2017. május 31., szerda

Ritók Nóra kiállítása a Fian Koncept Galériában

Nórát mindenki ismeri, ő az a fantasztikus nő, aki A nyomor széle c. blogot és az Igazgyöngy Alapítványt vezeti, Berettyóújfaluban és Toldon segít a szegényeknek általában, és különösen a szegény cigánygyerekeknek, hogy a művészet erejével kezdjenek hinni önmagukban, a lehetőségeikben.

Most Hajlékok címmel Budapesten, egy amúgy is fantasztikus iparművészeti üzletben, annak galériájában nyílt Hajlékok címmel kiállítása saját munkáiból. A kiállítást Wahorn András nyitotta meg. A képek nagyon finom, érzékeny, barnás-drappos paszteles és rajzos grafikák, düledező, mégis mese-vagy álombeli utcákkal, házakkal. A nyomor széle, de harmonikus. Az alábbi kép már az enyém, és boldog vagyok vele. 

Második esély - 2014.

Susanne Bier, vagyis újabb dán film szokásos forgatókönyvírójával, Thomas Jensennel. Két párhuzamos, összefonódó családi történet: egy középosztálybeli és egy alvilági, mindkettőben van egy kéthetes kisfiú.

A jómódú család csupaüveg lakása a tengerre néz, minden skandinávos, az élet és a gyerek is tisztának és egészségesnek látszik. A férj rendőr (Nicolaj Coster-Waldau) , az anya pedig anya (Maria Bonnevie). A másik család egy rettenetesen sivár, lepusztult blokkházban lakik, mocskos körülmények között, a pasi pszichopata (Nikolaj Lie Klaas), most szabadult, agresszió alatt tartja a prostituált, drogozásra kényszerített anyát (May Andersen), aki így - bár lenne némi hajlandósága - nem gondozza a gyereket. A gyerek a fürdőszoba padlóján lakik, enni alig kap (nem is látjuk, csak azt, hogy az apja tiltja), nem teszik tisztába, tetőtől talpig - mondjuk ki - szaros.

Andreas, rendőr-apa és a társa, Simon (Ulrich Thomsen) riasztásra mennek az alvilágiakhoz, mert Tristan, a pszichopata éppen gyilkolja Sannét, a párját. Nagyon vad jelenet. Az enteriőr a gyerek állapotával együtt mintha kissé el is lenne túlozva. Őt akkor épp egy szekrényben találják.

A másik családban minden OK, szeretet, béke, jólét. Egyetlen probléma, hogy a gyerek folyton sír éjszaka, ilyenkor váltva sétálni vagy autókázni viszik, de elég kiborító, bár látszólag mindketten katonásan viselik. Mígnem egy reggel halva találják Alexandert, a babát. Anne magán kívül van, Andreas azonban hirtelen ötlettől vezérelve kicsréli a két gyereket (a másik szülőpár bedrogozva alszik a nyitott lakásban. Anne látszólag elfogadja a helyzetet, de ez csak a látszat:öngyilkos lesz. Innen kezdve krimibe vált a történet, amit már nem mesélek el, lényeg, hogy 4-5 évmúlva áruházi feltöltőként látjuk a volt-rendőr volt-apát, amint a polcok közt megpillantja a volt-prosti, volt-drogos anyát a Sofus nevű, visszakerült gyerekkel, aki rendezett, kedves. 

2017. május 26., péntek

Pacsika Lia kiállítása a Démász Galériában, Szegeden - 2017 május

A Démász Galéria egy gyönyörű épület csodás fedett udvara a Klauzál téren. Már ezért is érdemes bemenni. A Démász pedig ingyenes kiállításoknak ad helyet ebben a csodás térben.

Pacsika Lia textilművész most nem csak textileket, hanem újragondolt talált tárgyakat is kiállított. Azok is érdekesek, de a textilek ezerféle technikája és színvilága igazán magával ragadó.





2017. május 22., hétfő

Kincsem - 2017.

Három milliárdból készült látványos film Herendi Gábor rendezésében. Nem az a baja, hogy - amint mondani szokás - "töke van a menyasszonynak", mert ezt én észre sem venném, hanem a sok stílustörés, ami nem lehet véletlen, de ha szándékos, akkor sem jó. És Nagy Ervin sem jó, nyegle, pökhendi, amolyan nyikhaj. Leginkább a fiatal grófnő (Petrik Andrea) és az apja (Gáspár Tibor) meggyőző, a zsoké pl. kétségbeejtően ripacs. 

Vannak nagyon szép kosztümök és enteriőrök. Nem tudom, mennyibe kerülhetett leégetni egy ekkora, kastélynak tűnő tárgyat. Meg lehetett nézni, de nem maradt utána jelentősebb benyomás.

