egy bányászcsalád története, akik egy kis faluban laknak. Erősen naturalista, Zolára emlékeztető a stílus is, meg a történet is. 

A városi polgárcsaládból származó anya kulturáltabb, társadalmilag felette áll az egyszerű apának. A haláláig tartó történet Gertrude 31 éves korában kezdődik, amikor már nyolc éve férjnél van, a harmadik gyerekét várja, férjét "lenézi, de kötve van hozzá".  Williem és Annie után születik Paul, majd Leonhard. A férje iszákos, lelkileg fejletlen, kommunikációra képtelen, erőszakos ember. A család életében váltakoznak a nagyon nyomorult és a tűrhetőbb állapotok. A nyomorúságban is sokkal jómódúbbak és igényesebbek, mint a hasonló magyar családok: zongora, francia, könyvek, olvasás, éneklés.... Az anyában mindvégig megmaradt a tartás, az apa egyre szürkébb és jelentéktelenebb lett a család életében, Gertrude pedig először a felnövő Williamben, majd annak halála után Paulban kereste élete értelmét. Pault teljesen függővé tette. Jó fiú lett belőle, de önálló életre, igazi szerelemre képtelenné vált, mindig az anyja maradt számára az első.

Az anya mellett Paul a főszereplő, akinek a szerelmi élete folytonos kudarc. Először egy farmer család lányához, Miriamhoz kötődik vagy 7 éven át, de nem tudja igazán szeretni. A lány vallási fanatista, a szerelemben a nőt áldozatként látja, azt tanulta az anyjától, hogy a házaséletet is el kell viselni. Rettenetesen szereti Pault, akár még a testét is, de nem képes feloldódásra. Az ő ellentéte a szenvedélyes Clara asszony, aki külön él a férjétől, és Paul második szerelme lesz. Azonban ez a kapcsolat is kudarc, mert Clara - aki szintén szereti Pault - azt látja benne, hogy csak a testi szerelem vonzza hozzá, valójában nem képes a szerelemre. Az anya pedig Miriamot azért ellenzi, mert (valóban) be akarja szippantani Pault, így fél, hogy neki semmi nem marad a fiából, Clarát kevésbé ellenzi, de a társadalmi előítéletekkel maga is egyetért: a férjétől külön élő asszonynak nincs joga a szabad szerelemre.

A regény egyrészt ezt a bonyolult anya-fia viszonyt, illetve a festőművésszé lett fiú ebből következő boldogtalanságát, életképtelenségét állítja a középpontba. De szinte mindenki gazdagon bemutatott jellem: tanulmányt lehetne írni a fölfelé nősült apa vagy a városba szakadt első fiú személyes tragédiájáról, Miriam és Clara, sőt Clara férje, Baxter történetéről is. Érdekes, hogy ebben a regényben is fontos szereplő a művész (Paul), mint a Szerelmes nőkben Gudrun vagy Gerald húga. Mindegyik képtelen a hétköznapi értelemben vett boldog életre.

Pintér Béla : Titkaink. Trafó, nov. 17.

Húúúúúú. Nagyon jó volt, nehéz sűrű, de kiváló. Foylamatos feszültség és hangulatváltás, kiváló rendezés, nagyszerű színészi játékok, beszédes arckifejezések gazdag kavalkádja. Majdnem mindenki több szerepben, zenészként és énekesként is. Sok nevetés, sok szorongás közben, nagy elismerés a végén, és öröm, hogy ott lehettem.

Balla Bán István - FRIEDENTHAL Zoltán (pedofil néptáncos, emiatt III/3-as besúgó és Kossuth-díjas)

Dr Szádeczky Elvira, Pánczél elvtárs - CSÁKÁNYI Eszter (pszichológus és Aczél György, utóbbinak is kiváló)

Kata - ROSZIK Hella ("Balabán" felesége, mit sem sejtő anya és társulati tag)

Timike - ENYEDI Éva (abúzált 7 éves, majd felnőtt jogvédő ellenzéki)

Zakariás Bea - SZAMOSI Zsófia (Megszállott kommunista-szocialista-orbánista, mindenkorista kultúrsznob, Tatár élettársa)

Tatár Imre - PINTÉR Béla (Elhivatott, alkoholista népzenész és szamizdatos)

Szujó, Pincér, Pogány - THURÓCZY Szabolcs

Tatár Ferenc, Ági - STEFANOVICS Angéla (A népzenész autisztikus "elvált fia", komolyzenei őstehetség, később az Élőlények Minisztériumának kitüntetetteje)

Borbíró - PÓTA György (Talán ő volt Semlyén Zsolt, egyben III/tiszt, aki beépült az együttesbe)

Konkoly - PELVA Gábor

Vivaldi árvaházi koncertjei II.

Lakatos György fagottművész és a Concerto Harmonico első Árvaházi koncertje is nagy élmény volt, de ez a második igazán csodás, felemelő élményt nyújtott. Nagyszerűen mutzsikált a zenekar, a szólista is, az egész magával ragadott.
Antonio Vivaldi: a-moll fagottverseny RV 497
Antonio Vivaldi: Sonno, se pur sei sonno RV 738
Antonio Vivaldi: g-moll fagottverseny RV 496
Antonio Vivaldi: L’estro Armonico, Op. 3. (részletek)

D. H. Lawrence : Szerelmes asszonyok / Women in love

Angolul kezdtem olvasni, de annyira gazdag és kifinomult a nyelvezete, hogy nagyon kíváncsi lettem a magyar fordításra. A közepétől már párhuzamosan olvastam: egy fejezet angolul, aztán egy fejezet magyarul. Hát, nem lettem boldog. Már a cím sem jó: a két főszereplő, az alsó-középosztálybeli tanítónők (Ursula és Gudrun) közül csak az egyik megy férjhez a cselekmény során, ő is csak a végén, tehát az eredetinek megfelelő szerelmes nők sokkal pontosabb lett volna. Ez azonban csak a kisebbik baj. A fordítás tele van olyan mondatokkal, amiket egy anyanyelvi beszélő soha nem mondana.Róna Ilona nem remekelt (1975). Néhány példa: "Fegyelmezett, kemény agya szaporán olvasott..." ".... aztán felkelt keményen, energiával telve...." "...ez életvitelének elmaradhatatlan ritmusai közé tartozott." Szóval elszomorított a fordítás görcsös természetellenessége. 

Ami pedig magában a regényben nem tetszett, az a négy főszereplő rendkívüli érzelmi ingatagsága. Szinte hihetetlen mértékben, percről percre változnak oda és vissza: szeretnek és gyűlölnek átmenet nélkül. Nagyon nehéz különbséget tenni közöttük, mindegyik feltétlen szeretetre vágyik, és ugyanakkor határtalanul gonoszak is majdnem mindenkivel, főként a partnerükkel, de a lányok a családjukkal is. Ursula tűnik egyszerűbbnek és természetesebbnek a két nővér közül, de ő is folytonos érzelmi hullámzásban él, és teljes önfeladást kíván Birkintől. Ursula tanítónő, az a fajta nő, aki kicsavarja a másikat érzelmileg, állandóan bizonyítani és bizonygatni kell, hogy szeretik. Birkin amolyan tanfelügyelő féle, egyébként van társadalmi rangja, 6000 fontos évjáradéka, nem szorul rá a felügyelői állásra. Ő amolyan byroni spleenben él, nem talál örömöt, értelmet semmiben, de képes a pillanatnyi lángolásra. 

Gudrun talán még rosszabb: művész, csak másodsorban és csak időnként tanítónő: apró szobrokat készít. Kitört a kisváros nyomott és elmaradott légköréből, élt már Londonban és Párizsban, tovább is repülne, csak ideiglenesen tért haza, ha jól emlékszem, anyagi okokból. A családod, a kisvárost, a környezetet - mint ahogyan majdnem mindent és mindenkit - lenézi. Párja, Gerald, Birkin barátja jelentős vagyonnal bíró, lendületes és kreatív vállalkozó, bányatulajdonos. Miután apjától átvette a bányák igazgatását és megreformálta a termelést, minden megy magától, és úgy érzi, kicsúszott alóla a talaj, nincs mit tennie.

Az egész regény a két pár gyötrődéséről szól: szabadulnának egymástól, és igyekeznek magukhoz kötni a másikat. Ugyanez az ellentmondásos érzelem fűzi egymáshoz a két nővért is: Gudrun nagyvilágibb, többet megenged magának, fennhéjázóbb és szarkasztikusabb, Ursula igazodik hozzá: csodálja és szörnyülködik is miatta. Látszólag, a felszínen mindig egyetértenek, főleg, mert Ursula aláveti magát Gudrun véleményének, azonban sokat küzdenek érzelmileg egymással is. A szokásokhoz jobban ragaszkodó Ursula olyannyira felszabadítja magát, hogy családját otthagyva, majdhogynem titokban megy férjhez, és ettől ő maga is szenved, pedig tudja, hogy felszabadult szeretne lenni. Ők talán valahogy megszokják majd egymást, de ebből kiegyensúlyozott kapcsolat soha nem lesz.

Gudrun és Gerald még nehezebb eset, ők eljutnak a gyilkos gyűlöletig, meg tudnák ölni egymást a kölcsönös megaláztatástól és szerelemvágytól. A regény végén Gerald balesetben meghal, szinte örül az ember, mert ezzel elkerüli, hogy gyilkos vagy áldozat legyen. Lebegtetett mellékszál Birkin és Gerald különös barátsága, amelyet meg nem fejtett, meg nem élt homoszexuális érzelem színez. Van egy birkózós jelenet, ami egészen abszurd. (Bezárt ajtók mögött, meztelenül birkóznak a végkimerülésig.)

Ha pozitív vagyok, akkor azt mondom, hogy a regény arról szól, hogy mennyire együtt jár a szeretet és a gyűlölet, hogy csak az képes a kiegyensúlyozott kapcsolatra, aki teljesen feladja magát. Ha negatív vagyok, akkor meg arról a nyűglődésről szól, amit négy túlfinomult, szinte életképtelen ember megél, és arról az elviselhetetlen légkörről, amit maguknak, egymásnak és másoknak teremtenek. Így utólag azt mondom, hogy olvasni is megterhelő, de azért nagyon érdekes.

Thomas Warton: Szalamandra (2001.)

Végre egy meglepetés, valami lenyűgöző. Kicsit hasonlít az éppen előtte olvasott Umbert Eco műre, A tegnap szigetére, de cseppet sem unalmas, vagyis van története, amelyet nem szakítanak meg az olvasás élményét csökkentő filozófiai fejtegetések. 2001-ben írta a könyvet, de azonnal eszembe jutott Hoffman Arany virágcserepe is, annyira romantikusan misztikus. A címbeli mitológiai állat csekély szerepet játszik a műben , épp csak a történet realitás fölötti szintjére utal (Az arany virágcserépben is szerepelnek). 

1717-ben kezdődik a történet, amelyet (mintha) Pica, az egyik főszereplő mesél(ne) el 1759-ben egy francia tisztnek a Quebec-ért folyó angol-francia háborúban, egy szétlőtt könyvesboltban. A lány (feltételezhető) nagyapja, Osztrov gróf és 17 éves fia, Ludwig Belgrádnál harcolt az oszmánok ellen Savoyai Jenő vezénylete alatt egyesített nemzetközi seregben. Amikor a fia érthetetlen okból meghal, azonnal leteszi a fegyvert, és neki tett ígéretéhez híven hazaindul, hogy meggyászolja feleségét, gondját viselje csecsemő lányának, és megvalósítsa misztikus tervét, a végtelen könyvet, és egyébként is a rejtvényeknek szentelje életét a harc helyett.

A Vág folyó mentén fekvő kastélyán futott keresztül Morvaország és Magyarország határa,  mindkét ország adóztatni akarta, ezért úgy építtette át a kastélyt, hogy minden mozgott, a falak, az emeletek, a lépcsőházak, a bútorok, - nem lehetett megállapítani, hogy melyik része melyik országban van. Ez a feladat csak növelte rejtvények iránti szenvedélyét. Felnövekvő lánya, Irina grófnő lett könyvtárának felügyelője, a gróf terveinek szolgája, valójában szabad szellem. Vasfűzőt visel, beteges, de szép és művelt, önálló nő.

A történet nagy része a gróf tervének megvalósításáról szól, de már nem a gróf a főszereplő, hanem Flood, az angol nyomdász, akit a gróf hív meg a kastélyába ebből a célból. Flood évtizedeket tölt a kastélyban előbb csak a munka, majd egyben a gróf foglyaként, a képtelennek tűnő könyv megvalósításának szentelve életét. Ugyanakkor az olvasó egyre kevésbé érzi képtelennek a tervet, mert az egész könyvvilág tele van csodákkal, gépi küldöncökkel, embermásokkal, mozgó betűkkel, és persze a szinte kiismerhetetlenül mozgó rejtvény-kastély is megfelelő környezet ahhoz, hogy képtelenségek történjenek.

Flood azért lesz fogoly, mert egymásba szeretnek Irinával, és ezt meg is pecsételik, mire a gróf bezáratja egy pincehelyiségbe a sajtójával, minden felszerelésével, és nem is látja többet Irinát, akibe meg a kastélyban vendégeskedő, szintén misztikus hajlamú abbé is szerelmes. Irina babát vár Floodtól, apja az abbéra bízza, aki elviszi a gróf nem kevésbé rejtélyes hajójára, ahol titokban megszüli a lányát, Picát (betűméret mértékegységet jelent, egy pica 12 pont). A gyereket elveszik tőle, ő maga megszökik, és a történet végéig nem kerül elő. Pica Velencében nevelkedik, abban az árvaházban, ahol Vivaldi is tanított, és amelyről Rousseaunál olvastam (Vallomások), meg amelyről Lakatos György fagottművész koncertjén szó volt.

Kb. 10 éves lehet, amikor rejtélyes úton az apjához kerül, a gróf már meghalt, deFlood továbbra is a munka fogságában él a kastélyban, elképesztő társaságban. Ettől kezdve együtt dolgoznak, ő is megtanul sokmindent, közben pedig izgatja, hogy él-e, és hol lehet az anyja. Végül utaztató, pikareszk-regénnyé alakul a mű, bejárjuk a fél világot, mire sok-sok kalandon keresztül megvalósul a mű, megkerül Irina és meghal Flood. Kár érte. 

Festész és zenész találkozások

A Rosta Mariann festő kiállításához kapcsolódó zenei programon vettünk részt a Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményében, ahol minden gyakoriak az ingyenes programok. A képek erősen nyújtottak, függőlegesek, ember nélküli városrészleteket ábrázolnak, amelyek utazásai során ragadták meg a félig még amatőr, félig már profi festőt. Ösztönzőleg hatott rám, mert ő is níugdíj után kezdte, és látom, hogy van még előre. :)

A zenei műsor egy általam ismeretlen szerző, Spohr hat német dalával kezdődött, Fodor Beatrix előadásában. Hiába van fantasztikus hangja, a német nyelv keménysége és a romantikus dalocskák unalma eluralkodott. A győrinek tűnő dr. Szabó András és felesége Szabó-Rajczi Katalin fúvós hangszereken játszott, hol hegedűvel, hol zongorával párosítva, fia Szabó Tamás hegedűn, Farkas Diána és Rózsa Gábor zongorán. A Hacsaturján darab második tétele, és a nekem szintén új Eychenne (algír) Cantiléne et Danse c. darabja tetszett leginkább. Olyan langyosacska élmény volt.

Sófi-ösztöndíjas zeneművészek koncertje - Szeged, Somogyi könyvtár, okt. 12.

Születésnapi koncert nekem, baráttól. Langyosan indult a gitár-programmal, felélénkült a magával ragadó énekestől, és kiteljesedett az utolsó ütőssel. A dob-duó és a számomra eddig ismeretlen marimba, meg az ezek közben élvezett virtuozitás igazán nagy élmény volt.

A koncert programja:

Ötvös Csilla saját szerzeményei, Haramza Klára énekművész hallgató koncertje (Kodály balladák és kolindák), Csőke Andrea zongoraművész hallgató koncertje (Bartók, Weiner Leó), Szives Márton ütőhangszerművész hallgató marimba koncertje 

Jamaica Kincaid: Öcsém halála (1997)

Jamaica Kincaid a karibi szigetvilág egyik szegény szigetén, Antiguán született, és elmenekült onnan, Amerikában lett sikeres, boldog családban, polgári jómódban élő, középkorú nő. Háta mögött hagyta egész gyűlölt múltját, és gondolni sem akart sem öccseire, sem szeretettelen, gonosz anyjára mindaddig, amíg hírt nem kap arról, hogy legkisebb, huszonéves öccse HÍV-fertőzött, és kórházban van, végnapjait éli. Ekkor hazautazik, megpróbál pénzzel, gyógyszerrel, orvossal segíteni, eközben felidéződik a múlt, felélesedik mindaz a harag s frusztráció, ami miatt hátrahagyta az egészet.

Két történet van tehát a könyvben: a haldokló fiatalemberé, meg a szerzőé. Nagyon lebilincselő, szokatlanul őszinte. Tele van olyan dolgokkal, amiket az emberek el szoktak hallgatni. "....mikor a lelkész a prédikációjában arról beszélt, hogy majd valamikor a jövőben mindnyájan együtt leszünk, nem tetszett, amit mond, szerettem volna megmondani nekik, hogy én nem akarok újra együtt lenni azokkal, akikkel olyan sok minden összekötött valaha... nem akarok egyikkel sem újra találkozni egy másik világban. Elegem volt belőlük itt, ebben a világban..."

Umberto Eco: A tegnap szigete (1994)

Megint egy könyv, aminek tetszenie kellene, mert egyrészt nagyon híres, másrészt meg a másik kettő, amit olvastam tőle - A rózsa neve és  A Foucault-inga - ha jól emlékszem - nagyon is tetszett. De meglehetősen bonyolult, tele van filozófikus elmélkedésekkel, amelyek a barokk kor tudásának megfelelően a világ keletkezéséről, a vallásról, a megváltásról, a Föld és a többi bolygó, meg a csillagok viszonyáról, a "lehető világok" számáról és ezek teremtéshez való viszonyáról szólnak.

