2012-ben írta Péterfy Gergely ezt a fantasztikusan dús mesés kalandot, varázsos fantáziavilágot megelevenítő regényt. Még A kitömött barbár előtt, amit elsőként olvastam tőle, addig nem is hallottam róla. Gyakran eszembe jut vele kapcsolatban Darvasi László, akinek ugyanilyen sajátos, varázsos világa van, nála is minden mesés dolog megtörténhet, az ő fantáziája is határtalan (Virágzabálók, Vándorló sírok).
Két szimbolikus főszereplőjének kalandjait a szintén meseszerű és szintén szimbolikus Fulvio csetlés.botlásai során tárulnak fel. Lehet, hogy inkább ő a harmadik főszereplő. Fulvió egyesek szemében olyan visszataszítóan rút, hogy ránézni sem lehet, az emberek nem bírják elviselni. Mások szemében maga a ragyogó szépség. Ő maga hol ilyennek, hol olyannak látja magát. Sorsa nagyon viszontagságos. 17 éves kamaszként megpróbálja megfejteni kettősségének titkát, és bizonyos körülmények hatására kétféle lénye hirtelen külön alakban ölt testet és elszakad egymástól: Szép énje gátlástalan gonosz jellemmel él tovább, míg a rútban nemes érzések lakoznak.
Szerelme után kóborolva járja a világot a Római Birodalom idején Pannóniában. Egy olyan lányt keres, aki egy szekéren szállított különleges festményből szólt hozzá segítséget, megszabadítását kérve. Serapiának hívják, ő a boldogság, jóság és az öröm forrása a világban, ő volt az aktuális Csodálatos Leány. Minden korban élt egy ilyen leány. Csodás kisugárzásuk beragyogta a világot, de csak addig, amíg valamilyen alantas érzés nem költözött a szívükbe. Serapia titkos őre, távoli vigyázója Ágoston Mester, a nagyhatalm és fantasztikus átváltozásokra képes varázsló, aki varázsgömbjében figyelte a leány felcseperedését mindaddig, amíg az féltékenységből ki nem nyomta újszülött kisöccse mindkét szemét. Ekkor állandó segédjével, Teuto Kabarral együtt elrabolták, a mester kicsire zsugorította és egy javító hatású varázsszelencébe zárta, így járták vele Pannóniát.
Fortunatus, Ágoston Mester rég nem látott barátja, a hatszáz éves Szellemfejedelem álmában találkozott Serapiával. Ez a végzetes látomás szerelemre gyújtotta, eltávolította feladatától, a dolgok törvényszerű és megszokott működésének felügyeletétől. El is vesztette ezt a képességet, amelyet puszta léte mindaddig biztosított, amíg nem ismeri a szerelmet. A Szellemfejedelem ötvenévenként választ magának új szolgát, a jelenlegit magimariusnak hívják, fiúruhában jár, már hosszú évek óta van a Fejedelem mellett, aki tudomást sem vesz arról, hogy valójában lány, és hogy titkon őt szereti.
A kalandok történelmi hátterében a Római Birodalom összeomlása áll, a barbárok pusztító támadásai, a kultúra, a rend felbomlása, és mintha mindez a két varázslatos szereplő csodás hatalmának megszűnéséből fakadna. A barbár pusztítással ellentétes világban, az Ágoston Mester által varázsolt Örök Völgyben Serapia Fortunatussal élt zavartalan boldogságban, a képzelet világában, hogy rabságának terhét ezzel fedjék el. Már nem emlékszem hogyan, kiszabadul a szelencéből, és megdöbbenve látja, hogy megöregedett, ráncos vénasszony lett belőle.
A szép Fulvió a barbárok szolgálatába állva igyekszik biztos jövőt, pénzt és pozíciót szerezni az új világban, és nem riad vissza semmilyen gonoszságtól... és ez a csodák és katasztrófák egy része csupán....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése