Lévai Katalin: Varázskert

Rég kíváncsi vagyok Lévai Katalinra, szerettem volna tudni, hogy értékes vagy lektűr. Ez az első könyv, amit olvastam tőle, annál is inkább örültem az ajándéknak, mert a cím Csáth Gézát és Gulácsy Lajost idézi számomra, az utóbbit - mint kiderült - nem véletlenül.

Nékem teccik! Nem mondom, hogy hihetetlenül mély, de érdekes és olvasmányos, ugyanakkor eredeti is: egy nő való élete és álomvilága, életpótlék-játéka fonódik benne össze. Megteremti magának azt az izgalmas és érzelmekben is gazdag párhuzamos életet, amit az elsőben hiányol.

Eszébe jut az embernek, hogy egy pasi vagy izgalmas vagy férjnek való. :)

Karinthy Ferenc: Harminchárom

Titoktól kaptam karácsonyra, de mivel nem igazán mai, de nem is annyira klasszikus (1977), szkeptikusan fogadtam. Korábban a Budapesti tavaszt és az Epepét olvastam, és a Ferencvárosi szívet szándékozom, mivel ugye én is... Erről jut eszembe, milyen jó is volt olvasni Kőrösi Zolán Budapest nőváros című könyvét, mert majdnem ott élek, mint ő, és rengeteg dolog visszaköszönt a tapasztalataimból. Még a házat is beazonosítottam.
Szóval a Harminchárom részben a gyerekkorom világa, a hetvenes évek. Meg a szüleimé. Már ami az arisztokráciamentes szereplőket illeti. Harminchárom összefüggő történet, egy-egy azonos szereplő tartja össze a láncolatot. Ismerős a gondolkodás is, a világ is, amiben jár. A legmegrázóbb nekem mégis az első történet, amihez az égvilágon semmi közöm, egy művészettörténész fiatalember háborús kalandjai. Hogy milyen könnyű is lehet ölni, és hogy a lelkiismeret néma.
Nagyon jó kis blogbejegyzést találtam a könyvről: