Grecsó Krisztián: Vera

Vera bejárta a sajtót, jó a reklámja és a kritikája, és valóban, lebilincselő olvasmány. A Jelmezbál is jó volt, de ez a regény szerencsére - bármilyen váratlan fordulatok vannak is benne, közel sem olyan bonyolult, nem kell kétszer elolvasni, hogy megértse az ember.

Vera 10-11 éves, negyedikes, látszólag normális szegedi család egyetlen gyereke. Az apja mérnök-katona, az anyja egy darabig háztartásbeli, majd felszolgálónő, a család legjobb - egyetlen - barátja Bála és Sára, a színésznő, a lányuk, Sári pedig Vera egyetlen barátnője.

Ötödikbe érkezik egy lengyel fiú, aki ki tudja hogyan, de beszél magyarul - Józef - az apja vendég-intendáns a színházi zenekarban. Vera és Józef egészen komolyan beleszeret egymásba, a regény előterében ennek a fájdalmasan szép első szerelemnek a kibontakozása áll, hátterében pedig felfeslik az a hazug világ, amelyben valójában élnek.

Nagyon szépen rajzolja meg a szerző Vera jellemének alakulását, a tökéletes, megfelelés-kényszeres kislány dacos lázadóvá válik, megijed, nem találja magát az életkorának nem megfelelő helyzetekben, de aztán elsimul szerencsére minden....

Egy nap alatt olvastam el. :)

Behálózva - 2016

Másodszor láttam, mert elfelejtettem a címe alapján. Az informatikai foglyává válik egy felső-középosztálybeli család. Épp a magánrepülő-bizniszt akarják tőzsdére vinni, amikor a friss informatikus alkalmazott - mellesleg kábszeres őrült - bekavar, az egész lakást és minden telefont és az autót is ellenőrzése alá vonja, és premier plánban figyeli, és uralja a magánéletüket.

Nagyon nehezen és véresen sikerül a rémálomból kiszabadulni. Thriller a javából. Szeretem a főszereplőt, Pierce Brosnan-t. Nem mellesleg nagyon sármos is.

Online nézhető. 

Szerelempatak - 2013.

Sós Ágnes dokumentumfilmje, amelyet legalább egy éven át forgatott egy kis, magyarlakta, elöregedett erdélyi faluban az emberek szerelmi életéről, a szexualitáshoz való viszonyukról. Amolyan kis magyar dekameron. Sokszor mulatságos, meglepően szókimondó a film, a hosszú idő alatt megnyíltak az emberek a rendezőnek és a kamerának.

Szimpatikusak az emberek, természetesek. Olyan békebeli az egész, pl. ahogyan kimennek az asszonyok piknikezni a falu melletti domboldalra... Érdemes megnézni. 70 perc.

Online nézhető.

Táj a ködben - 1988.

Nyomasztó görög filmdráma két gyerekről (kb. 12 éves lány 5 éves kisfiú), akik anyjuk dajkameséjét követve elindulnak megkeresni az apjukat, akiről úgy tudják, hogy Németországban él. Az ő kalandos, megterhelő, viszontagságos vonatozásukat és stoppolásukat mutatja be a film, azokat a leginkább negatív kalandokat, amelyeket megélnek, és amelyeket azért vállalnak, hogy megismerjék az apjukat. A nagybácsihoz is elkeverednek, és tőle tudjuk, hogy (valószínűleg) különböző, ismeretlen apák "zabigyerekei". Az anyjuk a kislány szerint nem érti meg őket. Az ő számára ez a hetekig tartó hiábavaló bolyongás a felnőtté válás keserves útja.

Online nézhető.

Film

A kolostor - 1995.

Francia-portugál filmdráma, Catherine Denevue (erős kisugárzású, szenvedélyes, késő-középkorú asszony, a Shakespeare-kutató felesége, Helen, mint Szép Heléna), John Malkovivh (a férj, Michael Padovic) és Luis Miguel Cintra, a portugáliai kolostor gondnoka, amúgy maga az ördög (szó szerint) főszereplésével, Manuel de Oliviera rendezésében. Érdekes még Padovic munkáját segítő Piedade szerepe, az ártatlanság szimbólumaként, meg a mindenes és a házvezetőnő is, akik amolyan mindentudó vajákos kártyaolvasók. Ezzel be is zárul a kör: a kolostorban nincs rajtuk kívül látható élet.

Az egész film borzongató, amolyan szecessziós-szimbolista titokzatosság lengi be. Végig jelen van a vészjósló gonosz. Baltazár megjelenése és modora is taszító, ránehezedik az ember lelkére. Különös, de nem jó film. Azt hiszem, amolyan kísérleti alkotásnak nevezhető. Nem kívánnám még egyszer látni. Amúgy teljesen mellékes, hogy a kutató azt akarja igazolni, hogy Shakespeare portugál származású volt. Nagyobb jelentősége van Goethe Faustjának, itt is a tudós és az ördög, meg Heléna-Margit keveredik megmagyarázhatatlan helyzetekbe.

Online nézhető

Ráth György-villa + A Magyar Szecesszió Háza

Először a Honvéd utcában jártunk, "A magyar szecesszió házában" (szerintem így kellene írni), ami nagyon kellemes élmény, pozitív meglepetés volt. Az épület maga egy csoda kívül-belül. Érdemes a kávézóban kezdeni vagy befejezni, a hely maga is mennyei élmény, csodás enteriőr. Óriási térben rengeteg tárgy található itt, részben olyan, mint az antik bútorboltok, kevéssé múzeumszerű. Nem nagyon vannak kiírások sem. Mindenképpen kötelező azoknak, akik affinitást éreznek a szecesszió iránt.

Néhány hete hiába kerestük az Andrássy úton a Ráth György Múzeumot, kiderült, hogy 2004-ben bezárták, és nemrég nyitották meg helyette Ráth György villáját részben azonos gyűjteménnyel a Városligeti fasorban, az ideiglenesen bezárt Iparművészeti Múzeum gazdag szecessziós gyűjteményével kiegészítve. Már a májusi, gesztenyevirágzásban tobzódó utca is nagy élmény a sok gyönyörű villával, ezek egyike az Iparművészeti Múzeum első igazgatójáé, Ráth Györgyé volt, és részben az ő személyes - nem minden esetben szecessziós -  gyűjteményét is a közönség elé tárja.

Ezt is nagyon érdemes megnézni, de nem éri utol a magyar szecesszió házát, és kávézó sincsen. :)

Dermedt szív - 1992.

(Kissé spoiler) Francia romantikus dráma, Claude Sautet rendezésében, aki 19 filmet készített 2000-ben bekövetkezett haláláig, de én ebből csak ezt az egyet láttam. Majd igyekszem.

Elolvastam egy kritikát (Snéé Péter, Magyar Szemle), de én nem érzem sekélyesnek vagy sznobnak a filmet, és azt sem bánom, hogy a vájt fülű középosztálynak szól, nem is értem, ez miért lenne baj. :) Komolyzenész körökben vagyunk, 2 együtt dolgozó hegedűkészítő és javító, kettejük tanára és mentora a házvezetőnőjével, egy fiatal hegedűművész, annak menedzsere és egy könyvtárosnő alkotja a szűk szereplőgárdát. Persze vannak még más szakemberek és zenészek is a háttérben. 

Dermedt szíve Stephane-nek van, aki kiváló szakember , de nincs érzéke az emberi kapcsolatokhoz, beszűkült a magánélete, csak üzlettárásával, kuncsaftjaikkal és volt mesterével, Lachaume-mal tartja a kapcsolatot. Társa, Maxime (André Dussollier) egyszer csak beavatja magánéletébe: elhagyja a feleségét egy fiatal hegedűművész, Camille kedvéért. 

Camille (Emmanuelle Béart) együtt él vele, de gyorsan beleszeret a szemlélődő, udvarias, kifogástalan modorú, ámde érzelemmentes férfiba, aki előbb akár el is csábítaná, de aztán rájön, hogy érzelmek nélkül ennek semmi értelme. Ezzel jól megalázza a nála sokkal vonzóbb, fiatal nőt, aki majdnem belebolondul az elutasításba. Az üzleti kapcsolat megszakad a két férfi között, eltelik 8,5 hónap, mire mindannyian összetalálkoznak. Az idő nem oldott meg semmit.... Stephane életfilozófiája meginogni látszik, de ez már nincs hatással a történtekre.

Online nézhető.

Spiró György: Kőbéka

2017-ben jelent meg a a disztópikus, a Feleségversenyre is emlékeztető, szatirikus pikareszk regény. Főhőse, Kálmánka abszolút tudatlan, nagy, mulya mackó. Rendkívül gazdag élményekben néhány pozitív és rengeteg negatív tapasztalatban van része, "röpköd" időben és térben, ezekkel logikai kötöttségek nélkül bánik a szerző. Valamikor 2018 után játszódik a cselekmény jelentős része, de a 2. világháború utáni időkben is járunk, méghozzá Lipótmezőn, de úgy, hogy közben már tudjuk, hogy 2007-ben felszámolják/ták. A befejező rész a atomkatasztrófa utáni, részben kihalt Magyarországon játszódik, ahol torzszülöttekre vadásznak.

Kálmánka fejlődésképtelen, érzelem nélküli elszenvedője mindannak, ami történik vele, nem csodálkozik semmin, soha nem tiltakozik, néha kérdez, de a válaszokat rendre nem érti. Élete során a falu bolondja majd ispánja, ellenzéki miniszterelnök-jelölt, többszörös rab.... és nem emlékszem már, hogy mi minden. A szatirikus regény nemcsak korunk - különösen az Orbán-kormány kritikája, hanem a tehetetlen ENSZ-é és korunk szinte minden jelenségéé.

Egy ideig (3/4) nagyon szórakoztató, de aztán egyszerre elege lesz az embernek a sok abszurditásból és logikai bukfencből. Ez kb. ott következik be, amikor a Lipótmezőn találja magát valami idő-és térutazó csőben zuhanva 1945-49 között valamikor, holott előtte Indiában járt. A lipótmezei leírás hosszadalmas és sok politikai vonatkozással terhelt.

Vagyis emlékeztet ugyan ez a szatirikus pikareszk a Feleségversenyre, de koránt sincs olyan jó.

A humanisták táguló horizontja - Szőnyi György Endre előadása az Irodalomtudományi Intézetben

Nagyon érdekes volt a felütés, a "horizont" értelmezése, vagyis hogy mit látott egy 15-16. századi humanista, aki különböző irányokba tekintett: visszatekintve a tisztelt, követésre méltó antik hagyományokat, fölfelé tekintve egy változó, megújuló világképet és ugyanakkor a hit újabb változatait (reformáció), maga körül az új felfedezéseket, tudományos eredményeket....

De mi is a humanizmus, hová sorolható? A középkor vége vagy az újkor eleje? Az előadás igyekezett ezt a két nézetet összebékíteni, úgy mutatott be néhány jelentős személyiséget, hogy kiemelte humanista műveltségüket és jellemző humanista tevékenységeiket (az ókori irodalom, a latin és a görög nyelv ismerete, írói és fordítói tevékenység...), de rávilágított reneszánsz vonásaikra, elsősorban arra, hogy könyvekből szerzett tudásukat a tapasztalat próbájának vetették alá és azzal egészítették ki: a gyakorlat felé is fordultak, és rengeteget utaztak. Ekkor született meg a professzionális útikönyv műfaja is. 

Így aztán nincs is éles határ a humanista és a reneszánsz ember között, ha a humanisták oldaláról nézzük. A reneszánsz ember azonban nem mindig humanista is, hiszen humanista ember nincs tudós műveltség nélkül, ami pl. Shakespeare esetében is hiányzott. A humanisták azonban gyakran nemcsak utazók, de politikusok is, mint például Filippo Buonaccorsi (Callimachus Experiens, 1437-1496), aki a lengyel király szolgálatában állva, annak tanácsadójaként Machiavelli előfutárának tekinthető, s aki a magyar humanisták körével is megismerkedett Mátyás udvarában, amikor Mátyás-ellenes küldetéssel Magyarországon járt.

Szó esett Conrad Celtisről (1459-1508), a német reneszánsz sokoldalú humanista személyiségéről, Copernicusról (1473-1543), a napközpontú világkép megteremtőjéről és elméletének terjesztőjéről, Giordano Brunoról (1548-1600., "ha Isten végtelen hatalommal rendelkezik, miért is teremtett volna véges világot), Richard Hackluy-ról (1553-1616), aki megírta a hajózások és felfedezések addigi történetét, és ösztönözte II. Erzsébet kolonizációs tevékenységét, végül pedig Budai Parmenius Istvánról (1555?-1583), aki a magyarok közül elsőként jutott el az újvilágba. Gyuri ugyan öt reneszánsz-humanista személyiséget említett a bevezetőben, valójában erről a hatról beszélt. Az előadás nem nyújtott újat nekem abban a tekintetben, hogy a humanizmust és a reneszánszot átfedő kategóriáknak mutatta be, de meggyőzően illusztrálta ezt a felfogást a kiválasztott humanista tudósok reneszánsz nyitottságának, tapasztalati tanulásának, gyakorlati érdeklődésének, politikai szerepének és utazásainak bemutatásával.