A szolgálólány meséje - HBO 2017-

Angol-német sorozat, Elizabeth Moss főszereplésével. Már a harmadik évad megy, másodszor készült film Margaret Atwood regényéből, igaz, csak az első évad alapja a regény. A disztópikus történet a közeljövőben játszódik, maikor is mindenféle környezeti hatás eredményeként a nők többsége elvesztette fogantatási képességét, Amerika-szerte nem születnek utódok. Ezért az egyik új államalakulat, a vallási diktatúrát működtető Gileád összefogdossa a fiatal anyákat, akiket szolgálóként szigorú rabságban tartanak az állam vezetőihez beosztva, és havi rendszerességgel "szertartáson" kell részt venniük, amikor is a férj a feleség szeme láttára, teljesen tárgyszerűen megpróbálja megtermékenyíteni a szolgálót. Ha sikerül, szülés után más családhoz helyezik őket, a gyerek pedig a gazdáié marad.

A személyes kiszolgáltatottság az egyik, a totális félelmet gerjesztő gyilkos diktatúra általános működése a másik döbbenetes szál. Az első évad sokkal jobb, mint a második és a harmadik, már egyre több a nehezen hihető részlet.

Az összes szereplő játéka hibátlan, és a tökéletes díszlet is elképesztő.

Csernobil - HBO sorozat, 2019

A rettenetes tragédia oka a tudatlanságon, felkészületlenségen kívül a karrierizmus, valamint és főképp a kommunista párt. Nagyon realisztikusan van feldolgozva a történet, a rengeteg szenvedés, az emberfeletti erőfeszítés és a vezetők szörnyű, ideológiai alapú hozzáállása. Nagyon jók a színészek is.

Miguel de Cervantes: Don Quijote

Hát elolvastam újra, 40 év után. Először kötelező egyetemi olvasmányként, most szabad akaratomból. Annak idején egyáltalán nem élveztem, azt hiszem, régebbi fordításban olvashattam, most azonban - különösen az első kötet - frissnek és szórakoztatónak hatott annak ellenére, hogy az egész van vagy 1300 oldal. Győri Vilmos fordította, vélhetően 1962-ben.

Nem azok a kalandok az érdekesek, amelyekbe Don Quiote keveredik, hanem azok a történetek, amelyekkel e kalandok során megismerkedik. Mindegyik egy-egy kis novella, legtöbbször szerelmi történet. Don Quiote kalandjai sokszor nagyon kegyetlenek, emlékeztetnek a Vitéz János bábjátékra, általában nevetni kellene azon, hogy eltángálják, összetörik, pórul jár, bolondnak nézik... 

A szereplők közül sem a főhős a legérdekesebb, elvakultsága, hóbortossága, megszállottsága túlmegy a hihetőség határain. Sancho Panza sokkal színesebb, ő hisz is, nem is a varázslatokban, csodákban, okosnak és bolondnak tartja a gazdáját. Szeret enni-inni, kényelmesen élni, fontos számára a pénz, a birtoklás, mégis önfeláldozóan követi a lovagot a viszontagságok során. A szenvedést sokszor furfanggal kerüli el, de nyíltan megmondja, hogy nem hajlandó önként alávetni magát a verésnek. Kormányzóként megmutatkozik természetes bölcsessége is.

A második kötet nem hoz sok újat, kiderül belőle, hogy az első kötet népszerű lett, és más szerzők is megpróbálnak sikert elérni azzal, hogy megírják a folytatást, és erről a szereplők is tudomást szereznek.