Hole Anna és Olgyay Gergő fuvola-gitár estje

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményének ingyenes koncertjein rendszeres látogatók vagyunk. Ideiglenesen a főépület tükörtermében tartják a rendezvényeket, ami külön élmény, csodás helyszín.

Kellemes koncertet adott a két fiatal Bach, Handel, Telemann, Bartók, Piazolla... művekből, többnyire együtt, egy-két hangszeres szólóval.

A cukrász - 2017

(Spoiler) Izraeli-német film, nagyon szép, csendes. Az izraeli Oren családoos építész, felesége és kisfia van, a feleség épp most nyitott kávézót Jeruzsálemben. Orán építész vagy valami ilyesmi, és sokat jár emiatt Berlinbe, ahol megismerkedik Thomassal, aki cukrász és saját (?) kávézójában, a Kredencben készíti a finomabbnál finomabb sütiket. Egymásba szeretnek.

Oren kettős életet él, ez biszex voltával jól összeegyeztethető, Thomasznak mintha nehezebb lenne, a havi egy találkozáson kívül neki senkije sincs. Ám Oren egy balesetben meghal, erről Thomas nem tud, s mivel nem jelentkezik, barátja keresésére indul. Beáll a feleség kávézójába előbb mosogatni, majd cukrásznak. Németként nem könnyű neki Izraelben, ráadásul a feleség bátyja fundamentalista zsidó, kóser étkezést, nevelést, életet kíván az asszonytól is.

Anat beleszeret Thomasba, de szép lassan feltárul a múlt, Thomast a báty megveri, elzavarja. Hogy végül is mi lesz, nem tudni, mert Anat elutazik Berlinbe.

Szépek a képek, tapintatos az operatőr, érzékenyek a szereplők.... Jó film. Ezt is a Cirko promóciónak köszönhetően láttam ingyen, online.

Teheráni tabuk - 2017

Osztrák-német animációs film, ezt Iránban nem csinálhatták volna, olyan keményen kritikus. A rendező azonban minden bizonnyal teheráni, Ali Soozandehnek hívják.

Négy fiatal, három nő és egy fiú sorsa áll a középpontban:
A főszereplő egy olyan fiatal nő, aki azért kénytelen prostitúcióbl élni, mert a férje két éve börtönben van, és az ő aláírása nélkül se munkát nem vállalhat, se el nem válhat, és valamiből élnie kell ötéves, néma kisfiával, akit kénytelen munkába is magával vinni.

Kortársnője, a szomszédban élő feleség gyermeket vár, más feladata nincs is az életben, mint szülni. Megtetszik neki a másik nő szabadossága, vonzzák a szabadabb élet lehetőségei, belemegy egy tréfába, ami számára tragikusan végződik.

A harmadik lány egy kerítő markába van, Szudánba vagy hova akar menni prostituáltnak, úgy tudja, különösen sokat fizetnek egy szűzlánynak, ezért bepalizza alkalmi kapcsolatát, elhiteti vele, hpogy ő vette el a szüzességét, és vele akarja kifizettetni a szüzesítő műtétet - hihetetlen körülmények között.

A negyedik sors a fiúé, akire akasztófa is várhat, mert elvette egy lány szüzességét. Zenéket ír, amelyek kaidását azonban nem engedélyezik.

Egy kettéhasadt, korrupt világot látunk: a fundamentalista törvények és az ezekre épülő képmutatás, valamint a szabadabb élet utáni vágy ütközik élesen. Amúgy a film művészileg nem érdekes, hanem a társadalom megismeréésre ad alkalmat.

A naplemente ragyogása - 2017

(Kicsit spoiler) Japán - francia filmdráma. Főszereplője Miszakó, egy szép, fiatal lány, aki narrációkat ír filmekhez, vakok számára. Három síkon folyik a történet:
1) Vakokkal tesztelik a filmhez készülő alámondást, ők nagyon okosakat mondanak, kiderül ebből, mi az, amire szükségük van.
2) Az egyik tesztelő egy világhírű fényképész, az ő teljes megvakulásának folyamata épp a cselekmény során teljesedik be. Ellentmondásos kapcsolatba kerül Miszakóval, akiben gyermekkori emlékeket idéz fel, sajnálja és meg is szereti a féfit.
3) Miszakó faluja és édesanyja, vagyis háttere. Apa már rég meghalt, anya alzheimeres.
Nem tudni, mi lesz.