A főhős egy helyben vesztegel, hajótörött egy másik, titokzatos és meglepetésekkel teli néptelen hajón. Ez a 17. századi olasz nemesifjú már rendelkezik némi katonai tapasztalattal és tudományos műveltséggel, de úszni nem tud, és ezért reménytelen a kijutása a közeli, jól látható szigetre, hajóknak pedig nyomuk sincsen. Érdekes módon egyetlen szó sem esik arról, hogy akár jöhetnének is.

Roberto de Grive Cyrano vagy Don Quijote módjára szerelmes egy olasz hölgybe, Liliába, akivel talán soha nem váltott egy szót sem, és elképzel egy testvérrt, aki az ő sokkal becstelenebb és sokkal sikeresebb bátyja. Hajóbéli magányában feljegyzéseket ír, leveleket fogalmaz fennkölt szerelmének, majd regénybe foglalja valóságos és kitalált múltját, meg a világ folytatását azután, hogy ő kikerült belőle, hasonmás testvére azonban benne maradt.

Eco elbeszélői magatartása az, mintha ezeket a leveleket, feljegyzéseket és regényrészleteket használná fel ahhoz, hogy megírja Roberto történetét. Központi szerepet játszik benne a tegnap és a holnap közötti határvonalat jelentő meridián keresése és szerepe, rajta a szigettel, a Tegnap szigetével, ahová soha nem jut el. Úgy képzeli, hogy visszaléphetne a múltba, minden megváltozna, visszavonhatóvá válna.

Akkor a legemészthetőbb a regény, amikor Caspar atya, a kapitány, tudós, bolond előkerül a hajón, és együtt próbálnak - nem megmenekülni, csak - átjutni a Tegnap szigetére, tudományos érdeklődésből. Azonban ez a rész is elég fárasztó, mert az atya németes beszédét kiejtés szerinti olvasatban kapjuk - elég gázos a fordító megoldása is.

Nem fogom újraolvasni. :) És elég meghatározó élményem, hogy cselekmény nélkül vagy nagyon vérszegény cselekménnyel nem szeretem a regényeket. Persze nem leszek kalandregény, sem krimiolvasó.

Gyarmati Fanni naplója - Hámori Gabriella estje, Várkert Bazár 2017. szept. 25.

A napló megjelenése ótta izgatott, mi is lehet benne, de nem vettem meg. Kíváncsi voltam, miért élt rejtőzködő életet, miért nem lépett soha a nyilvánosság elé, miért nem vállalta fel a nagy költő özvegyének szerepét.

Az előadás nagyon intenzív, kemény lelki teher, egyben nagy élmény. Ugyanakkor nem azok a szörnyű események jelentették számomra az előadás igazi értékét, amelyeket amúgy is ismer vagy el tud képzelni az ember: a zsidótörvények és a munkaszolgálat szörnyűségei, a költő embertelen halálának körülményei. Az igazi élmény Gyarmati Fanni érzéseinek, gondolkodásának, esendődégének feltárulása, és nem is Gyarmati Fanni, hanem egy ember, egy nő belső világának megnyilatkozásai.

Amilyen heroikus küzdő és amilyen kicsinyes néha, ahogyan egyszerre szeret és nem szeret és ahogyan más férfira gondol, ahogyan megcsalatva viselkedik, ahogyan gyermekre vágyik és ahogyan nem vállalja megfogant gyermekeit. Ez utóbbi homályban marad, nem tudni, hogy öt abortusza személyes döntés, és ha igen, milyen indokkal, s ha nem, akkor milyen betegség következtében kerül rá sor.

Hámori Gabriella hitelesen közvetíti ezeket a nagyon is ellentmondásos, nagyon emberi gondokat, örömöket, küzdelmeket - nagy teljesítmény (közben babát vár).

Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája 2016

Kicsit több mint 100 évet felölelő családregény, három nemzedék története a Szovjetúnióban, valamint kicsit előtte és utána (1905-2011.) Térben, nemzetiségekben, társadalmi rétegek tekintetében is nagyon széles a tabló. Két fő szála a Nora és nagy szülei életét mutatja be úgy, hogy háttérként megjelennek azok a kaotikus események, amelyek felkavarták és megnehezítették a szereplők és nemzedéktársaik életét.

A regény cselekménye Nora nagyanyjának Marijának a haldoklásával, illetve halálával kezdődik. Nora már régóta nem tartott vele kapcsolatot, nem derül ki, hogy miért. Apjával (Genrich-hel) is a temetésen találkozik, őt sem bírja, de az anyjával, Amalijával sem találkozik, a temetésről sem értesítette. Nora művész, színházi tervező, örök szerelme egy grúz rendező, Tengiz, akikkel csak heteket-hónapokat tölt együtt egy-egy előadás megvalósítása során. A regény kezdetén Norának van egy egyéves fia, Jakov, csak később derül ki, hogy férjnél van: dacból, feltűnési viszketegségből ment hozzá volt osztálytársához, a félig autista, félig zseni Vityához, aki matematika tudós lett. Később tőle született a fia, Jurik, de soha nem laktak együtt, nem zavarták egymás köreit.

A két "pár" (nagyszülők, Nora és Tengiz meg Vitya) története párhuzamosan, egymást váltogató fejezetekben bontakozik ki: a régi történetre a nagymama hagyatékában megmaradt naplókből és levelekből tárul fel. Jakovot és Mariját (Maruszja) a zene hozta össze, A férfi kereskedelmi főiskolára jár a szülei kívánságára, de a zene és mindenféle társadalomtudomány, meg az irodalom sokkal jobban érdekli, rengeteget olvas, és párhuzamosan zenét is tanul. Folyton ír és olvas tipikus  jó családból való értelmiségi. Ugyanakkor vak a világra, legalább háromszor letratóztatják és évekre száműzik házasságkötésük után, de mindenhol megtalálja az olvasás, a művelődés lehetőségét és valahogy a zenével is mindig tud foglalkozni, folyamatosan fejlődik, állandóan tervei vannak.

Maruszja egy félzsidó család lánya, az 1905-ös pogromban teljesen elszegényedtek, Svájcból származó órás apja nem tudná kellően támogatni ambícióit, de 16 éves korában találkozik egy svájci hölggyel, aki a Fröbel-féle nevelési módszer elterjesztésén dolgozik, Maruszját is alkalmazza, majd a főiskolán is az ő segítségével végzi el a Fröbel-kurzust. Ellenállhatatlanul vonzza a színház, a zene, a tánc, sikerül is bekerülnie egy stúdióba, tanul, táncol, értelmiségi életet kezd élni, és ebbe jól beleillik Jakov, akivel hamarosan házasságot kötnek. Jakovot azonban hamarosan letratóztatják és száműzik, mint a rendszer ellenségét. A levelezés során lassan megkopik Maruszja szerelme, egy vetélés, majd Genrich születése, majd problémás kisgyerekkora akadályozza művészi érvényesülését, és frusztráltságát egyre inkább Jakovra vetíti, végül vagy 25 év házasság után távollétében, értesítése nélkül válik el tőle. Nora tőle örökli művészi hajlamait, színház iránti lelkesedését.

Nora szülei, a középső nemzedék sem boldog: elválnak, anyja egy másik féerfit szeretett egész életében, végül összekerültek, vidékre költöztek, és alig találkoznak Norával. Az ő életük azonban sokkal inkább homályban marad, mint Noráé és apai nagyszüleié.

A háttérben lezajlik az 1. VH., az októberi forradalom, a 2. vh, kiépül a szovjet rendszer, benépesülnek a szibériai táborok, zajlanak a koncepciós perek, mossák az agyakat. Vannak őszinte hívők, megalkuvók és vakok, meg ellenállók, az utóbbiak kevesen. Sztálin halála, a lassú enyhülés, a Szovjetúnió széthullása mind ott van a háttérben. Kavarognak az ukránok, az oroszok, a grúzok, a kirgizek, az örmények, a zsidók... Nora az újkoro orosz háborúk ellen Amerikába menekíti időközben felnövő fiát. Vitya időközben Amerikába ment dolgozni, sikeres lett és érzelmileg is érett egy kissé, hamarosan el is válnak, hogy elvehesse amerikai partnerét, aki ügyesen egyengeti az életét, meg amennyire tudja, Jurikét is. A fiút végül ki kell menteni Amerikából, ahol a lehető legmélyebb drogozásba süllyedt, ezt Tengiz segítségével sikerül megoldani. Hazatérve lassan rendeződik az élete, megnősül és Nornak unokája születik.

Nora is rákos lesz, mint a nagyanyja, de lenyugszik, és végre képes örülni és élni...

A könyv mindenképp súlyos. Legalább 1,5 kiló, 600 oldal... És van a naplókban és a levelekben egy csomó érdektelen túlzottan partikuláris értelmiségi jegyzet.

SZNBK Jótékonysági koncert - Szeged, Dóm

2017. aug. 29. - megkésett bejegyzés

A nagy történelmi egyházak jellemző zenedarabjai hangzottak el. Közreműködött a Vaszy Víktor kórus, a Szegedi Ökumenikus kórus, a Szegedi Szimfonikus zenekar, Simon Bálint orgonán.
Vezényelt: Gyüdi Sándor Liszt díjas karmester, Varjasi Gyula a Kodály Társaság által különdíjat kapott karvezető, és Szabó Nagy Kornélia

1. J. S. Bach: Nyitókórus a János-passióból - élvezhetetlen volt, gondolom, a rossz akusztika miatt.
2. Kodály: 121. genfi zsoltár
3. Liszt: Tu es Petrus a Krisztus-oratóriumból
4. Orgona Simon Bálint: A Guilmant: szonáta III. Op 42
Choreae Hungariacae a Lőcsei Virginál kódexből (Koloss István orgona átirata)
5. Tóth Péter: Szent Gellért-oratórium, Kyrie tétel - ez volt az est fénypontja számomra, nem is ismertem ezt a kortárs szerzőt, gyönyörű a darab. Azonos helyszín, másik alkalom.
6. G. F. Händel: Halleluja-kórus A Messiás c. oratóriumból

Budapest Jazz Orchestra: Gershwin-est

A Zsidó Kulturális Fesztivál keretében, a Dohány utcai zsinagógában rendezték a fergeteges, vidám és felemelő, szórakoztató és elgondolkodtató koncertet. Az egész csodás volt, három dolog mégis kiemelendő:

• A Kék rapszódiát egészében előadták, és nagyon emlékezetes volt Balázs János zongorajátékával, meg úgy egyben az egész....
• Vukán Györgyről is megemlékeztek (ez volt az egyetlen nem-Gershwin-szám), s bár kakofónikusnak tűnt a kezdet, elbűvölő volt az egész, maga a szépség, a melankólia. Címe: Utolsó üzenet (Last message).
• Joanne Faulkner fekete jazz-énekesnő hat dalt énekelt. Egy korábbi felvétele itt.

.

Klaus-Jürgen Sembach: A szecesszió (1995)

Nagyon szép, alapos könyv a szecesszióról, egy. a szecessziót nem kedvelő író, műtörténész tollából.

A szecesszió az ipari tömegtermeléssel szembeni tiltakozásként jött létre, és a kézműipar fejlesztésében látta a lehetőséget. Ennek a koncepciónak a képviselője az ír William Morris (arts&craft), ő lett a szecesszió úttörője, azé az irányzaté, amely lényegében halála évében, 1896-ban indult a múltidéző historizmussal, a neoirányzatokkal szemben, de azokkal párhuzamosan fejtette ki hatását. Én teszem hozzá, hogy gyakran neo-épületeket díszítettek szecessziós ornamentikával.

A szerző szerint nincs szecessziós festészet, csak építészet és iparművészet, a szobrászat is csak hasznos dísztárgyakban jelenik meg. Amit szecessziónak gondolnánk a festészetben, az szerinte vagy alkalmazott művészet (pl. plakátok) vagy szimbolizmus.

Az egész korszak kb. 20 év, a századforduló körül (előtte 4-5 évvel) kezdődik, és az első világháború véget is vet neki. Betörése, igazi helyfoglalása az 1900-as párizsi világkiállításon történt meg, kb egyszere a mozi berobbanásával. Lényege a dekorativitás, a funkcionalitás háttérbe szorul.

Egyik alapvonása a mozgás megragadása, a nyugtalanság. Pl. egy táncosnő, a bő szoknyáját pálcákkal mozgató "szobor" annyira megfogta a művészek képzeletét, hogy számos szobor készült róla (Loie Fuller).

