Augusztus Oclahomában - 2013.

Amerikai film, John Wells rendezte szédületes szereplőgárdával: Meryl Streep (anya) és Julia Roberts (a három lány egyike) is Oscar-díjat kapott a filmért., amely egyébként Tracy Letts azonos című, Pulitzer-díja színdarabjának adaptációja.

 A két idős szülő szövetsége azon alapul, hogy kölcsönösen eltűrik egymás elviselhetetlen hibáját: a férj (Beverly Weston, Sam Sephard játssza) alkoholizmusát és a szájrákos nő (Violet Weston, Meryl Streep adja) gyógyszerfüggőségét. Amikor már nem képesek ketten menedzselni az életüket még az otthon maradt egyetlen lányukkal Ivyvel sem, a férfi felfogad egy indián házvezetőnőt, majd eltűnik otthonról. A lányok Ivy hívására családtagjaikkal együtt hazatérnek , hogy segítsenek megkeresni az apjukat, de kiderül, hogy hiába, mert öngyilkos lett.

Mindenkinek csődtömeg az élete. Barbara van legrosszabb viszonyban az anyjával, ő az, aki a gyógyszerfüggőséget nevén nevezi és megpróbálja erőszakkal elfoljtani. Ugyanakkor külön él a férjétől, akinek fiatalabb szeretője van, 15 éves lányukról meg nem sokat tudnak.

Karen felszínes, csapongó nő, épp egy háromszor elvát marihuana-függő férfival készül házasságot kötni, aki meg ráhajt Barbaráék 15 éves lányára. Ivy lenne az áldozat, ő az, aki nem menekült el otthonról, de most már ő is szökni készül unokatestvérével a "Kis Charles"-szal, de kiderül, hogy nem is unokatestvérek, hanem testvérek.

A filmen nagyon jól látszik, hogy szobadráma, a külső jelenetek teljesen feleslegesek. A családtagok és hozzátartozóik bonyolult kapcsolatrendszere párbeszédek, többnyire veszekedések során tárul fel. Nem rossz. :)

A vágyakozás napjai - 2009.

Fekete-fehér, magyar-francia játékfilm, bár a francia szál a női főszereplőn kívül elhanyagolhatónak látszik. Pacskovszky József rendezte. Anna (Shefcsik Orsolya), egy néma intézeti lány beáll házvezetőnőnek egy szentendrén élő házaspár luxuslakásába. Az asszony (Angéla, Catherine Wilkening) valamilyen jólmenő üzletkötő, a férj (Zoltán, László Zsolt) pedig foglalkozását alkoholizmusa miatt feladni kényszerülő szemorvos, aki jobb híján beáll az unokahúgához lovakat gondozni.

A házaspár 17 éves lánya autóbalesetben halt meg, és ekkor döbbentek rá, hogy nem is tudnak róla semmit. Talán ettől a katasztrófától és a bűntudattól  romlott meg a házasságuk, a pasi emiatt is iszik, a nő meg emiatt fekszik le szinte naponta fűvel-fával. A nyitott, kíváncsi és tiszta Anna előtt lassan tárul fel munkaadói élete és lassan formálódik hármójuk kapcsolata, mígnem már ott tartunk, hogy elvesztett lányuk pótlékát és életük megváltásának lehetőségét látják benne.  A családi idill akkor teljes, amikor Anna udvarlóját vendégül látják ebédre.

A látszatélet és az álomcsalád azonban nagyon törékeny, nem is képes fennmaradni. A csúcsponton össze is törik: Zoltán közli, hogy (Édes) Anna nem a lányuk, hanem a szolgálójuk, az udvarló erre örökre szakít (hogy miért, az nem igazán derül ki, nem is hiteles), Angéla újra a szexben, Zoltán újra az alkoholban keres vigaszt, Annát kirúgják, elballag a reménytelenségbe. Ennek ellenére nagyon jó film.

12 év rabszolgaság - 2014.

Solomon Northup valóságos személy, története hatására polgárjogi harcos lett, történetét is megírta. Északon élt szabad emberként, megbecsült hegedűművészként, szerető családban, szép lakásban. Elkábították és elrabolták, eladták délen rabszolgának, ahol három gazda birtokán töltött 12 keserves évet, míg végül egy szabadelvű kanadai ács segítségével megmenekült.

A történet során megismerhetjük azt a kiszolgáltatottságot, amelyben a gyapotmunkás rabszolgák éltek, és azt a deformált tudatállapotot, amelyben ezt sokan maguk is elfogadták, s amely főként a birtokosok szemében valóban egyszerű tulajdonná, birtoktárggyá alázta ezeket az embereket.

"A 12 év rabszolgaság a hős viszontagságain keresztül átfogó képet nyújt az amerikai rabszolgaság végnapjairól. McQueent leginkább a rendszer abnormális logikája érdekli. Az elnyomók és elnyomottak egyszerű szembeállítása helyett a fontosabb figurák pszichológiai kórképei tárulnak fel előttünk: a szadizmus természetrajza, az erkölcsi gyengeség és önáltatás mellett a kollaboráció és a lojalitás lélekölő hatásai is megjelennek. Egy törvényszerűen bukásra ítélt, beteg társadalmat látunk. Az uralkodó rend a hideg anyagi érdekekkel keveredő rasszizmust kifordított bibliai szólamokkal, az elfojtott frusztrációkat és lelkiismereti válságokat fizikai fölényével próbálja elfedni. Az elnyomottak önszerveződése, a lázadás lehetetlen, csak a zenében és a halálban remélhetnek vigaszt.

A gyönyörű természeti képek vibráló ellentmondásba kerülnek ezzel a rothadó világgal. A minimalista zenehasználat a felcsendülő dallamokat hangsúlyossá varázsolja, a drámai feszültséget a statikus, hosszan kitartott beállítások fokozzák. McQueen ízlése és arányérzéke kifogástalan, visszafogott rendezése kellő teret hagy az alapmű és a színészek számára. A mellékszereplők hibátlanok, Chiwetel Ejiofor (Oscar)mély átéléssel jeleníti meg a főhős tragédiáját. A legmeggyőzőbb alakítást mégis a rendező állandó színésze, a kegyetlen ültetvényest alakító Michael Fassbender nyújtja. Igaz, a karaktere jóval kidolgozottabb, mint a kereskedő, a munkafelügyelő, a jóságos úr vagy az északi fehér liberálisok figurái, de Fassbender játékában szinte tapinthatóvá sűrűsödnek azok a mentális deformációk és ellentmondások, melyek az emberi gyűlölet mögött munkálnak."  Forrás

Dorian Grey - 2009.

Angol film Oscar Wilde regényéből, Oliver Parker rendezésében. Dorian Grey (Ben Barnes) egy viszonylag szegény, vidéki ifjú, kb 20 éves, amikor nagyapja vagyoát megörökölve Londonba költözik. Tiszta, ártatlan lelkét hamar megfertőzi a vagyon és az ördögi kisértés, amely Lord Henry Wotton (Colin Firth) személyében jelenik meg.  A gátlástalan élvezeteket hirdető lord soha nem megy olyan messzire, mint Dorian, aki az ördög tanításainak hatására teljesen leveti minden erkölcsi gátlását. 

Egy társaságbeli festő megfesti az arcképét, amely csodálatos szépségében és ártatlanságában mutatja. Az ördöggel kötött furcsa szövetségnek az a lényege, hogy míg Dorian megőrizheti eredeti szépségét az idő múlásával is, minden erkölcstelen tette az arcmást teszi egy fokkal csúfabbá. A képet ezért elzárja, és idővel már maga sem meri megnézni. Ezerféle gonoszságot követ el, gyilkossá válik, ópiumbarlangokban múlatja az idejét, évtizedekre eltűnik, majd házasulandó ifjúként lép be újra a társaságba, egykori mestere lányát készül feleségül venni...

Titka lelepleződik, Lodd Wotton a padláson éri, lerántja a leplet az elcsúfult képről, és felgyújtja a helyszínt, bezárva egykori tanítványát. Emili sem tudjamegmenteni, végül úgy hal meg, hogy leszúrja szörnyű horrorfilmbe illően megelevenedő rettenetes arcmását, és a küzdelemben maga is egyre csúfabbá válik, külseje azonossá válik igazi énjével.

Gyönyörű helyszíneken és csodás díszletek között játszódik a film. A regény azért mégis jobb. Persze a filmet is érdemes megnézni, különösen az erős lelkuletűeknek.

Mama - 2015.

Spanyol-francia dráma Penelopé Cruz (Magda) főszereplésével. Julio Medem rendezte. Egy életerős, küzdeni tudó, szabadszájú és szabad akaratú rákos nő életének utolsó évét mutatja be. Férje épp csajozik a tengernél, amikor megtudja, hogy mellrákja van. 10 év körüli fia tehetséges focista, esélye van, hogy bekerüljön a Real madrid utánpótlás csapatába. Épp az ő meccsét nézi, amikor ezt megtudja a meccset szintén néző utánpótlás edzőtől. Az edző a meccs alatt kap hírt lánya haláláról, felesége kórházban: autóbaleset. Az asszony is meghal.

Az edző és az anya szép lassan egymásba kapaszkodva éli túl, ami sújtja  őket. Magda elzavarja a férjét, új életet kezd Raúllal, az edzővel (Alex Brendemühl). A rák azonban nem kegyelmez, hiába a csábos, fiatal orvos küzdelme és barátsága. Teljesen hihetetlen, ahogyan hárman, sőt a kisfiúval együtt négyen összebarátkoznak. Az éneklő doki is szerelmes egy kicsit a szép Magdába, de ez nem zavar senkit. Ő Natasa révén fonódik igazán a történet misztikus vonalába: egy Natasa nevű orosz kislányt akartak örökbe fogadni a feleségével, de közben tönkrement a házasságuk, és az örökbefogadásból nem lett semmi. 

Magda még éppen megszüli Natasa nevű kislányát, mielőtt meghal. Úgy gondolja, ez az ajándéka a mélyen vallásos Raúlnak, az ember meg eltűnődik, hogy mennyire lehet jó a férfinak: egy éven belül a második feleségét veszíti el, és magára marad egy tízéves fiúval, aki nem is az övé, meg egy egynapos csecsemővel, akit a doki is a magáénak tart egy kicsit, legalábbis lelkileg.

Szép, kedves és megható film, de nem igazán mély.

Valaki más élete - 2012

Francia film, főszereplője Marie (Juliet Binoche), rendezője Sylvie Testud, aki amúgy jó színésznő is. Ő írta a forgatókönyvet Frederique Deghelt azonos című regényéből.  

Marie egy reggel arra ébred, hogy nem 25, hanem negyven ées, és semmire nem emlékszik a kiesett 15 évből, ami egyébként teljesen megváltoztatta. 15 éve egy friss, nagy szerelem kezdetén állt, csóró volt, de épp kapott egy állást. Zabolázatlan, szabadszájú és mesterkéletlen volt. Mint kiderül, azóta a cég második embere lett, híres és sikeres üzletasszony, férjhez ment a szerelméhez, de tönkrement a házassága, mindkettejüknek új kapcsolata van, és éppen válnak. Van egy gyereke, akivel nem sokat törődik, mert van házvezetőnő meg állandó dada is. Modora, stílusa, személyisége megváltozott, kíméletlen, törekvő, kifinomult üzletasszony lett belőle. 

Korábban nyilván kellemesen tudott együttélni ezzel a személyiséggel, de most, hogy 15 év előtti énjével ismeri meg percről percre jelenlegi életét, nem akarja, nem tudja elfogadni, és mindent megtesz azért, hogy visszaálljon a helyes vagyis a régi vágányra, rendbehozza a házasságát, jó anya legyen, és a szüleivel is rendezze a kapcsolatát. Mindez sikerül is.

Nem derül ki, miért esik ki az emlékezetéből a 15 éve, mi miért történt, hogy romlott el a házasság, hogy lett sikeres üzletasszony.... Szórakoztató, de nem igazán vehető komolyan. 

(A leleményes) Hugo - 2011

Öt Oscaros amerikai családi mozi, izgalmas, kedves, komoly erőszaktól mentes, amolyan korunkbeli Twist Olivér: egy tehetséges, okos árvagyerek keserű sorsának jóra fordulása. Hugo az apjával élt, aki a mechanikus szerkezetek javításának megszállottja és nagy mestere volt, hirtelen meghalt. A kb. 10-12 éves gyereket részeges nagybátyja veszi magához, ő a párizsi Montparnasse pályaudvar toronyórájának karbantartója és kezelője, és ott is lakik egy elfeledett toronyszobában.

A nagybácsi egyszer csak eltűnik, a fiú veszi át a munkáját úgy, hogy erről bárki is tudna. Munkája mellett az apjától rámaradt mechanikus ember javításával foglalkozik, és már csak egy kulcs hiányzik az automata beindításához, amikor megismerkedik egy kislánnyal, aki a kulcsot a nyakában hordja. Együtt kiderítik, hogy a kislány nagyapja valaha híres filmrendező, producer, forgatókönyvíró, színész és feltaláló volt, de a háború tönkretette jólmenő üzletét, minden összeomlott. Nem is akar a múltra emlékezni, egy kis játékboltot üzemeltet a pályaudvaron, főként felhúzható játékokkal. Övé volt az az automata, amelyet egy múzeumból Hugo apja vett meg.

Érdekes új információ, hogy a sztori nagyon is igaz: Georges Méliés valóban létezett, ő építette az első európai filmstúdiót, és több mint 500 filmet készített, amelyekre jellemző volt a sok trükkös szerkezet. Ő volt az első, aki kitalált cselekményt vitt vászonra. Megfilmesítette pl. Verne Utazás a Holdba c. regényét is. Valóban tönkrement, elfelejtették, és valóban volt játékboltja a pályaudvaron. Életét Brian Selznick írta meg, ebből a könyvből született a forgatókönyv.  

Mellesleg megismerkedünk a pályaudvar 20-as, 30-as évekbeli különleges életével. a felügyelővel, a virágárussal, a táncos kávéházzal, különleges figurákkal. indenestől szeretni való film.

Sandra Brown: Crawford háborúja

Egyáltalán nem vagyok krimiolvasó, és erős távolságot tartok a lektűrtől, mégis jól szórakoztam ezzel a könyvvel. A borító szerint a szerző az amerikai krimi nagymestere.

A Főszereplő Crowford Hunt valaha texas ranger volt , most is az, de irodai munkára ítélve, mert felesége halála után felborult az élete, megbízhatatlanná vált és erősen alkoholizált, ezért ötéves kislányát is a nagyszülők nevelték. A cselekmény azzal kezdődik, hogy miután rendeződött az élete, összeszedte magát, szeretné bíróságon visszaszerezni a feügyeleti jogát. Holly Spencer bírónő kényes helyzetben van, állása véglegesítése kérdéses, van versenytársa is, és ezért minden ítéletének különös súlya van. 

A tárgyaláson egy álarcos fegyveres majdnem lelövi a bírónőt, Crowford menti meg az életét, és ettől kezdve már három szálon fut a cselekmény: (1) gyerekelhelyezés, (2) nyomozás a gyilkossági kísérlet elkövetője után, (3) szövődő szerelem. Számtalan veszélyes bonyodalom, tévedés, hamis gyanú után végre kiderül, hogy nem is a bírónő, hanem Crowford volt a célszemély, a kislány persze apjához kerül, de a nyagyszülőkkel is kiegyensúlyozott kapcsolatban marad, Holly és Crowford is boldogoan él együtt, míg meg nem halnak, persze nem a regény idejében és terében.

Szecessziós tárlat a Fugában

Nekem új a Fuga Építészeti Központ, nagyon decens, dizájnos, céljához illő és méltó hely, két szint, csodás könyvesbolttal és két kiállítótérrel. (Petőfi Sándor utca 5.)

A "Kis Képző", vagyis a Képző- és Iparművészeti (most éppen) Szakgimnázium muzeális gyűjteményéből vannak azok az ipari rajziskolásoknak szánt, és valóban általuk használt mintalapok, amelyeket kiállítottak. Soha nem gondolkodtam el azon, hogyan lehet, hogy az egyes stílusirányzatok motívum- és formakincse olyan gyorsan terjedt, és változatosságuk ellenére annyi közös vonás, újra meg újra felbukkanó elem található mindenfelé. Pedig a magyarázat kézenfekvő: a mesterek számára mintakönyveket készítettek nagy mesterek, tervezők, építészek, és ezeket nyomtatásban megjelentették, és az ipari rajziskolákban vagy egyszerűen az ipariskolákban laponként használták, másolták. Úgy megtanulták a formanyelvet, mint az anyagismereteket vagy a szakmai számításokat.

A kiállított szecessziós mintalapok drága, többnyire külföldi mintakönyvekből valók, és a gondos, tudatos rendezés háttérszínnel is kiemeli a három témát: a növényi és az állati motívumok díszítőelemként való alkalmazásának mintáét, valamint a kőfaragványokat és egyéb épületdíszeket, p. erkélyeket és kémyényeket. A magyaros mintakincs viszonylag alulreprezentált, és nem is olyan káprázatos, mint a külföldi anyag, holott nyári alföldi utunkon megtapasztaltuk, milyen gazdagsággal áradt nálunk is a szecessziós ornamentika. Budapesten azóta is nyitott szemmel járok, és csodás dolgokat fedezek fel.