Nem különösebben tetszett, rettenetesen lassú. Miszakó jól játszik, maga a tapintat, a jószándék és az ártatlanság.

Pataki Éva: Nőből is megárt a nagymama; ...és megint nagymama

Pataki Éva két regényét (2012., 2014) tévedésből hoztam ki a könyvtárból, összekevertem Bánki Évával, akitől az Esővárost olvastam régebben. Nem szoktam ilyesmit (könnyed, szórakoztató) olvasni, de jólesett. Pláne, hogy sok tekintetben ráismertem magamra is a főhős nagyiban. 

Humor, önirónia, semmi nagyotakarás. Az első regény azért jobb volt, még az újdonság erejével hatott. A második a kiadó beharangozójával ellentétben nem tűnik fejlődésnek, inkább kicsit megunhatónak.

A szerző saját élményeit adja elő: azt, hogy hogyan lesz háromszoros (a jövőben négyszeres) nagymama, milyen kalandokat él meg az unokáival, a gyerekeivel, három barátnőjével és a "pasijaival". Kicsit hisztis, kicsit pánikolós, kicsit önző, kicsit unokabolond, mindent túlbonyolít... de őszinte, mindezt maga is látja. :)

Nemeskürty István: Kis magyar művelődéstörténet, 2000.

A Szent István Társulat kaidásában, a katolikus olvasók számára megjelent harmadik kiadás, az elsőt 1987-ben írta német olvasók számára, így a korszakok bemutatása is a hetvenes évekkel fejeződik be.

Sokat tanult, sokat megélt és sokat felejtett olvasóknak a valaha világosan tudott tények felfrissítésére kiválóan alkalmas, gördülékeny, érdekes olvasmány. A történelemmel csak annyiban foglalkozik, amennyi feltétlenül szükséges a kulturális jelenségek, áramlatok, események, faktumok bemutatásához. Felszítja az ember kedvét egy hasonlóan összefoglaló történelemkönyv elolvasására.

A négyzet, 2018

Spoiler, azaz benne van a történet a leírásban) A Cirkó mozi promóciójának köszönhetően néhány napig ingyen lehet megnézni aktuális filmeket. A Négyzet svéd-német-francia-dán dráma, kétórás, nehéz, lassú és hosszú, 2 óra 20 perces művészfilm. Erkölcsi és művészi problémákkal foglalkozik egy svéd modern művészeti múzeeum főkurátora, a rendkívül elegáns, vonzó és menő Christian (Claes Bang) életén keresztül. Egyrészt megmutatja, milyen távol esik a (kortárs) művészet világa a hétköznapoktól, a high society élete a közemberekétől, és hogy pillanatok alatt hogy mehet félre minden egy jelentéktelen esemény következtében.

A múzeum előtti forgalmas téren nagyon jól kitervelt trükkel kirabolják, miközben segíteni akar egy látszólag életveszélyben lévő, menekülő nőnek. Oda a telefonja és a tárcája. Arab származású beosztottja azt javasolja, írjanak fenyegető levelet és dobják be minden levélládába abban a házban, amelyben a telefon nyomkövetője jelez. A lopott holmit hiánytalanul visszakapja, de arra nem gondolnak, mi történik a többi lakásban, ahol a hamis fenyegetés galibát okoz. Egy kisfiú követel elégtételt, akit a szülei a levél miatt lopással vádolnak.

Közben a magánéletébe is betekintünk: egyedül él egy luxuslakásban, elvált, két kislánya van, akik időnként vele vannak. Esténként néha kienged, egy olyan klubban látjuk csápolva táncolni, ahol az átlag életkor 40 (!!!). Felszedi őt Anne, az az ameriakai újságírónő (Elisabeth Moss), aki nap közben riportot készített vele, ez a szál is nagyon furcsa... az egyéjszakás kaland két nézete.