A szerző szerint a szecesszió mesterkélt, ellentmondásos, felszínes, de csábító. Azzal, hogy feldíszítette az új épületeket és tárgyakat, hozzájárult az iparosodástól való félelem leküzdéséhez.

Legélénkebb központjai: Nancy (Emil Gallé), Brüsszel (Victor Horta, Henry van de Velde), Barcelona (Gaudí), Weimar, Darmstadt, München, Glasgow, Helsinki, Chicago, Bécs, New York...

Brunner Attila (szerk.): Felfedező utak. Szecessziós épületornamentika a vidéki Magyarországon

Egy projekt keretében 200 budapesti és 100 vidéki szecessziós épületet vizsgáltak meg és írtak le, ez utóbbiakat tartalmazza a könyv. A leírás nagyon szakszerű, száraz, nyelvezete a többi építészhez, művészettörténészhez szól, nem a közönséghez. Száraz, élvezhetetlen. A könyvben jelzett honlap (milyen jellemző) nem működik.

Mindez azért szomorú, mert a szándék az volt - amint a cím is jelzi - hogy segítséget adjon a vidéki szecessziós épíületek felfedezéséhez.

Bagyinszki Zoltán - Gerle János: Az alföldi szecesszió

Magyarországon az építészet megújulása Lechner Ödön - még nem szecessziós - munkásságával kezdődött az 1890-es években, és összesen 18 év alatt megváltoztatta nagyvárosaink, különösen Kecskemét, Szabadka és Szeged utcaképét, de majdnem minden városban találhatók városképi jelentőségű szecessziós épületek.

A népies és a geometrikus szecesszió nyomait kutattuk a könyv és egyéb irodalmak segtségével Kecskeméten, Csongrádon, Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Magyarkanizsán, Palicson, Szabadkán és Zomborban. Lásd a dokumentációt.

Koncz Zsuzsa koncert - Dohány utcai zsinagóga, 2017. szept. 4.

Hát többet vártam. A közönség többnyire magamfajta nyugdíjasokból állt, zsúfolásig megtelt a zsinagóga, roppant lelkesek voltak. Az első részben hihetetlen hangos volt a zene, elnyomta az énekhangot, ami meg néha megduplázódott, mintha a playback is menne. Remélem, csak a rossz hangosítás...

Nem teszettek az összekötő szövegek, nem volt profi, olyan volt, mintha otthon beszélgetne, de nem a közvetlenség, hanem a kuszaság miatt.

A második rész csendesebb és jobb volt, a dalokat is jobban szerettem.

Minden, minden, - amerikai romantikus dráma, 2017

"Rendhagyó szerelmi történet Maddyről (Amandla Stenberg), aki egy betegség miatt nem hagyhatja el hermetikusan lezárt otthonát, és Ollyról, a szomszédban lakó srácról, aki fittyet hány az akadályokra."  

Egyedülálló orvos anya neveli 17-18 éves lányát egy nővér segítségével. A széltől is óvja, mert maga is elhiszi, hogy a legkisebb külső hatásra is összeomlik az immunrendszere. Csak később, a vége felé derül ki, hogy inkább az anya beteg, megviselte férje és fia halála (autóbaleset), és retteg attól, hogy a lányát is elveszíti. 

A gyönyörű lány és az új szomszéd fiú beleszeret egymásba az ablakon keresztül, majd módot találnak a találkozásra, sőt a lány kívánságára és az ő szervezésében titokban el is utaznak együtt. Kiderül, hogy a lány teljesen egészséges. Meg lehet bocsátani az elvesztegetett éveket?

Nagyon szépek a képek, az egész egy gyönyörúen megkomponált, nem túl izgalmas életmese.

1945 - magyar film, 2017.

Török Ferenc megrázó és elgondolkodtató filmje, Rudolf Péter a főszereplő. 1945 augusztusában játszódik, egyetlen napon. A faluba vonattal érkezik két zsidó: apa és fia. Egy nagy ládát honak. Felfogadnak egy fuvarost, és csak mennek, mennek a falu felé. Igen messze lehet a vasútállomás, mert mire beérnek, megbolydul az élet: mindenki azt hiszi, hogy visszajönnek a zsidók, és visszakövetelik mindazt, amit a falu széthordott, kisajátított, eltulajdonított, mindazt, ami rövid idő alatt beépült az életükbe, az övék lett.

Kiderül, hogy mindenki sáros, a jegyző leginkább, aki a barátját adta fel, még azelőtt elvitték, hogy a többieket. Most az ő drogériájába ültette be a fiát eladónak. Készül az esküvő: aznap délután megy hozzá az egyik falubeli lány nem is a fiúhoz, hanem a bolthoz. Nem szeretik egymást, a lánynak más szerelme van. Mire a temetőből kijön apa és fia, ahova elhantolták a lágerből mentett himi-humijukat, mint elmúlt életük, meghalt szeretteik jelképes maradványait, afalu már vasvillával, kaszával sorakozik fel, hogy megvédjék szerzett jussukat. Ők meg csak elballagnak szépen.

A menyasszony felgyújtja a patikát, a jegyző fia elutazik, nem vállal közösséget az apjával, és nem akar olyan lányt elvenni, aki nem szereti...

Ami nem világos:

1) Miért pont ebbe a faluba jön a két zsidő, mikor itt senkit nem ismernek, és őket sem ismeri senki?

2) Miért pont itt temetik el és miért temetik el, amit olyan nagy ládában hoznak, és mi is az?

3) Honnan tudják, hogy van a  faluban zsidó temető?

De azért nagyon jó film, Ragályi Elemér nagyszerűen fényképezte. Fekete-fehér.

Bodor Ádám: Verhovina madarai

Korábban a Sinistra körzetet és Az érsek látogatása c. regényeit olvastam, azok is nagyon izgalmas, sajátos világba vezettek. Verhovina madarai valójában eltűntek, ki tudja, mikor, elhagyták a történet helyszínét, amely egy zárvány, civilizációs végvidék, - csak úgy van kapcsolata a külvilággal, ahogy Kafka hősei függnek egy ismeretlen hatalomtól.

Jablonska Poljana a település másik neve. Lehetne lengyel is. A szereplők nevei sem igazítanak el: a főhős Anatol Korkodus brigadéros (!!!), Irina Nyegrutz lángossütő, Daniel Vangyeluk lelenc, Augustin kovácsék, Danczura, a 2. sz. főszereplő, Ádám fogadott unokahúga, Lorenz Fabritius evangélikus lelkész, Edmund Pochoriles fogadós, Hamilkar Nikonuk tiszteletbeli körzeti megbízott, Klara Burszen kisasszony, aki a megjósolt magyar katonára vár és magyarul tanul, Alawinka varrónő, Roswitha, a törpe Nika Karanika ápolónő, Duhovnik gátőr és felesége, Delfina, Brigitta Konuvalov és Zsedu Baba... Egy meghatározhatatlan, de pusztulásra, felszámolásra ítélt világ figurái, mindannyian egyedi vonásokkal felvázolva...

Valakik szemet vetettek a rengeteg hőforrásra, amely a telep megélhetését biztosítja. Tartályokban szállítják el a melegvizet. Anatol Korkodus brigadéros a teljhatalmú, de jóindulatú főnök a telepen. Olyan, mint egy tsz-elnök vagy párttitkár a múlt rendszerben. De ő is kiszolgáltatott, és egyre inkább érzi, tudja, hogy lejár az ideje. A határban idegenek járnak, egyre közelebb merészkednek, mindent felmérnek, mint aki a terep elfoglalására készül. Anatol Korkodus felkészül a letartóztatására és a halálára is, ami után szinte változatlanul folyik tovább az élet, mialatt ő kékre kristályosodva alussza örök álmát az egyik hőforrás medencéjében, amint az a kívánsága volt. Adam, a fogadott fiú az új főnök, ő gondoskodik róla, hogy a betolakodók ne vehessék át a terepet... És a madarak is visszajönnek. A rozsdafarkúak.

Emile Zola: A hajsza

A regény Napóleon császársága idején játszódik, főszereplői egy család tagjai, főként Aristide Saccard, a férj; második felesége, Renée, és a férj első házasságából való, már felnőtt fia, Maxime. Zola naturalizmusa itt nem is annyira a biológiai determinizmuson alapul: nem tudjuk, ki miért lett olyan, amilyen, de egytől egyig mindenki jellemtelen, azt is mondhatnánk, hogy elfajzott.

Aristide saccard azért érkezik Párizsba, mert karriert akar csinálni, ki akar törni a szegénységből, mint politikus bátyja, aki később miniszter lett. Egyszerű, beteg felesége hamar meghal, és ő már haldoklása közben beleegyezik egy érdekházasságba Renée-vel, a megesett, gazdag, fiatal nővel. Unalmas hivatali munkája során szorgalmasan gyűjtögeti az információkat, amiket aztán ügyesen felhasznál, amikor eljön a nagy építkezések és az ezzel járó telekkisajátítások ideje. Rövid idő alatt hatalmas vagyonra tesz szert. Feleségével egymás mellett élnek, nem zavarják egymás köreit, Renée szépsége hozzájárul Saccard sikereihez, cserébe pedig elhalmozza pénzzel, ékszerrel, de őt is csak használja.

Renée intenzíven unatkozik, hisztis és feltűnő divatdáma, folyik a kezéből a pénz, szeretőket tart, akárcsak a férje vagy Zola szerint mindenki ezekben a felső körökben. Mindaddig nincs is baj, míg szemet nem vet kétes nemiségű mostohafiára, akivel aztán viszonyt kezd. Renée szerelmes és szerelmében követelődző, Maxime pedig csak a csinos kis prédát látja benne, nem szereti, hamar megunja, terhes számára.

Közben egyre rosszabbul mennek Saccard üzelmei, kezd becsődölni. A bűnös viszonyra is fény derül: Saccard rajtakapja fiát és feleségét. De ebből sem lesz botrány, fiával is kibékül, próbálja bevonni spekulációiba. Renée egy év múlva tüdőgyulladásban, fiatalon, és vélhetőleg megkeseredve hal meg, sok-sok adósságot hagyva maga után.

A regény meglehetősen olvasmányos, de ennyi tömény becstelenség nehezen megy le az ember torkán, és nem is reális, még akkor sem, ha naturális. :)

A könyv több forrából jogszerűen letölthető, pl. a MEK-ről.

Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába (2007)

Nagyon kedvelem Parti Nagy Lajost. Ez a novelláskötet tíz év termése (1995-2006), nyelvi lelemények, stilisztikai brillírozások és bukások gyűjteménye. Van benne, ami gyönyörködtet, megnevettet, elgondolkodtat, és olyan túlburjánzás is, ami olvashatatlan. A Taxidermia c. film a igen fantáziadús, jól megírt, nyelvileg is bravúros címadó novellából készült. (Meg kell néznem.) A bányamosodás, meg a Hotel Téesziroda is kiváló. A hét asszonya például egy üzemi lap újságírónőjének beszéli el az életét, és beszédmódja nyomán egész jelleme, alakja tisztán áll előttünk.

A nyelvtanulmányfejtől azonban már kiakadtam, merő, olvashatatlan túlzás számomra, pl. a következők vannak benne: „A szauna, bigmac, az alapdolog, mit hittél? Mint az anyatej vagy a dzsekpot. Gatyeszom luketmízed, mi?…” 

Az Óbudai Társaskör kamarazenekarának barokk-koncertje

Pécsett, a Dzsámiban. Kiváló nyáresti program, őrült melegben. Szegény zenészek!

• Purcell: A gordiuszi csomó - szvit
• Händel: F-dúr Orgonaverseny HWV 292
• Vivaldi: c-moll Concerto RV 120
• Vivaldi: C-dúr Concerto RV 113
• Vivaldi: g-moll Concerto RV 157

Közreműködött: KOVÁCS SZILÁRD orgona
Vezényelt: GAZDA PÉTER

Jeffrey Archer: Best kept secret

Egy minimum négykötetes családregény, a "The Clifton Cronicles" 3. kötete, a negyedik még készül (vagy már meg is jelent). Minden külföldi utamon szoktam venni egy-egy angolnyelvű regényt oda- és visszaúton, s mire hazaérek, el is olvasom. Ezek általában meglehetősen olvasmányosak, de azért mégis minőséget képviselnek. Jeffrey Archer hivatalos honlapján szerezhető róla információ, eladott könyvei a 3 milliót közelítik. Biztos nem szegény. :)

A kötetek önállóan is értelmezhetők. Ez 1945 és 1957 között játszódik. Prológja az a kevéssé megalapozott, utolsó percben megváltoztatott ítélet, amely szerint a két jóbarát, Giles Barrington és Harry Clifton közül a három héttel hamarabb született, de törvénytelen fiú örökli a nagy családi vagyont. Annak ellenére, hogy Barrington igényt támasztott az örökségre, Clifton pedig nem. Az ítélet következtében nem sérült a barátság.

Az egyik a sok bonyodalom közül az, hogy Emma Barrington és Harrry Clifton, akik együtt nőttek fel, esküvőjükön tudják meg, hogy esetleg féltestvérek (egy egyszeri alkalom eredményeként), és ezért nem is házasodhatnak össze. Harry édesanyja bevalotta az egyszeri együttlétet, erre az öreg Barrington kislisszolt a templomból, és örökre eltűnt. Évek múlva, 1945-ben házasodhatnak végre össze, máig sem értem, hogy a prológban ismertetett ítélet hogyan változtatja meg az eredeti helyzetet. Ekkorra már volt egy ötéves, hiperaktív fiuk, Sebastian. Elhatározták, hogy nem kísértik a sorsot, nem vállalnak több gyereket.

Giles Barrington, Emma bátyja, Harry barátja parlamenti képviselő, többnyire Londonban van, így a Barrington Hall szinte csak Cliftonék kényelmét szolgálja, ám az új barátnő, Virginia átveszi a hatalmat Giles felett, s mint álnok, számító nőszemély, amolyan romantikus regénybe illő boszorka, meg akarja torolni a sérelmeit, amelyek kibírhatatlan viselkedése miatt érik. 

Emma apja néhány éve meghalt, és a szobájában egy babát találtak, és állami gondozásba adták. Mivel Emma mégis szeretne még egy gyereket, magánnyomozóval tisztázza, hogy a kislány valóban apjának és orosz művészbarátnőjének gyereke. Megkeresik, és cselesen örökbe fogadják, vagyis úgy tesznek, mintha véletlenül, illetve Sebastian kérésére esne rá a választás. Nem mondják meg sem neki, sem Sebastiannak, hogy Jessica ugyan fiatalabb, mégis Sebastian nagynénje.

Harry hosszabb amerikai körútra megy, új regényét promótálja. Óriási a felhajtás, limuzin, fényes szálloda,... de mivel úgy néz ki, hogy nem kerül be a top 11-be vagy hányba, leveszi róla a kezét a csinibini, csábos ügynöknő, és much less luxusban van része az utolsó napokban, amikor kiderül, hogy mégis bestseller lett, az ügynöknő bedobja magát, Harry azonban hűséges.

Emma közben kedvet kap a munkához és a tanuláshoz. Szeretne a családi hajógyár igazgatótanácsának tagja lenni, de nő még soha nem kapta meg ezt a lehetőséget. Hajókat gyártanak, és épp ekkoriban kezd fellendülni a légiközlekedés, rájön, hogy nem érdemes nagy tengerjáró hajókba fektetni többé. Levelező mMagántanuló lesz egy amerikai egyetem híres professzoránál. Sophie és Sebastian nagyon jó barátok lettek, Sab elkezdett iskolába járni, de csak azt tanulta, ami érdekelte, Jessica pedig minden létező felületet telefestett a házban, míg várta bátyját az iskolából. Sab egyszer egy könyvesboltban szétosztotta barátai között apja halomban kiállított könyveit, nem tudta, hogy nem az apja tulajdona, ebből nagy gáz lett. Részben emiatt, részben azért, mert a fő tárgyakból nem volt meg a megfelelő jegye, nem vették fel apja volt iskolájába, Bristolba. Az iskola boardjának egyik tagja, Alex Fischer akadályozta meg a felvételt, aki Harry egykori iskolatársa és ellensége volt.

Ez a rész Giles szerencsétlen házasságáról, majd az ebből fakadó ellenségeskedésről, valamint a választási küzdelemben való részvételről szól. Ellenfele az a Fischer, aki a család esküdt ellensége, és akit Virginia megbízott az egész família tönkretételével. (Giles and Emma anyja meghalt, végrendeletében csak a sziámi macskát hagyta Virginiára, a házat, a vagyont két lányára, Gilest kizárva. Giles ekkor szembekerül a testvéreivel és a sógorával, támadja a végrendeletet és úgy veszi felelségül Virginiát, hogy erről nem is értesíti őket.) Ha nem is könnyen, de megdől a terv, és Gilest - nem kevéssé Sebastian szemfülességének és lelkesedésének köszönhetően újraválasztják. Ekkorra Gilnek már egy rendes, új barátnője van.

Sebastian végre tanulni kezdett, és esélyes lett a cambridge-ösztöndíjra. A középiskola utolsó éve azonban nagyon viharos lett. Ez a történet elég izgalmas krimi, amit megelőz egy kis hétköznapi élettapasztalat: pénz nélkül, munkáért cserébe száll meg egy vendégházban, ahol kölcsönösen megszeretik egymást a jóságos tulajdonosnővel. A sok tanulás közepette épp évvége előtt összejött a kollégiumi konyhalánnyal, és rajtakapták, ráadásul bagózott, ami szintén tilos volt. Az Legjobb barátjának az apja rengeteg hamis pénzt  csempészett be egy Gondolkodó-szoborban Buenos Airesből Angliába, Sebastiant bízta meg a szobor szállítás közbeni felügyeletével anélkül, hogy a fiú tudta volna, miben vesz részt. Sok veszély és bonyodalom után a rendőrség és Harry sikeresen lekapcsolja a szobrot a pénzzel együtt, Sebastiannak gőze sincs semmiről. Don Pedro Martinez, az iskolatárs apukája azonban nagyon beprög és bosszúéhes, az egész családot meg akarja semmisíteni, és ehhez ismét Fischer nyújt kezet. A dolog azonban rosszul végződik: a Sebastiannak kölcsönadott luxusautóban Brúnó, Mr Martinez fia is benn ül, amikor az halálos balesetet szenved.