Esküvő után - 2006.

Ismét Susanne Bier és Thomas Jansen (forgatókönyv) közös munkája, főszerepben azzal a nagyon csúnya, ámde tehetséges Mads Mikkelsennel, aki a Vadászatban az üldözött óvóbácsit játssza. Jacob Indiában él, egy árvaházban dolgozik, 20 éve nem járt Dániában, ki sem mozdult Indiából. Van egy nyolc éves gondozottja is, akivel különösen kötődnek egymáshoz, 

Bármennyire nem akar, most Dániába kell utaznia, mert egy gazdag üzletember (Jorgen (Rolf Lassgard) nagyon jelentős támogatást adna, de a szerződést csak Dániában lehet aláírni. Valószínűleg nem véletlen sem az időpont, sem a személy, mert mint kiderül, az üzletember annak a Helene-nek a férje , aki Jacob 20 év előtti szerelme volt. Épp most van a lányuk esküvője, amire Jacobot is meghívja. Itt tudja meg, hogy a lány az övé, aztán lassan az is megviláglik, hogy az egész támogatás nem véletlen: az üzletember haldoklik, és a feleségét, meg a lányát (Anna) biztonságban akarja tudni, éppen Jacob révén. A támogatási szerződésben kiköti, hogy nem utazhat vissza Indiába, Dániában kell maradnia. Ha ezt a feltételt nem vállalja, akkor nincs támogatás, és az árvaház megszűnik. A film erre az erkölcsi konfliktusra épül, amit erősen megterhel az is, ami a négy érintett szereplő: a házaspár és a lányuk, illetve Jacobs sorsát terheli.

A férj halála után Jacob egyszer még visszamegy, hogy a kisfiút magával vigye Dániába, ő azonban inkább maradna. Az alapítványt Anna és Jacobs a végrendeletnek megfelelően együtt igazgatja. Az csak egy kis mellékzál, hogy Anna házassága a kötés pillanatában fel is bomlik, a férj inkább a vagyont szeretné, és frissiben meg is csalja Annát.


Csak a szerelem számít - 2012.

Újabb Susanne Bier - film, ennek is Thomas Jensen írta a forgatókönyvét. Az ismertető szerint vígjáték, szerintem dráma. Látszólag minden rendben, ugyanakkor persze semmi. A két főszereplő szála hamar összetalálkozik. 

Ida (Trine Dyrholm) fodrász, rákos ugyan, de gyógyulóban, családi életét boldognak hiszi, férje számára a belső értékek fontosak, lánya napokon belül Olaszországban köt házasságot, a fiút még nem látták. Philip (Pierce Brosnan) kiállhatatlan, arrogáns, felfuvalkodott gazdag pasi, mezőgazdasági termeléssel és kereskedelemmel foglalkozó céget irányít despota módon. Családról nem tudni.

Ida hazamegy a legújabb vizsgálatról, készülne az utazásra, de a férjét otthon találja egy cicababával, amint éppen a belső értékekre vannak hangolódva. Leif meglehetősen bunkón reagál, nem érti, Idának mi a baja, azzal viharzik el, hogy majd Olaszországban, az esküvőn találkoznak. Ida elég jól viselt összeomlásának következő lépcsője az, amikor a reptéri parkolóban karambolozik, na kivel? Philippel, akiről kiderül, hogy ő is Olaszországba utazik, mivel a vőlegény édesapja. Rettenetes modora azonnal megnyilvánul.

A fiatalok élete, esküvői előkészületei Olaszországban szintén rejtenek problémákat: a fiú apjának citromligetében lévő háza, ahol berendezkednének és ahol az esküvőt is tartanák, elég lepusztult és egyáltalán nincsenek bútorok. Ráadásul a fiatalok között még nem volt intim kapcsolat, hiába kezdeményez Thilde, a menyasszony. belevetik magukat a berendezésbe, az előkészületekbe, érkeznek a vendégek, ámde apa Thildével jön (teljes őrület), valamint van egy Benedikte nevezetű nőszemély, Philip volt sógornője, akinek az a fixa ideája, hogy ő és Philip mindig is szerették egymást, és most már eljött az ő idejük (kiderül, hogy Philip bunkóságának az az oka, hogy a felesége balesetben meghalt, és ezzzel bünteti a világot).

Szép lassan megtudjuk, hogy Leif, a lány apja mégis csak nagyobb bunkó, mint a visszafojtott, de gazdag lelkivilágú Philip, és hogy sokkal jobban illenek egymáshoz. Mint ahogy azt is, hogy a fiatalok meg egyáltalán nem illenek egymáshoz. Az esküvő elmarad, de egy kis kitérő után mégis van boldog vég. Ahogy így visszagondolok, azért van jónéhány vígjátéki elem.