Karácsonyi Múzeum + a Magyar Nemzeti Galériában

Nagyon jó volt. Négytárlatvezetésen vettem részt.
1) "Kincsetek vagyok, pici kincs, de Ember" - a gyermekábrázolás változása 3-4 századon keresztül, néhány kép segítségével illusztrálva. Deák Ébner Lajos Fifine c. festménye ragadott meg a legjobban.

2) Versbombonok: A Galéria munkatársai mondtak el egy-egy kortárs verset, összesen hat vagy hét képhez választva.
3) Az Isten mint fény: Lovass Dóra karácsonyi tárlatvezetése. Ebből a tömeg miatt keveset láttam.
4) Jankovics Marcell tárlatvezetése a csodálatos gótikus szárnyasoltárok termében. Sok új ismeretet szereztem, pl. hogy a háromalakos oltárokat a baloldalon álló alakról nevezték el, ez a főalak.

Figaró házassága _ Nemzeti Színház

Sardar Tagirovsky rendezte. Beumarchais szövegét Sényi Fanni írta át. Alaposan. Spanyolország világhatalom. Almaviva gróf (Schnell Ádám, alpakka öltönyben) e világhatalom legnagyobb és legfontosabb vállalatának vezetője: a mesterséges intelligencia fejlesztését teljes tökélyre vitték, és most azon dolgoznak, hogy az álmokba visszatérve megvalósítsák azokat, vagyis azon, hogy az ember képes legyen megváltoztatni a jövőt. 

Hosszú, unalmas monológok, sematikus jelenetek, káosz. Mindez 3 felvonásban, 3,5 órában. 2 épp elég volt. Nem is akarok emlékezni rá. Szerencsére könynen felejtek.

Caravaggio - 1986.

Angol dráma Caravaggio életéről, ami korántsem volt konformista, polgári vagy szokásos. Halálos ágyán emlékszik vissza e viharos élet eseményeire, 

Nigel Terry játssza a festőt, Derek Jarman a rendező. Rajtuk kívül még három fontos szereplő van: Lena (Tilda Swinton), (Nigel Terry), akik szerelmi háromszöget alkotnak, valamint Caravaggio néma szolgája, Ranuccio (Sean Bean).

Nem jó, nem rossz film, de töredezett. Az tetszett benne, ahogyan a Caravaggio-képek életkép-szerűen megelevenednek.

A bőr, amelyben élek /La piel que habito - 2011-

Almodóvár filmje, nekem tetszik, de elképesztően excentrikus. Nagyon emlékeztet a Beszélj hozzá című alkotására. Itt is egy beteg van kiszolgáltatott helyzetben. 

Egy sebész (Antonio Banderas) az emberi bőr pótlásának lehetőségeit kutatja, mióta a felesége nem gyógyult fel égési sérüléseiből, és amikor megpillantotta magát, gyönyörű házuk emeleti ablakából 10 éves lánya mellé kiugorva öngyilkos lett. A kislány a kétszeres sokktól folytonos pszichiátriai kezelésre szorul (már van vagy 17), most engedték ki, de úgy tűnik, hogy hamar.

Valami buli van a házban, és a lányt megerőszakolja egy fiatal, motoros srác, Vicente (Jan Cornet), aki nagyon beszívott, és aki egyébként anyja használtruha-boltjában lopja a napot, mikor nem motorozik és nem narkózik, de azért nincs nagyon elszállva. A házban egyébként az orvoson kívül házvezetőnőként él az anyja (Blanca Suárez), meg egy fiatal nő, Vera (Elena Anaya), akin folyamatos plasztikai átalakításokat végez az orvos, azt hisszük, hogy csak bőrátültetést.

Aztán szépen kiderül, hogy ez a lány valaha férfi volt, az erőszaktevő éretlen kis pasi. Bosszút lehet rajta állni (az apa tudja, hogy ő volt az erőszaktevő), átoperálja nővé, fokozatosan lecseréli egész bőrét apró részletekben a kikísérletezett nagyon finom bőrre, és a megtévesztésig olyanra alakítja, amilyen a felesége volt.

Van egy bűnöző féltestvére is, akiről régóta nem tudni semmit. Kiderül, hogy elszökött vele a feleség, együtt szenvedtek autóbalesetet, amelyben az asszony végzetesen megégett. A tesót valami rablás miatt üldözik, anyjánál keres menedéket, és a ház számtalan kameráján meglátja a nőt, akit a halott asszonynak, volt szeretőjének vél, megkeresi, kiengedi a szobájából és menten megerőszakolja, a fiúból lett nőnek ez az első szexuális élménye ebben a nemi szerepben. Meg is szenvedi rendesen. 

A sebész azonban megérkezik, lelövi a banditát. Ettől kezdve kaapcsolattá, ambivalens szerelemmé alakul a páciens és az orvos viszonya, és még ketten meghalnak. Ha érdekel, hogy kik és hogyan, nézd meg! Érdemes.

Emlékezz rám - 2012.

Romantikus drámának titulált amerikai film, én inkább simán kissé sablonos, melankólikus drámának nevezném. Allen Coulter rendezte, az apa szerepében a más a Második esélyben és még másutt is látott Pierce Brosnan. Elvált nagymenő vállalkozó, érzelmi nulla. Három gyereke közül a legnagyobb, huszonéves fiú hat éve öngyilkos lett (talán ezután váltak). A középsőt, a különleges, érzelemgazdag, de a 10 éves húgán kívül semmi és senki iránt nem elkötelezett, laza szingli életet élő Tylert Robert Pattinson alakítja. Nagy tini-sztár, az Alkony-sorozatból, amit én persze nem néztem. Bár a történések fő oka az apa, és a kislány is nagyon érdekes, a főszereplő mégis Tyler.

Tyler úgy egyetemista, hogy nincs beiratkozva, nem kell neki a diploma. Egy könyvesboltban dolgozik, nem jár sehová, bulizni is csak a szobatársa, barátja ösztönzésére megy el. Ott meg aztán kitör valami verekedés, be is viszik a rendőrségre, és nem derül ki igazán, pedig tényleg ő a jó fiú. A rendőrtiszt nagyon agresszív, kiderül, hogy neki is vesztesége van: megölték a feleségét, van egy fiatal felnőtt, egyetemista lánya, akit agyonóv.

Tyler Imádta a bátyját, s mióta meghalt, nem nagyon tud mit kezdeni magával. Csak nagy családi eseményeken jelenik meg, meg a húgával törődik, az apját okolja a bátyja haláláért. A kislány is kilóg a sorból, tehetségesen rajzol, kiállításon is szerepel, de az apja - akit nagyon szeret - egyáltalán nem foglalkozik vele, nem hallgatja meg, a kiállításra sem megy el. Ez már sok Tylernek, az apja szemébe vágja, hogy ő lesz az oka, ha mindhárom gyereke öngyilkossággal végzi. Erre apa kicsit elgondolkodik, erőt vesz magán, és megpróbál változni.

Közben kibontakozik a szerelmi szál Tyler és a felügyelő lánya, az anyja elvesztése, meg az apa túlféltése miatt kicsit narkotikus Ally (Emilie de Ravin) között. Barátja unszolására, bosszúból szedi fel a lányt, pedig nem is vágyik bosszúra, és jól beleszeretnek egymásba. Segít a terhelt psziché.

2001-ben vagyunk, és mire valami alakulna apa és fia meg a lánya között, eljön szeptember 11., az apa irodája az ikertornyok egyikében, Tyler az apa irodájában várja az első igazi beszélgetést, az apa késik, mert a kislányát - talán életében először - ő viszi iskolába. Így aztán Tyler is meghal. de ez nem tűnik annyira logikusnak a cselekmény menetéből.

Regina W / Vas Edit: Az átutazó. Kis kézikönyv kalandoroknak

A Gólem Színgáz Egyesület kiadásában, 2015-ben jelent meg ez a furcsa könyv. Nem szépirodalom, annyi biztos. Nem tudni, miért Regina W-ként jelenik meg a szerző, ha közben egyfolytában Editnek hívja magát, és az előszót is Vas Editként írja alá.

Egy kb. 150 centis, alig ötven kilós buldózerről szól (önéletírás), aki vagy hét házasságon és számos országon keresztül, nem tudni miért, négy évre börtönbe kerül. Úgy tűnik, a könyv a börtönben született. Előbb maszek kötödés, majd a 4-es úton, Monor körül ma is megtalálható Katalin csárda tulajdonosa, aztán budapesti, majd izraeli panziós, kanadai nemtudommi... Kalandos élete volt, annyi bizonyos, és kevés skrupulussal rendelkezett.

