Bohóc kerestetik

"Abszurd átmenet humor és dráma, színház és cirkusz között. A világhírű román- francia író, Matei Visniec groteszk drámája nyomán...felnőtteknek", a Jurányiban."
2 kissé kiöregedett bohóc már meg sem ismeri egymást meghallgatásra várva, de aztán mégis. A nő domináns, megpróbálja még várakozás közben legyőzni a tétova, halk, kissé mulya férfit. Egyre durvább a helyzet. Bevonják a nézőket is... Túlzottan. Az egyik áldozattá válik. Nagyon izgalmas.
Igazi bevonódó színház.

Terror - Katona József Színház, Kamra

Ferdinand Von Schirach mai német szerző darabja. Aktuális téma: terrorista gépeltérítés. Egy muszlim eltéríti, és egy teltházas, 70 ezer férőhelyes stadionba akarja berobbantani a 164 utast szállító gépet. A légelhárítás tisztje a parancs és a törvény ellenében felrobbantja az utasszállítót, mert az nem reagál semmilyen figyelmeztetésre, és meg akarja előzni a még nagyobb rosszat.

A darab maga a bírósági tárgyalás, a nézők az esküdtek. Olyan, mint egy disputa: egy erkölcsi dilemma egyik verzióját az ügyész, a másikat a védőügyvéd fejti ki, a nézők pedig eldöntik, hogy felmentik vagy elítélik a tisztet.

Hat szereplő van, az államügyész Fullajtár Andrea (nagyon kemény, álláspontja abszolút erkölcsi: egy ember élete épp annyit ér, mint akárhány másé). A védő Mészáros Béla azonos állásponton van a Lars Kosh-hal. a légelhárítás tisztjével, aki kilőtte a robbanófejet, vagyis a kisebb rossz, az kisebb rossz. A bírónő kissé tudálékos, aprólékos szerepében Kiss Eszter. Az egyik tanú a tiszt felettese, aki ugyanúgy döntött volna, a másik az egyik utas özvegye.

Mi 1/3 - 2/3 arányban felmentettük a vádlottat. Főként azért, mert az utasok így is, úgy is meghaltak volna. Magyarországon 76 előadásból 75 alkalommal felmentették a vádlottat, a nézők egyharmada találta bűnösnek. Világszerte összesen a nézők 62%-a mentette fel. Itt lehet követni a szavazatok alakulását.

A hullám - 2008.

Német filmdráma. Egy középiskolai projekthetet mutat be, az egyik tanár az autokrácia témáját dolgozza fel ezalatt (napi egy óra), azokkal a diákokkal, akik ezt választják. Már három nap alatt sikerül fasizálnia az egész társaságot (egy kivétellel), beleértve saját magát is.
Fegyelem, egység, közösség, egyenruha, egyen köszönés, jelvény, mások kirekesztése... Ismert recept. Az ellenálló lány barátja felismeri a veszélyt, ám nem sikerül időben leállítani az elharapódzó veszélyt: mire a tanár észbe kap, és leállítja a Hullámot, két fiú már megsebesül, egy talán meg is hal.
Látnia kellene minden fiatalnak.

Bor, mámor, Provance - 2008.

Vígjátéknak titulált angol-amerikai romantikus film egy londoni bankárról (Russel Crowe), aki rég nem látott bácsikájától kastélyt és szőlőbirtokot örökölt Provance-ban. Gyorsan túl akar adni rajta, de aztán feltolulnak az emlékek, meg egy szerelem (Marion Cotillard) is alakul, így aztán a pénz mesevilágát a "bor, mámor, Provance" mesevilágára váltja. Jó kikapcsolódás, semmi több. Gyönyörű tájak. Menni kell Provance-ba.
A gyerekkori Max-ot Freddie Highmore alakítja, akit a Csokigyárban, A szeretet szimfóniájában és az Én, Pán Péterben már megkedveltem.

Hermann Hesse: A márványmalom

Korai elbeszéléskötet 1904.5-ös művekkel, változó, még nem kiforrott, de sokszor izgalmas stílusban. Egyáltalán semmi ezo nincs még benne. Realista és pszichologizáló. Több gyermekkori és iskolai élményen alapuló írás is található benne, A művek alaphangulata többnyire a csendes, melankolikus dekadencia.

A farkas a Pusztai farkas c. regény előképe, a Biliárdtörténet egy egzisztencia összeomlása. A Brosi egy elfeeledett, és a halálos betegség árnyékában újraértékelt barátság története. A Hans Amstein c. elbeszélésben egy felelőtlen fruska minden férfit elcsábít, de ő maga nem szeret. Leggyengébb, amúgy épp nősülni készülő, becsületes áldozata öngyilkos lesz.

A címadó novella az egyik legérdekesebb írás. Sokáig nem tudható, miért nem lehet egymásé a fiatal szerelmespár. A tragédiával végződő történetben eladták a lányt. Legjobban a Napfivérek tetszett, a ngy csavargó nincstelen története, akik a városka szegényházában élnek és halnak.

A többi is jó, érdemes elolvasni. Talán az utolsó írás, az Őszi barangolás untatott.

Ascher Tamás Háromszéken - Katona

Pintér Béla rendezésében meghökkentő darabot láttunk a Katonában. A pozitív rácsodálkozást a hihetetlen hangulati változatosság, a rendezői találékonyság és az időnként magával ragadó színészi játék okozta. A megdöbbenés maga a sztori. Most ez igaz?! - gondolta a tájékozatlan néző, mondjuk én. 

A darab a Katona emberi belügyeiről, rendezőiről és színészeiről szól, elsősorban Máté Gábor és Ascher Tamás művészi allűrjeiről és egy nőügyéről. Sok olyan apró utalással, amiket szerintem nem is kell értenem, hamis elvárás, hogy a néző ismerje ezeknek a színházi embereknek a gesztusait és gyengéit. Azt meg nem is akarom tudni, hogy milyen nőügyeik vannak.

Ám az előadás mégis érdekes, de nem azért, hanem annak ellenére, hogy a magánéletben és a színház kulisszatitkaiban vájkál. Jordán Adél Lédája nagyon kedvesen és melegszívűen primitív, Ascher Tamást Keresztes Tamás hozza, Máté Gábort pedig Fekete Ernő. Nem tudom, Pintér Bélát ki játssza. A darab a komédia, a tragédia és a paródia keveréke, ez utóbbi a legerősebb: minden felnagyítva, karikírozva jelenik meg, igaz ez a szereplők beszédmódjára is. Kissé túlzó Jordán Adél cigányos vidékiessége, és az erdélyi szereplők cigányosan hangzó akcentusa.

Mindenki megkapja a magáét: a közönségnek mézzel leöntött piros-fehér-zöld tájolás, a nagymenőknek hátbadöfés, a színésznőknek erkölcsi ítélet, a jelenvaló nézőknek meg sok-sok, ám kételyekkel teli kacagás. Most ez a Katona? Most ez Pintér Béla?

Hermann Hesse: Napkeleti utazás

Erősen misztikus mű, emlékeztet Coelhora és E.T.A Hoffmann Az arany virágcserép c. művére is. Egy fiatalember azzal tölti az idejét, hogy összegyűjtse homályos emlékeit arról, amit a Szövetségben, a Napkeleti utazáson megélt. Minden nagyon homályos, semmiben sem biztos. Néha azt gondolja, ő maradt egyedül életben a Szövetség tagjai közül, és időnként már abban is kételkedik, hogy a Szövetség, felvétele, az utazás is csak fantázia, nem megtörtént dolgok. Arra áldozza minden idejét, hogy összegyűjtse, konkrétabbá tegye ezeket az emlékfoszlányokat, és megírja a Szövetség és az utazás történetét.

Az utazás során volt egy Leó nevezetű, kivételes szolga, rá egyre többet gondol, míg végre meg is találja. Kiderül azonban, hogy Leó egyszerre szolga és a Szövetség legmagasabb vezetője is, aki engedi őt visszatalálni a közösségbe, ahol magának kell felfedeznie, hogy minden emléke hamis: ő hagyta el hűtlenül a közösséget, ő szökött meg, és szinte semmi az, amit tud róluk, meg az utazásról. Vagyis önteltség az a szándék, hogy megírja a történetet. 

A Szövetség óriási bírósága kissé kafkai, de őt felmentik, engedik, hogy megírja a Szövetség és a Napkeleti utazás történetét, rendelkezésére bocsátják óriási, több millió kötetes/mappás könyvtárukat vagy irattárukat, amiben mindent megtalál, és ettől egyre inkább jelentéktelennek érzi magát. Saját magáról egy hátával összeragadt, kétalakos szobrot talál, amely megelevenedik, az egyik alak ő, a másik Leó. Az őt ábrázoló alak - mint egy ópiumos álomban - megelevenedik, és lassan Leóvá válik. Ekkor a főhős elálmosodva alvóhelyet keres, talán meghal.

A regényben a Napkelet a távoli, egzotikus, tiszta világ jelképe, az elvágyódás tárgya.

Hermann Hesse: Peter Kamenzind

A Nobel díjas német-svájci Hesse korai műve, szép, romantikus elvágyódást tükröző alkotás. Egy alpesi kis faluból, egyszerű családból küldik Petert tanulni. Egyetemet végez és világot lát, egészen kiművelődik és elismert értelmiségi lesz belőle, aki magasabb körökben forog, bejárja fél Európát, és mindenhol a természet nyűgözi le, különösen a felhők töltik el csodálattal. Íróként, költőként, zsurnalisztaként kritikákkal keresi a kenyerét, már nem szegény fiú. Ez a nagyvilági élet azonban nem elégíti ki, egy ideig az alkoholban keres vigaszt. Érdekes kötődései vannak: az egyetemen megbarátkozik a nála sokkal nyitottabb, nagyvilágibb Richárddal, aki kissé vezetője is lesz egy időre, felszabadítólag hat rá, és bevezeti a társaságba is, vele éli meg a zürichi egyetemi éveket és az azt követő Észak-itáliai utazást, de barátja nem sokkal az utazás után vízbe fullad.

Három szerelmet él meg, mindegyik beteljesületlen, egyre mélyebbek, tartósabbak, de valójában mindhárom örök. Rösi Girtanner még a faluban bűvölte el, és titkos áldozatot mutatott be neki, de soha nem fedte fel az érzéseit. Arminia Aglietti festőnő az első felnőttkori szerelem, akinek épp szerelmet akar vallani egy romantikus éjszakai csónakázás alkalmával, amikor kiderül, hogy a nő hamarosan férjhez megy. Elisabeth a harmadik, ő is menyasszony, majd gyermekes asszony, így csak barát.

A Zarathustra magányos zseni-elméletét gyakorló fiatalember egyre inkább belátja, hogy az egyszerű emberek között érzi jól magát, egyre többet gondol Szent Ferencre, és egyre inkább azonosul is annak a természet iránti rajongásával. "Ó, a felhők, a szép, nyughatatlan lebegők! Tudatlan gyermekként is szerettem őket, bámultam őket, és nem sejtettem, hogy én magam is felhőként megyek majd végig az életemen, vándorlásban, mindenütt idegenként, idő és örökkévalóság között lebegve." Egyre kevésbé érzi jól magát embergyűlölő magányában és ivós-gőgös bőrében, megbarátkozik egy mesteremberrel, majd annak magatehetetlen nyomorék sógorával, akit magához vesz és haláláig szeretettel gondoz, élményekhez juttat.

Végül mégis hazatér iszákos apjához a kis alpesi faluba, felhagy minden egyébbel, egyszerű és barátságos természetű lesz, és inkább lelkében költő már, mint foglalkozása szerint... Éli a rousseaui ideált, a természetközeli, egyszerű, munkás életet.

Pesterzsébeti kiállítások

Egy hétvégén hármat is megnéztünk: a Csiliben látható a Felnőtt Festők Klubja aktuális kiállítása, valamint egy másik, Art Fest elnevezésű, országos, zsűrizett kortárs  kiállítás is. Én is járok festeni Kucsma János festőművész vezetésével, 15-20 tagja lehet a körnek. meglepően jó képek is vannak a kiállított művek között, és gagyi szinte nincs is. Majd jövőre, ha én is benne leszek! :) Az Art Fest nem sokkal jobb. Sajnos mindkét kiállítás csak bejelentéssel, kulccsal látogatható, személyzet nincs, tehát nagy közönségre nem lehet számítani. Pedig nyugdíjas önkéntesekkel biztosan meg lehetne oldani.

A tárlaton az alábbi művészek állítanak ki: Aknay János, Bakallár József, Baksay József, Barti József, Bunda János István (jelenlegi mesterem), Barabás Márton, Bauer István, Butak András, Csáji Attila, Csipes Antal, Dékány Ágoston, Dréher István, Farkazsdy Bálint István, Farkas Ádám, Fekete Emese, Fehér László, El Kazovszkiy, Gulyás László, Gaál József, Hartung Sándor, Kelecsényi Csilla, Kirják Miklós, Kocsis Előd, Kovács Péter Balázs, Katona Szabó Erzsébet, Kőrösi Sándor, Kárpáti Tamás, Kőnig Frigyes, Lacza Márta, Lázár András, Lugossy Mária, Lencsés Ida, Lengyel Orsolya, Meszlényi János, Ifj. Meszlényi János, Molnár Eszter, Nagy Judit, Orosz István, Pasqualeti Eleonóra, Pánti Imre, Pistyur Imre, Rácz Edit, Sárkány Győző, Sóvári Valéria, Sulyok Gabriella, Stefanovics Péter, Szakács Imre, Szijjártó Árpád, Szurcsik József, Tihanyi Zsuzsanna, Olajos György, Varga Amár László, Varga László, Váradi Róbert, Vén Zoltán, Vojnich Erzsébet és Vizsolyi János.

Szomorúan keveset ismerek! De azért nem volt rossz. Az egyik kis mellékteremben Tóth Menyhért emlékszobát rendeztek be, most sem fogott meg annak ellenére sem, hogy jelentősnek mondják.