2017. február 23., csütörtök

Az első aranykor - Műcsarnok

2017. február 23.
A kiállítás nagyon eklektikus, majdhogynem meghökkentő és kifejezetten informatív. A kiegyezéstől számított kb. 40 év monarchiabeli, de főként magyar művészetét mutatja be. Segít megérteni, hogyan lehetett ebben a korszakban olyan gazdag a művészeti élet, beleértve az intézményrendszer megteremtését. Ferenc József és a magyar arisztokrácia kiemelkedő alakjai mecénási szerepet vállaltak, és kiemelkedően fontosnak tartották az elit kultúra felvirágoztatását. Így építették meg a mai Műcsarnokot is 150 éve.
Három egymást követő, de átfedő stílusirányzat okozza a kiállítás kavalkádszerűségét: a historizmus, a realizmus és  a századforduló (magában is többféle) törekvései nagyon ellentmondásosak, nem lehet beleilleszkedni egy egységes miliőbe, mint általában a kiállításokon.
A fő tanulság az, hogy hihetetlen gazdag volt a művészeti élet ebben az időszakban, a művek mennyiségét és stílusbeli sokféleségét tekintve is.

MNG Múzeum + Babona

2017. jan. 19.
A Múzeum + programok mindig különlegesek, már az maga kaland, hogy este 6 után benn lehet az ember. A sok-sok tárlatvezetés és egyéb program, a szabad bóklászás és üldögélés, egy-egy pohár bor melett egészen magával ragadó. Amiben részt vettünk:

  • Tévhitek, hiedelmek és a vallás. – Földváry Piroska tárlatvezetése a Templomok ékességei című kiállításban
  • Szirtes Edina Mókus looper koncertje

Én eddig azt sem tudtam, mi az a "looper". Ha esetleg van még rajtam kívül ilyen alultájékozott egyed, számára írom, hogy az elhangzó (zenei) részleteket felveszik, és közben hozzákeverik, aláteszik a további részeknek. És ezt az csinálja, aki zenél/énekel, tehát ott teremti meg azt a különleges, több rétegű hangzást, amit egyébként csak több szereplő/zenész tudna egyszerre produkáni. Hegedűn játszik, énekel, kever... nagyon jó, erőteljes és mély.

Árny a kövön - Ország Lili kiállítás

A Magyar Nemzeti Galériában rendezett munumentális kiállítást izgalmasnak, később fárasztónak találtam, januárban láttam. Nagyon jó a rendezés, a párhuzamok, a kapcsolatok szépen feltárulnak, minden korszakhoz nagyszerű magyarázat társul, nem csak nézni, de olvasni is jó volt. Különösen az első korszak, a fiatalkori képek tetszettek, a későbbi, nagyon sok variációban, rengeteg ismétlődéssel megjelenő témák már fárasztottak.
Ország Lili (1926-78) első korszakát "ortodox szürrealizmusnak" nevezik. A MNG kiállítás-ismertetője itt olvasható.
A legizgalmasabb kép lett a kiállítás promója is:Nő fátyollal.

2017. február 15., szerda

Archibald ​Joseph Cronin: Réztábla a kapu alatt

Az újraolvasott könyvek közé tartozik, mert persze erre sem emlékeztem kellőképpen.
A harmincas években íródott, emlékeim szerint - nem tudom, mi okból - be is volt tiltva, anyáink, nagyanyáink egyik kedvenc könyve, sokak szemében ponyva. Én azért élveztem, csak az volt gyanús, hogy túl gyorsan fogytak az oldalak a digitális könyvolvasóban. :)

"Orvosregény", a szerző is orvos volt. Elég sok időt, néhány évet ölel fel, amíg Andrew Mansonból, a frissen diplomázott , lelkiismeretes, tanulni, kutatni, gyógyítani, segíteni vágyó vidéki orvosból a londoni elit dédelgetett, jól megfizetett selyemfiújává válik, és kamu injekciókkal, meg széptevéssel szolgálja az elkényeztetett úrinőket. Ez az időintervallum egyben házasságának története is: a fiatal vidéki tanítónő, Christine jól illik a kezdő, kissé naiv, de tisztességes orvoshoz, de sokat szenved a terveiről, ideáljáról megfeledkezett férj szakmai és szerelmi hűtlensége miatt. Ő lényegében nem változik, csak csúnyul a bánat miatt.

Jönnie kellene a happy endnek, de amikor az orvos végül észre tér, és sok megpróbáltatás után végre  kiszakad a pénz rabságából, ismét a gyógyításnak meg a kutatásnak szentelné magát, és házasságát is újraértékelné, a feleségét azonban baleset éri, elüti egy autóbusz és meghal. Úgy tűnik, hogy amikor felocsúdik, mégis elindul a tisztesség útján.

Az olyan részletek, mint a lógós bányászok, akik csak igazolásért járnak a bányaorvoshoz; az öreg és beteg orvos harácsoló felesége, aki rabszolgának tekinti a segédorvost, vagy a tüdőgyógyászat új kutatási eredményeinek köszönhetően meggyógyuló fiatal lány esete kellemesen színesítik a  kicsit sablonos jellemregényt.


MÜPA - Tolnai Ottó est

2017. jan. 23.

Nagyon-nagyon kellemes, érdekes és vidám este volt. Tolnai Ottó bármiről tud élvezetesen beszélni (és írni), képes egyszemélyes színházat csinálni. Ebben nem sikerült megakadályoznia Jánossy György műsorvezetőnek sem, mint ahogyan az estet sem sikerült vezetnie. Ő volt a program egyetlen kifogásolható eleme. Nem úgy Lajkó Félix, akivel Tolnai jó barátságban van és egy húron pendül :), és akit nagy örömömre hallgattam, most először. A rögtönzött monológok épp olyan szórakoztatóak voltak, mint a felolvasott mű-részletek. Kedves ismertető a MÜPA honlapján.

Koncert. Vivaldi árvaházi koncertjei I.

Lakatos György (fagott) és a Concerto Armonico együttes koncertje a Budapest Music Centerben, február 12-én.

Már maga az épület is csodálatos élmény, egy felújított, átalakított ház a Mátyás utcában, először jártam itt. A koncertterem két emelet összenyitásával alakították ki: magas, izgalmas tér, lecsupaszított, rusztikus téglafalakkal, jó akusztikával, korszerű világítástechnikával. Az intézmény neve szerintem baklövés: ha magyarosan mondom, bunkón hangzik, ha angolosan, akkor meg nagyképűen.

Vivaldi meg különösen jól jött így a tél végi ködös, kissé depresszióra hajló időben: szépség, könnyedség, harmónia... Nagyon kellemes koncert volt,  nem kellett megfeszülni. A fagott és a zenekar igazi élmény, és mivel van egy egyes a cím végén, azt gondolom, folytatás is lesz.

Az "Árvaházi koncertek" címet - ha jól értelmeztem - Lakatos György adta, azokból a versenydarabokból adtak elő, amelyeket egy firenzei árvaház zenetanáraként és karmestereként írt Vivaldi.

Színház. Mayenburg: Mártírok a Katona-Kamrában

Február 14.

Marius von Mayenburg Mártírok című darabja főként egy gimiben játszódik, Dömötör András rendezte. Főhőse egy tizenéves fiú, Benjamin (Tasnádi Bence), aki belegárgyul a Biblia olvasásába, és vallási fanatikus lesz. A darab fele (vélhetően) bibliai idézetekből áll, amelyekkel a fiú igazolni akarja, hogy mindenki bűnben él, ő követi az egyetlen igaz utat, és odáig is eljut, hogy ő maga a messiás, amennyiben Krisztus módjára gyógyítani próbál: nyomorék (bocsánat, mozgássérült) osztálytársa lábát akarja megnyújtani kézrátétellel.

Anyja egyedül neveli, a legkevésbé sem érti meg, és fogalma sincs, mit kellene tennie. Saját bevallása szerint alig találkozik és alig beszél vele, így nyilvánvaló, hogy a rosszat nem tőle, hanem az iskolában tanulja, és az iskolának nem tőle kellene segítséget kérnie, hanem a tanároknak kellene megoldani a feladatot, mert ez a dolguk, ezért kapják a fizetést.

A tanári kart három szereplő képviseli: egy házaspár (Ónodi Eszter, Nagy Ervin). A biológia tanárnő megpróbálja saját fegyverével legyőzni a fiút: alaposan elolvassa a Bibliát, és ellentmondó idézetekkel operál, de nem jár jól: a vallási fanatikus tanítvány abba a meggyőződésbe lovalja magát, hogy a tanárnő zsidó, ezért nem fogadja el a bibliai igazságokat, és ezért tanítja nekik az evolúciót, meg a tisztátalan nemi élet egészségügyi szabályait. A fiú megpróbál Isten kezeként, bár egy beszervezett osztálytársa által igazságot osztani, a mozgássérült fiú azonban még nem hisz eléggé ahhoz, hogy valóban megbuherálja a tanárnő motorját, meg amúgy is szerelmes belé egy kicsit, akár maga a főhős.

A másik tanár történelmet és tesit tanít, sokkal földhözragadtabb, mint a felesége mondja - hadd ne idézzem pontosan - tök hülye. Egyszerűen intézné az egész zavaró vallási ügyet, de úgy sem megy. Az igazgató sem egy lángész, a tanárnőt hibáztatja, mindenféle opportunista megoldáson gondolkodik, tantárgyközi együttműködést javasol a lelkész hittantanár és a biológia tanárnő között, hogy "az evolúció mindkét magyarázatát" megismerhessék a gyerekek.

A kaotikus helyzet tragikus csúcspontban kulminál, megoldás azonban nincs. A darab jó, a színészek (különösen a tanárok és az anya) nagyon jók, feloldozást azonban ne várj, ha megnézed! Ismertetés a Katona honlapján, és meglehetősen negatív, szerintem igazságtalan kritika a Revizoronline-on.

Dragomán Gyögy: A máglya

Dragomán György Máglya című regénye is titokzatos, misztikus és realisztikus egyszerre, de leginkább a nagymama és unokája rendkívüli képességei, "boszorkányos" tulajdonságai teszik számomra hátborzongatóan érdekessé, izgalmassá. 

A Chaucescu-diktatúra bukása után játszódik a cselekmény, az egyik szál a besúgók és áldozatok, illetve a besúgók és egyben áldozatok sorsa (az öngyilkossá lett tanító nagyapát  nem sikerült beszervezni, helyette  a nagymama lett besúgó, hogy az életüket mentse).

Emma, az unoka 13 évesen kerül falura a nagymamához, akiről azt sem tudta, hogy létezik, mert az édesanyja és a nagymama örökre összevesztek. A szülők meghaltak autóbalesetben, az apa festő volt, elég viharos házasságban éltek. Az árvaházból hozza el a nagymama, aki igazi regényhős jellem, számos rendkívüli tulajdonsággal: sok babonaságot, varázslást tud, megérez dolgokat, kapcsolatban van a szellemvilággal. A meghalt nagypapa is visszajár, láthatatlanul, de néha fel-felbukkanva kószál a lakásban, néha segít is. 

A lassan kibontakozó besúgás-történettel párhuzamosan rajzolódik meg Emma kamaszodásának története: az iskolai viszontagságok, a rajzolásban és a futásban és a mágiában megmutatkozó öröklött tehetség kibontakozása, az iskolai bántások és barátkozások, az első szerelmek, közben pedig a nagymama és unokája kapcsolatának elmélyülése. Párhuzamos szál a zsidó-üldözés, a nagymama fiatalkorának eseményei: ahogyan nem tudta megmenteni legjobb barátnőjét és első szerelmét, pedig rejtegette őket. Ez utóbbi szál nagymamai monológokban épül a regénybe, és eléggé szétfeszíti a kereteket.

Zavaró tényező egy nyelvi sajátosság is: azt hiszem, erdélyi jellegzetesség a visszaható igei alak használata: meg kell mondjam, ki kell nézzek.... (ahelyett, hogy meg kell mondanom, ki kell néznem). Ezek nekem idegenek, helytelennek tűnnek, de tudom, hogy Nádasdi Ádám szerint ez butaság. :)Mindent érdekes egyes szám első személyben tudunk meg, Emma előadásában. Párbeszédek nincsenek. "nagymama azt mondja...", "Hallom, hogy Péter azt mondja....", "Azt mondom Péternek...."

Nem tudtam, hogy van Sziveri János Intézet (Ernő egyik barátja volt, olyan furcsa!), az ő honlapjukon jelent meg egy érdekes, részletes kritika Tokos Bianka tollából. Egyébként az írónak is van honlapja, általában jó ötletekkel, kezdeményezésekkel. Ott tudtam meg azt is, hogy A fehér királyból angol film lett, Edinburghban már bemutatták, hamarosan itthon is látható lesz. Ez az angol nyelvű tréler.

Abe Kobo: A homok asszonya

Japán regény, 45 év után újraolvasva. :) 1962-ben jelent meg, én az 1972-es Európa-kiadást olvastam, anyukám vette meg. Most talán még jobban tetszett. Nagyon emlékeztet Kafkára az érthetetlen, kiismerhetetlen világ, amelyben a cselekvésnek, az önirányításnak, az autonómiának nincs tere.

Egy rovargyűjtő pasi elkódorog valamerre az ismeretlen vidéken, és egy rejtélyes faluba téved, ahol foglyul ejtik a falubeli férfiak. Lassan derül ki, hogy a falu a homok fogságában van: ha nem takarítják el folytonosan az állandóan sodródó homokot, akkor be fogja temetni a falut. Érthetetlen módon egyes házak homokkráterekben vannak, ezeket még nagyobb veszély fenyegeti: a folyton becsorgó homokot egész éjjel takarítani kell.

A férfi egy ilyen kráterbe kerül egy megözvegyült asszony mellé, s mint kiderül azért, mert a nő egyedül nem győzné az állandó küzdelmet a homokkal. Nagyon érdekes kettejük viszonya: a férfi mindvégig fensőbbségesen, lenézően, néha megvetően vagy leereszkedően viselkedik, a nő hallgatag, és megpróbálja berendezni az új életet. Megadja magát a sorsnak épp úgy, mint ahogyan a mellé rendelt új társnak.

A férfi csak nagyon lassan fogja fel, hogy milyen helyzetbe került, s hogy újabb és újabb menekülési kísérletei hiábavalók. Néha már egészen beleszokik a monoton életbe és az ingerszegény környezetbe, máskor kitörni próbál vagy az asszonyon vezeti le tehetetlen dühét. Amikor az asszonyt szülni viszik, már elmehetne, de addigra eltávolodik a megszokott világtól, és már nem is tudja, hogy akar-e még szabad lenni. Egyelőre marad.

A homok szimbólum, talán a reménytelen, mégis elkerülhetetlen küzdelemé.

A regényből Abe Kóbó saját forgatókönyve alapján Tesigahara Hirosi rendezésében, Eidzsi Okada és Kioko Kisida főszereplésével készült azonos címmel film, amely elnyerte az 1964-es cannes-i filmfesztiválon a zsűri különdíját.

Władysław Reymont: Parasztok

Reymont lengyel író 1909-ben megjelent regénye, amelyért 1924-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Hihetetlenül széles, epikus sodrású korkép a 19. századi paraszti életformáról. Legfőbb jellemzője a gazdagság: gazdag nyelv, gazdag jellemábrázolás, rengeteg részletesen kidolgozott szereplő, a paraszti munkák és ünnepek részletgazdag bemutatása, rengeteg konfliktus, természetközeliség... Tolsztojt, Móriczot és Mikszáthot egyszerre idézi fel bennem. 

A legmegdöbbentőbb az mély és az élet egészét, a mindennapokat, a gondolkodást meghatározó naiv vallásosság. Még az idő múlását is a vallás terminusaival jelzik: egy-két-három miatyánknyi, üdvözlégynyi idő.... Mindenhol imádkoznak, a nap bármely szakában, otthon és a földeken, út széli kereszteknél, sokszor arcra borulva, ezt főként a templomban. Az is fantasztikus, ahogyan az ünnepeket megélik, sütnek-főznek, takarítanak, vendégeket fogadnak, esznek-isznak, táncolnak, énekelnek, öltözködnek. Az asszonyok mintha folyton pirosban járnának (Mikszáth). Furcsa a zsidóellenesség, a sok negatív jelző, a kirekesztés. A kocsmáros, a vándorkereskedő csak megtűrt pária. 

 A cselekmény egy évet, négy évszakot ölel fel, értelmezhető szélesen megrajzolt hátterű családregénynek is, de számos olyan jellem is gazdagon kirajzolódik, akik nem tartoznak a Boryna családhoz. Maciej Boryna Lipce, egy Mázúri tavak környéki semmi kis falu legmódosabb, frissen megözvegyült gazdája, egy már házas lány- és fiúgyerekkel (Magda, Antek), meg egy kislánnyal. A Mindenki roppant erős akaratú és erős fizikumú, nyakas, dolgos, kicsit ravasz, segítőkész, irigy és számító egyszerre. 

 A bonyodalom azzal kezdődik, hogy az öreg, aki lehet vagy 50 éves, feleségül veszi a falu legszebb fiatal lányát, a kikapós, forró vérű Jagusinát, aki maga is módos családból származik, nagyon erős akaratú, özvegy anyával és két fiútestvérrel. Azért adják hozzá, mert a gazda ráírat hat hold földet, a lányt meg nem nagyon érdekli, mi történik vele. Elhiszi és meg is valósítja, hogy a házasságkötés után is azt csinál, amit akar. Legutóbbi viszonya épp a gazda fiához fűzi, ami nem is szakad meg végleg, számos egyéb viszonnyal tartkítva. Tetézi a bajt, hogy Antek és a sunyi, ravasz kovács, Magda férje is szeretné megkapni a jussát az öregtől, aki azonban foggal-körömmel ragaszkodik a földhöz, és kijelenti, hogy amíg él, nem kapnak semmit. Ez, és hogy Jagusina/Jagna a mostohája lesz, végképp felingereli és apja ellen fordítja Anteket, aki pár másik fiatal fiúval, főleg Mateusszal, az áccsal a zabolázatlan őserő szimbóluma is. 

Az egész falu fellázad az adósságba keveredett földesúr ellen, aki kivágásra el akarja adni azt az erdőt, amelynek a használata a lipceieket illeti: onnan hordják a tüzelőt. Véres összetűzés támad, és az öreg Boryna életre szóló sérülést kap, többet nem tud felkelni, nem tud beszélni, fél év múlva meg is hal. A fia börtönbe kerül, mert az összecsapásban megöli az erdőkerülőt, aki az apját megsebesítette, és akit ekkor nagyon megsajnál, és többé nem is ágál ellene. Az egész falu felnőtt férfiait letartóztatják, de néhány hét múlva kiengedik őket, csak Antek szabadul később, és ő is csak a majdani tárgyalásig. 

A férfi nélkül maradt házba gyorsan beköltözik Hana, Antek felesége a gyerekkekkel, és átveszi a gazdaság irányítását, erősebb és ravaszabb sógoránál, a molnárnál és még Jagnánál, az új asszonynál is. Ettől kezdve a két nő epikus sorsa a fő szál: Hana a dolgos, erkölcsös, erős, feddhetetlen, férjét a megcsalatás ellenére is vallásos tisztelettel szerető asszony, Jagna pedig forró vérű "szuka", aki nem tud szerelem nélkül élni, és azt sem bánja, hogy a falu a szájára veszi. Végül a sok megpróbáltatás közepette mégis jobban megbékélnek egymással, mint ahogyan a többi asszony Jagnával. Az öreg meghal, az osztozkodás még várat magára, mert Hana nem enged egy szöget sem elmozdítani, amíg Antek, az új gazda haza nem jön. 

A millió mellékszál közül talán Roch, Agnetaés Symek sorsa a legérdekesebb. Roch egy vándor próféta, aki tanítgatja a felnőtteket, gyerekeket, lényegében koldus, de csak szállást és élelmet fogad el. Titokban ő érleli az orosz fennhatóság, az orosz iskola építése elleni lázadást, és a keresztény és a mitikus világ keverékéből táplálkozó mesékkel ámítja el a falubelieket. Mindenki mélységes vallásos tisztelettel övezi, befogadják, rejtegetik, kimentik... Agneta pedig koldusasszony, akit a családja minden télen elkerget, hogy legyen hely a beszoruló állatoknak. Gyűjtögeti a halottas ágyához és a temetéséhez szükséges kellékeket, egész kis vagyont kapar össze, hogy "gazda temetése" legyen. A falu meg nem ítéli el a családot, amelyik földönfutóvá teszi, nyári dologidőben foglalkoztatja, dunnáját elszedi.... Symek Jagna idősebbik fiútestvére, harcban áll az anyjával a jussáért, akárcsak Antek az apjával, és általában a felnőtt fiúk a szüleikkel a faluban. Az anyja cselédsorban tartja őket, jobban dolgoztatja, mint a szépséges Jagusiát, és semmi önállóságot nem enged nekik, folyton parancsol. Symek az anyja tiltása ellenére megnősül és önálló életet kezd, nyámnyila teszetoszából érett, tetterős férfi lesz. 

Végül Jagna a kántorék papnövendék fiára, Jasióra vet szemet, bár Mateusz szívesen feleségül venné. A falu asszonyai szerint most már végképp meg kell bűnhődnie: trágyás szekérre lökik, összeverik és kidobják a falun kívül. Az anyja, Dominikowa visszahozza ugyan, eszméletlenül fekszik, és már csak a halálát várják anyának és lányának egyaránt. Két film is készült a regényből, megpróbálom megtalálni ezeket is. A Parasztok szövege magyarul mek.oszk.hu