Egész jól meg lehet lenni a könyv elolvasása nélkül is. Sajnálom Klárikát, tőlem kapta, de nem ilyesmire gondoltam. Bocsánat.

Péterfy Gergely: Örök völgy. Pannon mese

2012-ben írta Péterfy Gergely ezt a fantasztikusan dús mesés kalandot, varázsos fantáziavilágot megelevenítő regényt. Még A kitömött barbár előtt, amit elsőként olvastam tőle, addig nem is hallottam róla. Gyakran eszembe jut vele kapcsolatban Darvasi László, akinek ugyanilyen sajátos, varázsos világa van, nála is minden mesés dolog megtörténhet, az ő fantáziája is határtalan (Virágzabálók, Vándorló sírok).

Két szimbolikus főszereplőjének kalandjait a szintén meseszerű és szintén szimbolikus Fulvio csetlés.botlásai során tárulnak fel. Lehet, hogy inkább ő a harmadik főszereplő. Fulvió egyesek szemében olyan visszataszítóan rút, hogy ránézni sem lehet, az emberek nem bírják elviselni. Mások szemében maga a ragyogó szépség. Ő maga hol ilyennek, hol olyannak látja magát. Sorsa nagyon viszontagságos. 17 éves kamaszként megpróbálja megfejteni kettősségének titkát, és bizonyos körülmények hatására kétféle lénye hirtelen külön alakban ölt testet és elszakad egymástól: Szép énje gátlástalan gonosz jellemmel él tovább, míg a rútban nemes érzések lakoznak.

Szerelme után kóborolva járja a világot a Római Birodalom idején Pannóniában. Egy olyan lányt keres, aki egy szekéren szállított különleges festményből szólt hozzá segítséget, megszabadítását kérve. Serapiának hívják, ő a boldogság, jóság és az öröm forrása a világban, ő volt az aktuális Csodálatos Leány. Minden korban élt egy ilyen leány. Csodás kisugárzásuk beragyogta a világot, de csak addig, amíg valamilyen alantas érzés nem költözött a szívükbe. Serapia titkos őre, távoli vigyázója Ágoston Mester, a nagyhatalm és fantasztikus átváltozásokra képes varázsló, aki varázsgömbjében figyelte a leány felcseperedését mindaddig, amíg az féltékenységből ki nem nyomta  újszülött kisöccse mindkét szemét. Ekkor állandó segédjével, Teuto Kabarral együtt elrabolták, a mester kicsire zsugorította és egy javító hatású varázsszelencébe zárta, így járták vele Pannóniát.

Fortunatus, Ágoston Mester rég nem látott barátja, a hatszáz éves Szellemfejedelem álmában találkozott Serapiával. Ez a végzetes látomás szerelemre gyújtotta, eltávolította feladatától, a dolgok törvényszerű és megszokott működésének felügyeletétől. El is vesztette ezt a képességet, amelyet puszta léte mindaddig biztosított, amíg nem ismeri a szerelmet. A Szellemfejedelem ötvenévenként választ magának új szolgát, a jelenlegit magimariusnak hívják, fiúruhában jár, már hosszú évek óta van a Fejedelem mellett, aki tudomást sem vesz arról, hogy valójában lány, és hogy titkon őt szereti. 

A kalandok történelmi hátterében a Római Birodalom összeomlása áll, a barbárok pusztító támadásai, a kultúra, a rend felbomlása, és mintha mindez a két varázslatos szereplő csodás hatalmának megszűnéséből fakadna. A barbár pusztítással ellentétes világban, az Ágoston Mester által varázsolt Örök Völgyben Serapia Fortunatussal élt zavartalan boldogságban, a képzelet világában, hogy rabságának terhét ezzel fedjék el. Már nem emlékszem hogyan, kiszabadul a szelencéből, és megdöbbenve látja, hogy megöregedett, ráncos vénasszony lett belőle.

A szép Fulvió a barbárok szolgálatába állva igyekszik biztos jövőt, pénzt és pozíciót szerezni az új világban, és nem riad vissza semmilyen gonoszságtól... és ez a csodák és katasztrófák egy része csupán....

Helen - 2009.

Angol - amerikai - német - kanadai filmdráma egy jó házasságban élő, szép és sikeres zenetörténet professzorról, akin - mint megtudjuk - újra kitör a depresszió. Második férje, David töretlenül mellette áll minden rosszban, pedig ő mindent megtesz, hogy elúzze magától. Hihetetlen mélységeket jár be, és ettől ő szenved a legjobban, de a környezetének is tragédia. A lányát az apa, az első férj magához veszi, mert már nem tud gondoskodni róla.

Nem dolgozik, a kezelést nem vállalja, összebarátkozik egy volt tanítványával, egy másik mániákus depresszióssal, odaköltözik hozzá egy lerobbant lakásba, és váltakozva vannak tűrhető vagy tragikus állapotban. Amikor a lánya meglátogatja, rádöbben, hogy ez nem mehet így tovább, bevállalja a sokkterápiát, és egyre jobban lesz. Visszamegy a barátnőhöz, aki meg egyre betegebb, és tanúja lesz az öngyilkosságának. Szerencsére van feloldás: ő meggyógyul, újra együtt a család. Legalább egy év története.

Ashley Judd játssza Helent, sármos második férjét  Goran Visnjic, míg a nagyon profi alakítást nyújtó  Lauren Lee Smith Mathildát, a barátnőt.

Blue Jasmin - 2013.

Amerikai film, Woody Allen rendezte, Kate Blanchet csodálatosan játssza a depressziós nőt, Sally Hawkins pedig ugyanolyan jól a kissé földhözragadt testvért, Gingert. Nem is testvérek, csak közös nevelőszülők nevelték őket. Jasmin előkeló, társasági nő lett, hihetetlen gazdagságban élt a férjével, és meg is tudott felelni ennek a szerepnek: kifinomult, érzékeny, elegáns, kulturált. Testvére szegény, lepukkant környezetben él, kicsit lumpen, van egy gyereke, és férjhez menni készül egy őrülten féltékeny, egyszerű pasihoz. Még a férj is a láthatáron van.

Jasmin körül összeomlik a világ, amikor kiderül, hogy férje szélhámos, abefektetők pénzét költi és szeretőket tart, sőt bejelenti, hogy ez most más, szerelmes és válni akar. Ideges bosszújában Jasmin jelenti fel, de így sem marad semmilye a nagyvilági allűrökön kívül, húgánál kér menedéket és dolgozni, meg tanulni kezd, de dilijeivel, hazugságaival és időszakos rohamaival mindenkit kikészít. Végül összejön egy gazdag pasival, de annak is hazudik, és amikor véletlenül találkoznak a húga volt férjével, és az elmeséli, hogy valójában ki is Jasmine és hogyan tette tönkre szélhámos férje őt, és lényegében Gingerrel való házasságát is. Ez a kapcsolat is megfeneklik.

Nagyon mély, változatos film. Kate Blanchett Oscart kapott a legjobb női főszerepért.

D. H. Lawrence : Szivárvány

Így már olvastam Lawrence mind a négy híres regényét. Az időrendi sorrend: Szülők és szeretők (1913), Szivárvány (1915), Szerelmes asszonyok (1920), Lady Chatterley szeretője (1928). Lawrence 55 éves korában, 1930-ban halt meg.  "Az én vallásom - írja 1913-ban - hit a vérben, a húsban, amely okosabb, mint az intellektus. Agyunk tévedhet. De amit a vérünk érez, hisz, kinyilatkoztat, az mindig igaz." 

A Szivárványban már megjelenik az általam lélektaninak nevezett naturalizmus, ami majd a Szerelmes asszonyokban bontakozik ki nehezen tolerálható mértékben. A Szivárvány a Brangwenek három nemzedékének családregénye, Idősebb Tom Brangwené, aki egy özvegy, lengyel nőt vesz el; a következő nemzedéket Anna lányuk és nem vérszerinti unokatestvére Will Brangwen házassága; a harmadik sok gyerekük közül Ursulát állítja középpontba első szerelmével, Antonnal.

Addig tetszik, amíg az első két nemzedékről szól, ott is jelentős szerepet játszik a test és a lélek küzdelme és e harc egyenlőtlensége. Bonyolultak a jellemek, a nők és  aférfiak küzdenek egymással, de ez még nem ölt túlzó mértéket. Ursula esetében már éppen olyan nehéz megérteni a mozgatórugókat, mint a Szerelmes nőkben az ő és testvére, Gudrun küzdelmét a szeretettel és  agyűlölettel, az individualizmussal és a másik utáni vággyal.