Az egész sztori miatt Christian nem figyel eléggé a munkájára, és az új kiállítás, a négyzet promó videója anélkül kerül ki, hogy látta volna. A videón az egyenlő jogokat és biztonságot jelentő négyzetben látszólag  felrobbantanak egy védtelen koldus kislányt. A videó óriási tiltakozási hullámot kelt, Christiannak le kell mondania. A sajtótájékoztatón egyrészt a videó morbiditása miatt vannak felháborodva, de van, aki a Christian és a modern művészetek által is hirdetett szólásszabadság korlátozását látja a videó visszavonásában és aChristian lemondásában/menesztésében.

Van min elgondolkodni a film kapcsán, de sem szórakoztatónak, sem sodrónak nem merném nevezni.

Férfiak fecskében, 2018

(Spoiler, azaz benne van a leírásban a tartalom.) A Cirkó mozi promóciójának köszönhetően néhány napig ingyen lehet megnézni aktuális filmeket. A Férfiak fecskében vígjátéknak hirdetett angol film, sokadszorra bebizonyítja, hogy humorérzékem a műfajmegjelölő emberekénél magasabb ingerküszöbű. 

Erik, egy amúgy menő, sikeres londoni könyvelő szinte egyik napról a másikra megúnja sivár életét (munka, úszás, család, munka, úszás, család...), és beáll egy férfi szinkronúszó csapatba, általában középkorú emberek közé, akik megfogadták, hogy egyáltalán nem beszélnek a magánéletükről, csak szinkronúsznak, de soha nem vállalnak fellépést vagy versenyt. Egyébként nagyon bénák is ahhoz. Otthagyja a családját, idővel a munkáját is, szinte monomániává válik a szinkronúszás.

A film jelentős része az edzéseket mutatja, Eric hasznos tagja a csapatnak, a matek segít a figurák sikeres alakításában. Véletlenül találkoznak a svéd szinkronúszó világbajnokkal, aki az edzőjük barátja. A férfi bíztatja őket, hgy készüljenek fel a milánói világbajnokságra, ami két hónap múlva lesz. Az edzések átveszik a hatalmat, közben közelebb kerülnek egymásról, lassan kiderül, ki milyen lelki sérülés miatt adta magát a szinkronúszásra, meg igazi csapattá kovácsolódnak össze a karakán, vagány edzőnő segítségével, és második helyen végeznek.

Megnő az önbizalom, és egy valóban vígjátéki jelenetben a férj-feleség is egymásra talál. A feleség helyi képviselő lesz, és épp üléseznek, amikor meghallják az épület előtti szerenádot: a csapat fürdőgatyában, úszósapkában, a szárazon mutatja be a versenyszámot nagy tömeg multatságára. Happy ending.

A szereplők kifejezetten csúnya emberek. Eric (Rob Brydon) a könyvelő archetípusa: szürke, jellegtelen, gátlásos, magának való. Felesége, Heather (Jane Hoorocks) unalmas, ideges, szíjas, leharcolt negyvenes nő. Hollywoodnak nyoma sincs. De ettől még nem jó film, maximum átlagos. :)

Tű, cérna, szerelem, 2018.

(Spoiler, azaz benne van a történet a leírásban) A Cirkó mozi promóciójának köszönhetően néhány napig ingyen lehet megnézni aktuális filmeket. Most megy a mozikban afrancia-indiai Tű, cérna, szerelem (eredeti címe Sir) egy 20 év körüli özvegyasszonyról, akit azért enged el a férj családja Bombayba cselédnek, mert így kevesebb szájat kell etetniük, sőt pénzt is küld haza. A társadalmi szabályok szerint örökre el van veszve: nem mehet férjhez, nem válhat le a családról.

Egyetlen reménye, hogy a húgát kitaníttatja, és együtt alapítanak majd egy varrodát Bombayban, ő ugyanis arra vágyott lánykorában, hogy valaha divattervező lehessen. Most egy Amerikából hazatért nagyon gazdag építész-vállalkozó cselédje, a férfi épp most hagyta el az esküvő napján a kedvesét, mert kiderült róla, hogy megcsalta. A cseléd Ratnának ott kellene hagynia a gazdáját, Ashwint, mert nem élhet egy férfival egy lakásban, de ő már modern gondolkodású, és marad. Alázattal szolgálja és tiszteli a kedves, felvilágosult férfit. Sokáig csaka  legszükségesebbet kkommunikálnak.

Ratna megpróbál varrni tanulni a munkája mellett, de egy szabómester csak szolgaként dolgoztatja tanítás helyett. Aztán talál egy rendes tanfolyamot. Minden rendben menne, de  ahúg telefonál, hogy mégis inkább férjhez menne, és már választottak is a szülei egy bombayi vőlegényt. Ratna varrja és viszi az esküvői ruhát. 

A hosszas párhuzamos magány egyre több beszélgetést eredményez, egyre jobban megismerik egymást, de a társadalmi szokások, a hierarchia lehetetlenné tesz bármiféle kapcsolatot, Ratna a húgához megy, míg állást talál. Ashwin Ratna tudtán kívül beajánlja divattervező ismerősének, aki fel is veszi, a férfi pedig visszamegy Ameriába apja egyetértésével. Szóval fél happy end.

Nagyon szerethető figura mindkét főszereplő: a szerény, tartózkodó, de önálló gondolkodású, faluja erkölcsi határain túllépő, a hagyományokhoz mégis ragaszkodó Ratna, és a felviágosult, világjárt, szintén tapintatos, érdeklődő, nem tolakodó, segítőkész Ashwin. És érdekes a betekintés is India nagyon gazdag, mégis munkás világába, meg Bombay mindennapjaiba is. Én egy sokkal szegényebb, sokkal fejletlenebb Indiát láttam.

Vajda Lajos és Vajda Júlia tárlat, Szentendre

Az utolsó előtti hétvégén, gyönyörű tavaszi napon végre eljutottunk. A tanulság számomra az, hogy egyre kevésbé vagyok nyitott az életkorom előrehaladtával: kevésbé érdekel a nonfiguratív, absztarkt művészet.

Vajdát a 20. század első felének talán leghaladóbb művészeként mutatja be a kiállítás, olyannak, aki nemcsak a magyar, hanem az európai trendeket is meghaladta, és a korabeli amerikai nagy tehetségekkel mutat rokon törekvéseket. Nekem mégis a tizen- és korai huszonéves korában készített képei, különösen fekete-barna szénrajzai tetszenek: tanulmányok, fejek, aktok, alakok, szentendrei részletek.

A felesége jó tanítvány volt, de látszik a kettejük közötti színvonalbeli különbség, Vajda Júlia inkább (a férjét) követő, mint úttörő művész volt.

Bella Martha

Német film, olyan, amire elég kár az időt vesztegetni. Márta csúcs főszakácsnő egy jó étteremben, semmi mást nem csinál, magányosan él, és a főnöke kérésére pszichoanalítzisre jár, mert nem tudja kezelni a kritikát, pláne, ha nem jogos. De hát a vendégnek mindig igaza kellene, hogy legyen.

Derült égből villámcsapásként hozzá kerül az unokahúga, akit a mamája egyedül nevelt, és auutóbalesetben meghalt. A 8 éves Lina - többnyire a tragédia okozta sokk miatt - elég kezelhetetlen, ráadásul Márta sem az a kimondott anyatípus. Ráadásul az étterembe bekerül egy riválisnak hitt olasz séf is, így teljesen felborul az élet.

Megkeresik az ismeretlen olasz papát, aki el is viszi Linát, de aztán minden egy másik fajta happy endre fordul. Se a sztori, se a színészi játékok, se a helyszínek nem adnak igazi karaktert a filmnek. Annyira feledhető, hogy egyszer láttam is már, de csak a közepe táján tűnt fel. 

Zola: Álom

Rettenetes. El sem tudtam képzelni Zoláról ilyen vallási ködbe burkolt szentimentális csöpögést. A Goethe Werthere meg vagy Kármán József Fanni hagyományai kismiskák ehhez képest.

Egy tisztes, ám gyermektelensége miatt boldogtalan egyházi hímző házaspár - Hubertinék - befogadja Angelikát, a(z akkori szemmel és a házaspár felfogása szerint) fékezhetetlennek tűnő árvalányt, és teljes tudatlanságban nevelik, egyetlen olvasmánya egy olyan könyv, amely a női szentekről szól.  Gyönyörűen megtanul hímezni, csodaszép 16-17 éves lány lesz belőle, amikor szentimentális szerelemre lobban valaki iránt, akit még nem is látott, csak az árnyát, majd szépen lassan megismerkednek, kölcsönös a szerelem, Kiderül azonban, hogy a fiú, Felicián a püspök mérhetetlenül gazdag fia, ami Angelikát nem zavarná (a fiút sem), de a zord atya és a boldogtalan házaspár nem engedi a történetet pozitívan végkifejleni. 

Angelika éppen készül belehalni a reménytelen szerelembe, a püspök hozza az utolsó kenetet, és már megadná a beleegyezését. Angelika halogatja az esküvőt, majd egyszer csak sürgetni kezdi, menyasszonyként mesebeli kincset szór leendő férje vagyonából a városka nincstelenjeire. Kelengyéje, leendő palotája sosemlátott pompával készül. Ám Angelika vallási tébolya a boldogtalan szentek sorsát óhajtja, az önfeláldozást. A boldog szerelem beteljesülésének pillanatában akar meghalni, mint a példaképei. Vagyis az elképesztő pompával lezajlott esküvő után, a templomajtón kilépve válik semmivé.

Hogy ez mitől jó, kinek tetszik vagy mi az értelme, fel nem foghatom.

Briliáns csapda, 1999.

Krimi, értelmiségi verzió: nem a bunyó, nem az erőszak, hanem az ész (és a szépség) játssza a főszerepet ebben a bonyolult, ki tudja ki kinek dolgozik filmben. Sean Connery és Catherine Zeta-Jones tökéletes páros, nemcsak gyönyörűek, de rendkívül okosak és agyafúrtak is. Vannak lélegzetelállító jelenetek, de én főleg a szépséget csodáltam. Online nézhető.

Sun Li and the Poet

Néhány hónapja regisztráltam az artekino.com-on, valami fesztivál volt éppen, és meg lehetett nézni 10 filmet ingyen. Azóta minden hónapban kapok hozzáférést egy új külföldi filmhez, különlegesekhez. Általában még csak nem is angol nyelvűek, de van (legalább) angol felirat is, meg más nyelveken is. Most volt magyar is, de nem vettem észre. :)

Ebben a hónapban a Sun Li and the Poet című nagyon kedves olasz filmet láttam Andrea Segre rendezésében. A kínai Sun Li egy textilgyárban dolgozik Rómában, és az a reménye, hogy nyolcéves fiát kihozathatja, ha majd a kínai főnök úgy látja, hogy megdolgozott ezért. Ennél konkrétabb igérete, reménye nincs. Ügyes, dolgos, türelmes, hisz az ígéretben. Hirtelen áthelyezik egy kis olasz városkába, egy kávéházat kell egyedül üzemeltetnie, a törzsvendégek halászok.

Általában türelemmel, kedvesen fogadják, de ott is vannak bevándorlás-ellenes elemek, akik hangulatot keltenek ellene. Összebarátkozik egy nagyon kedves öregemberrel, a magányos Bepivel, aki Horvátországból jött már régen, és integrálódott, de mot együttérez Livel. Barátságiukat a kínaiak és az olaszok is rossz szemmel nézik, pedig gyönyörű. Nem mondom el, mi a történet vége, hátha innen kap kedvet valaki arra, hogy megnézze.

Cantare o suonare? Úton a reneszánsz és a barokk között Itáliában

A Zenei Gyűjtemény most a Szabó Ervin Könyvtár gyönyörű tükörtermében tartotta tehetségpártoló, ingyenes hétfői koncertjét. A Recurring Company elnevezésű háromtagú fiatal együttes tagjai

Edőcs Fanni - csembaló, Regős Júlia - viola da gamba (cselló?) és Haraszti Dóra - furulyán játszó művészeti vezető. Bájos, tehetséges, játszi könnyedséggel éneklő, még az áriákat is kifejezetten élvezhetően előadó Gyüdi Eszter, ő volt a koncert gyöngyszeme.

A művészeti vezetőnek nem a szó a kenyere. :)

Rohmann Ditta márciusi Bach-koncertje

A Belvárosi plébániatemplom altemplomában másodszor vettünk részt a művésznő Bach-sorozatán. Ezúttal csupa Bachot hallottunk 3-án, vasárnap. A vendégek lanttal (Davidovics Igor) és énekkel  közreműködtek. Az áriák nélkül jól meglettem volna, de ez nem az énekes, Szigetvári Dávid hibája, hanem az enyém.

A koncertek mindig egyórásak, és nagyon baráti, kellemes hangulatban zajlanak. Áprilisban is megyünk.

Árulók (2017)

Nagyon gyenge magyar tévéfilm, számomra új ismeretekkel Illés Béláról, és az általa kitalált orosz történelmi hősről, Guszev tüzér-századosról és öt mártírtársáról. Illés Bélát Hegedűs D. Géza, Tatjána nevű lányát a tehetséges Sztarenszki Dóra, vőlegényét Klein Viktor játssza, a rendező Fazekas Péter. A forgatókönyvet Köbli Norbert írta, aki számos kiváló történetet írt a hazai közelmúlt bemutatására, övé az Örök tél, A vizsga, a Szabadság - Különjárat, a Félvilág, a Szürke senkik, A berni követ. (A dőltbetűseket láttam.)

Mint film nem is annyira érdekes, de mint feltárt történelem igen. 

A kétszeres Kossuth-díjas Illés Béla kötelező olvasmány volt az egyetemen, de lényegében semmit nem tudtam róla. Most kiderült, hogy a Szovjetúnióban volt emigrációban, ott a Vőrős Hadsereg tisztje lett, és még kintléte alatt kreált egy olyan orosz hőst, akinek hálás lehet a magyar nemzet, mert a cári intervenció idején átállt, és a magyar szabadságharc védelmében áldozta fel az életét. Ámde kiderült, hogy Guszev utca, Guszev lakótelep ide vagy oda, Guszev egyáltalán nem is létezett.

Ezen kívül Illés Béla filmben feltárt jelleme az, ami igazán hátborzongató. Azt hinné az ember, hogy jelentéktelen pont volt, ám Magyarországon is megőrizte szovjet tiszti beosztását, rendkívüli befolyással bírt, és kis Sztálinként képes volt "a pártérdek védelmben" a lányával is szembeszállni, vőlegényét, a Guszev-ügyet feltáró történészt lecsukatni. Hegedűs D. Géza nagyon jól adja az önelégült, rideg, gátlástalan, de joviálisnak tűnő kommunistát.

Online nézhető, szépen összecseng a Sztálin c. filmmel.

Sztálin (1992)

Amerikai-magyar történelmi film, három óra, de nagyon tanulságos. Egy falatra sok, két ülésben végeztem el a leckét. Ivan Passer rendezte, az operatőr Zsigmondi Vilmos volt, nagyon szép a film képi világa, nem spórolták meg a luxus jellegű korhű színterek felkeresését és/vagy berendezését sem. Sztálint Robert Duvall játssza, egy magyar szereplőt tudtam azonosítani, Bálint Andrást Zinovjev szerepében.

Sztálin maga az ördög, a Szovjetúnió - különösen Lenin halála után - maga a pokol. A hatalom személyiségtorzító hatásáról, a diktátor gátlástalanságáról való lecke, sok tekintetben nem csak a múltra nézve tűnik félelmetesnek. Majdnem 50 évet dolgoz fel, és az az ember érzése, hogy ez az időszak maga a tömény borzalom. Ugyanakkor az éhező nyomorgók képesek Sztálint siratni és mindvégig istenként dicsőíteni annak ellenére, hogy másik 10 millió éhező nyomorgó az ő utasításai miatt pusztult éhen, és hogy szinte mindenkinek bebörtönözték vagy száműzték valakijét.

Online nézhető, nagyon ajánlatos.

Kőrösi Zoltán: Szív lekvár (2014)

20-22 könyve közül csak a Magyarkát, egy magyar prostituált ausztriai kalandjait olvastam, meg még valamit, ami a Ferencvárosban játszódott, de a címére már nem emlékszem. A ferencvárosi kötődés nagyon erős, ebben az új olvasányban is felbukkan az Angyal utca, a Mester utca, amit még most is az én világomnak tartok. Egyszer egy írása alapján megpróbáltam kitalálni azt is, hogy a szerző a Ferenc tér melyik házában lakik. 

A szívlekvár a tyúk szívéből készül, és képes arra, hogy 3. Magyar Sándor nagyapa igaz családtörténetei által óriássá növesztett 5. Magyar Sándor méretét visszaigazítsa a normális kategóriába. Ebből is látszik, hogy a Szív lekvár - amit persze egybe kellene írni - ötgenerációs magyar családregény, az viszont nem látszik belőle, hogy egyben - de nem ennyire nyilvánvalóan - körülbelül ötgenerációs orosz családregény is. 

Mondhatnánk realistának is, ha a mesés-lekváros sztoritól eltekintünk, hiszen a 20-21. század borzalmait átélő családokról van szó, szépen megrajzolt történelmi háttérrel. Jól jött, hogy mostanában láttam a Sztálin és a Guszev c. filmeket is, így nagyon elebenen él bennem ez a világ, amelynek csak a szebbik, ám így is elég elkeserítő korszakait éltem, élem át. A szűrreálba az hajlítja mégis, hogy a nagyapa meséi, azon túl, hogy nem csak szellemi növesztő hatással vannak az unokára, de nem is koherensek, vagyis a 2-3. Magyar Sándor különféle lehetséges élettörténeit meséli.

A Magyar Sándorok feleségei, szeretőik és munkatársaik mellett megismerkedünk az orosz főszereplő, Luda anyjával (Dása), édes- és mostohaapjával, férjeivel és szeretőivel, testvérével és sógornőivel, barátaival és munkatársaival... rengeteg szereplő teszi mozgalmassá és izgalmassá, valamint a Magyarok valós vagy nem történetei miatt kissé nehezen követhetővé a cselekményt. 

Jó olvasmány, hanyag, lnedületes, természetes stílussal.

A napos oldal - 2012.

Vígjátéknak beállított ameriaki dráma. A főhős Pat Soltano (Bradley Cooper) indulatkitörései, verekedése miatt nyolc hónapot egy elmegyógyintézetben töltött. Hazatérve a szüleihez költözik, nincs munkája, egyetlen célja, hogy visszaszerezze imádott feleségét. 

Nincs egyedül a problémás életével, kiderül, hogy apja (Robert de Niro), zugfogadásokból gazdagszik, fociőrült, szintén képtelen az indulatait kezelni, ki is van tiltva a meccsekről, mint ahogyan Patnek is távoltartási végzése van, nem találkozhat a feleségével. Barátja látszólag normális családi életet él, de valójában tele van elfojtott indulattal, közel áll az öngyilkossághoz. Náluk ismerkedik meg Tiffanyval (Jennifer Lawrence), aki talán mániákus depressziós, meghalt a férje, és azóta fűvel-fával lefeküdt, de már ezt is unja.

Valahogy aztán együtt készülnek megvalósítani a lány nagy vágyát, hogy részt vegyen egy táncversenyen. Nem akar győzni, csak részt venni, és keményen készülnek. Pat azért megy bele ebbe, mert Tiffany (látszólag) segít eljuttatni egy levelet a feleségének. Az apa szerencsejáték-szenvedélyében mindenét felteszi egy kettős fogadásra: győznie kell a csapatának, és a táncvresenyen legalább 5 pontot el kell érniük a fiataloknak. Mindkettő elég necces.

Sok-sok bonyodalom, viharos jelenet, krízis és kedves pillanat után végül persze minden jól alakul. A Videán megnézhető magyarul.

Zöld könyv, 2018.

Oscar-díjas film, az 1960-as évek eléjén játszódik Amerika-szerte, egy valóban létező, híres zongoraművész, a néger Don Shirley (Mahershala Ali) koncertkörútját mutatja be főként délen, ahol még erősebben él a faji megkülönböztetés és a fajgyűlölet, mint északon. Sofőrjének egy műveletlen, nyers és eléggé brutális férfit fogad fel, Tonyt, a "Hantást" (Viggo Mortensen). A rendező Peter Farrelli.

A film egyáltalán semmit nem mutat meg az ugyanabban az időben zajló polgárjogi mozgalmakból, Shirley-t magányos harcosnak látjuk, aki azért vállalja a déli körutat, hogy megmutassa, a négerek is emberek, vannak értékeik és emberi méltóságuk. Nem elég, hogy fekete, de ráadásul homoszexuális, ráadásul műveltsége, kifinomult ízlése és elegáns, gazdag életvitele miatt saját népétől is elszigetelődik, tökéletes magányban él, és amig Tonyval lassan össze nem barátkozik, a Whisky az egyetlen barátja.

A két férfi lassú összecsiszolódása, közös kalandjaikban születő barátsága sok akcióval és humorral fűszerezve kellemes élmény. Jó film.

Zola: Nana

A Rougon-Maquart sorozat 20 kötetének elolvasására szántam magam, sorban már nem megy, mert többet olvastam mostanában és régen is. Most a régiek közül a Nana került terítékre, amit persze filmen is láttam, és újra meg is akarok nézni. 

Nana, a kis utcalány egy színházi szerep segítségével Párizsszerte ünnepelt díva lesz, nem a tehetsége, hanem páratlan szépsége és szexuális vonzereje miatt. Hihetetlenül tobzódik a férfiaktól gátlástalanul kikövetelt rengeteg pénzzel, tejben-vajban, aranyban-ezüstben fürdik, a megszerzett értékekkel nem törődik, sokszor készíkarva tönkretesz mindent, amikor megszerezte, már nem számít semmi. Így van ez a férfiakkal is, akiken uralkodik és akiket megaláz, ugyanakkor ő is megalázkodik, ha szerelmes, és meg is alázzák, sokkal értéktelenebb férfiak, mint akiken ő tipor. Sokan tönkremennek, van, aki belehal abba, hogy Nanára szemet vetett. Vagyonokat és személyiségeket fal fel. Muffat grfot sajnálom leginkább, egy rideg, erényes, mélyen vallásos férfit, aki nem ismerte a szerelmet, mielőtt Nanába beleszeretett, de egész élete, házassága, vagyona, becsülete ráment a méltatlan kapcsolatra.

A színházi világra is rávetül a fény, Nana vetélytársa, a szépséges Rose férjes asszony, de szépségét a férje, Mignon bocsátja áruba, mindig gazdag szeretőket tart a férj beleegyezésével. Ezek több ízben Nana levetett kitartói, pl. Steiner bankár is, aki többször tönkremegy Nana és Rose miatt. 

Esztelenség az egész élete. A legnagyobb gazdagságból a legnagyobb nyomorba kerül, de valahogy onnan is felverekszi magát, Oroszországban egy herceg szeretője lesz, de onnan visszatér (talán ismét gazdagon), de himlőben, fiatalon meghal.