Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

Szülinapomra kaptam Zsinditől, hát nem éppen gyereknek való.... vagy ki tudja. Nem tudom, hogyan választotta. A gyerekek molesztálásának családregénye, sok valós egyéni történetből összeszőtt háromgenerációs felnőtt mese. Egy állami gondozott testvérpár, Károly és Csöpi a rideg, szeretetlen és gonosz apácák közül négy év után nevelőszülőkhöz kerül. Károly sokat tapasztalt a nevelőotthonban: a nagyobb fiúk rendszeresen molesztálták, majd a legnagyobb saját használatra állította és a többiektől megvédte, az apácák pedig tudták mi folyik, de nem avatkoztak be. Károly a védelem miatt szinte beleszeretett a nagyfiúba, de azt egész biztosan megtanulta, hogy nem szabad ellenkezni.

A nevelőszülők is a diósgyőri gyártelepen laktak, mint ők, mielőtt a szüleik halála miatt állami gondozásba kerültek. Klára először ugyanolyan rideg volt, mint az apácák, de az akkor már 12 éves Károly tudta, hogy mindent meg kell tennie azért, hogy elfogadja őket, hogy jobb sorsuk legyen. Ezért szorgalmasan dolgozott, ahogy utasították. János, a nevelőapa mintha ott se lett volna, nem vett tudomást róluk. Klára később fürdetgette, szeretgette, majd szeretőjévé alázta Károlyt, aki hálás volt azért, mert szüksége van rá valakinek. És szinte szerelmes is lett az asszonyba.  Ez a rettenetes gyerekkor zavarta-e meg nemi identitását, nem tudni, de amikor megnősült, és egy hideg, szenvedélytelen, tunya, lusta és iszákos nőt vett el. Első gyereküket, Erzsit olyannyira imádta, fürdetgette, csókolgatta, hogy hamarosan..... Amikor lehetett, Erzsi azonnal elköltözött otthonról.

Dóra, a másik lány nem volt olyan szép, férjhez ment, de a férjével rideg, szeretetlen és szótlan kapcsolatban élt. A kocsmázó gyári munkás szerette a kislányt, mindenhová magával vitte, szeretgette, ölelgette, szerepeltette, mígnem az anya figyelmeztette a lányt: "Apád előtt ne vetkőzz.".Eszter ettől összezavarodik, és már csak a nagyapjában, Károlyban, Tatusban bízik, akivel kölcsönösen imádják egymást, és szép lassan, de nem ártatlan fokozatokon keresztül.....

Amikor Zsófi férjhez megy Péterhez, sokáig próbálkoznak, de nem lesz gyerekük, ezért két hét próbaidőre - Péter sürgetésére - magukhoz vesznek egy állami gondozott testvérpárt. Eszter azonban nem bír megbirkózni a helyzettel, saját sorsát vetíti az új helyzetre, és magától fél elsősorban....

Rettenet. Az írásmód egyszerű, sallangmentes, de semmi extra. Nem irodalmi mű, hanem irodalmiasított dokumentum a gyermekbántalmazásról.

Mika Waltari: Szinuhe (1945)

Bár jó régen jelent meg ez a finn regény, nálunk 2018-ban adták ki utoljára, ezt a kiadást olvastam. Egyiptomban játszódik, a fáraók, nevezetesen Amenhotep és Tutenhamon korában. Főhősének története azzal kezdődik, hogy egy egyszerű család befogadja a nádcsónakban vízre tett csecsemőt. Felnevelik, taníttatják, királyi orvos, királyi koponyalékelő lesz belőle. Egész életét végigkísérjük szegények és gazdagok között. Megelevenedik az ókori Egyiptom története. 

Alapjában jólelkű, okos, magányos, becsületes ember. Egy Nefernefer nevű rossz nő azonban annyira megbabonázza, hogy mindenét, nevelőszülei házát és sírhelyét, valamint Kaptah nevű hű rabszolgáját is neki adja, de hiába. Szinuhe szégyenében világgá megy, sok országot bejár, és bár jó orvos, sokat tanul más országok orvosaitól is. Rabszolgája végig kitart mellette, akár együtt vannak, akár nem. Nyiltan meglopja, de a rábízott (!!!) vagyont mindig jól kamatoztatja nem csak a maga, de Szinuhe javára is.

Nefernefer után még két szerelmet él meg. Minea krétai bikatáncos, szíriai fogságban a szír király háremében. Szinuhe megszökteti és segít neki hazajutni. A lány már-már feladná szüzességi fogadalmát, de igen egzotikus körülmények között meghal: feláldozzák a bikaistennek. Utolsó, hosszú évekig kitartó szerelme Merit, a Krokodilfarok kocsma pincérnője, tulajdonosa, de őt is el kell veszíteni, és csak halála után tudja meg, hogy Merit "nevelt kisfia" valójában kettejük közös gyereke volt (őt is megölték).

Nagyon hosszú, nagyon cselekményes regény, a Wikipédián van egy viszonylag jó és nem túl hosszú összegfoglaló.

Film is készült belőle, online nézhető.

Régen és most - Musica Nostra

A Szabó Ervin Könyvtár gyönyörű fogadótermében zajlott Madarász Iván Kossuth-díjas zeneszerző műsorvezetésével. Az együttes kb. 20-25 tagú női kar, tagja fekete ruhában, egységes, nagy piros nyakékkel jelentek meg, ez is megalapozta a hangulatot. Évszázadokat, sőt több mint egy évezredet ölelt fel a program: a gregorián énekektől jutottunk el mai költők megzenésített verseihez, pl. Karafiáth Orsolyáig. Nagyon izgalmas élmény volt. Madarász Iván felhívta a figyelmet egy Beremémnyi Géza versre, amelyet Cseh Tamás énekelt, de nem szerepelt a koncerten: Kéne egy dal. Nagyon megfogott.

Bartis Attila: A vége

Az a jó, hogy van igazi mese, érdekes történet, de nincs mesterséges művészkedés, agyonbonyolítás. Szükséges persze némi szellemi erőfeszítés az indítékok feltárásához, a kapcsolatok megértéséhez, de ez nem megugorhatatlan. Lényegében két és fél fő szál fut a regényben a főhős egyéni sorsán túl, a két "egész" az apa és fia különös viszonya, valamint a főhős és szerelme, Éva közös története. A fél a barátság, Kornélról kicsit kevesebbet tudunk meg, de ez a 30 éves időtartamot felölelő barátság is izgalmas.

A történet háttere az hatvanas-kilencvenes évek Budapestje, a világhírű, de itthon kevésbé elismert fotóssá váló Szabad András felnövekedése, útkeresése és emberi kapcsolatai. Apja tányéraknának látszó tányérokat helyezett a szovjet tankok elé, ezért börtönben ült, anyja a szabadulásig bírta lelkierővel, aztán gyorsan meghalt, ketten költöztek fel Pestre valahonnan. Egy kétszobás lakásban élnek úgy, hogy nem járnak be egymáshoz, és nem is igen beszélnek egymással, az apa különösen toleráns és megértő fia szerető gyűlöletével szemben. 

Éva, a feleség-szerető különös figura, kissé extrém, nagyon zárkózott, érzelmeiről és külön útjairól, családjáról semmit nem árul el Andrásnak, amit megtudunk ezekről, azt a barátnő, Nóra meséli Andrásnak. 

A regény első harmada sokkal érdekesebb, lehet, hogy csak megszokja az ember a Bartis-féle mesevezetést és elbeszélői hangot, de aztán laposodik kicsit. Érdemes elolvasni, több művet is próbálok majd elérni, ez volt az első, amit olvastam a szerzőtől. Kritika a Revizor portálon

A Salgótarjáni úti zsidó temető

Vezetett sétán vettünk részt a vadregényes, ezért kissé misztikus sírkertben. Rengeteget dolgoztak már rajta, a temető nagy része még most is teli van bozóttal, repkénnyel, borostyánnal, sok a kidőlt-bedőlt síremlék, de folyamatosan dolgoznak. Lajta Béla síremlékei - mármint amiket ő tervezett - különösen érdekesek. Sok a megfejtetlen talány és a feltárt érdekes történet is, érdemes elmenni, és az őszi hangulatba éppen beleillik. Képek