2017. május 18., csütörtök

E.T.A. Hoffmann: Az ördög bájitala

"a kapucinus rendi Medardus barát hátrahagyott feljegyzéseiből" Kolozsvári Grandpierre Emil fordításában. Hoffmann 1815-16.ban írta, egy évvel az általam igen kedvelt, szintén misztikus, romantikus, kissé horrorisztikus Arany virágcserép után. A misztika és a romantika megmaradt, a horror kissé fokoódik, olyannyira, hogy Az ördög bájitalát rémregénynek is szokás nevezni. A történetet az írói szándéknak megfelelően a barát vezeklésként kirótt leírásából ismerhetjük meg.

Életét Szent Antal ereklyéjének tulajdonított bájital (óbor), egy szentkép (Szent Rozália) és egy Rozáliával csodálatos hasonlatosságot mutató nő (Aurélia) gyónásának hatására megindult ámokfutás rontja meg. Ettől kezdve több embert meggyilkol, mint kiderül, féltestvéreit is, erőszakot követ el és minden emberségéből kivetkezik. Első éveit, kora ifjúságát a kolostorban tölti, ahol pappá szentelik, és rajongott szónok lesz, majd a válogatott és megmagyarázhatatlan bűnök sora visszavezeti a kolostorba, ahol hosszas vezeklés után végül is bűneitől megtisztulva hal meg.

Rendkívül bonyolult a cselekménye, melynek tragikus eseményeit a "végzet" irányítja, amelyet itt sátánnak is nevezhetünk. A segítségnek szánt "közbevetett megjegyzése" csak még jobban megzavarja az olvasót, sok generációra vetíti vissza a zavaros családtörténetet, és a főszereplő Medardus barát gaztetteit végzetszerűnek magyarázza, olyasminek, amiért nem sok személyes felelősség terheli.

Ha az ember még legalább egyszer figyelmesen elolvasná és elkészítené a családfát is, talán világosabb lenne a történet, de ennyi fáradságot nekem nem ér meg.

2017. május 15., hétfő

Egy jobb világ - 2010-

Svéd-dán film, Susanne Bier rendezte, már szemem sem rebben a nagyon megrázó dán filmek láttán, kezdem tudni, milyenek is valójában. Mindig valami nagyon mély válságba avatnak be, és a szereplők akár mi is lehetnénk, ahogyan ők sem, mi sem találnánk el, mit is kellene tennünk, hogy rendbe jöjjenek a dolgok.

Két csonka vagy majdnem csonka család a főszereplő, mindkét családban a 9 éves fiúgyerek, akik barátok és tettestársak lesznek. Christian teljesen megvadult: most halt meg rákban az anyja, mindenért az apját okolja, utálja az egész világot, és azt gondolja, hogy csak erővel és erőszakkal lehet megvédeni magát, és az erőszakot erőszakkal kell kivédeni. Apja jószándékú (Claus, Ulrich Thomsen), de fogalma sincs, hogy a maga tragédiája mellett hogyan kezelhetné még a fiáét is, a nagymama pedig mintha ott sem lenne. 

Elias józanabb, neki két baja van, az egyik az, hogy az iskolában szadizzák, csúfolják, verik, biciklijét elrontják a nagyobbak, akik kiszúrták, nem számít, hogy éppen azért, mert nagy fogai vannak és fogszabályzót is visel. Ő a "patkányarc". Másik baja az, hogy a szülei válnak. Mindketten orvosok. Az apjéért rajong, az anyját, Mariannét utálja, mert benne látja a bajok okozóját. Az apa (Anton, Mikael Persbrandt) fantasztikus ember, rendszeresen hónapokat tölt Afganisztánban egy menekülttáborban, ennek ellenére nagyon közvetlen a kapcsolata a gyerekeivel, és hihetetlen jó fej, pacifista, mindenféle erőszakot ellenez, ezt a fiúk egyszerűen nem értik, beszarinak tartják.

Az egyik helyszín Dánia, a két gyerek iskolája és a kisváros, a másik Afganisztán. Mindkét helyen tömény erőszak és agresszió van: a kisvárosban a bullyingozó kamaszok, az igazságosztó szerepébe helyezkedő Christián és egy kemény nacionalista autószerelő, míg Afganisztánban egy helyi agresszor, "Big Man" és fegyveres bandája, testesítik meg. Big Man és bandája rendszeresen felvágja a terhes asszonyok hasát, mert ellenőrzik, hogy ki nyerte meg a születendő gyerek nemére kötött fogadást. A menekülttáborban két isten van, a gonosz és a jó, ezek mérkőzéséből mindenki vesztesen kerül ki, a rettenetes embert meggyógyítja az orvos, de  a helyiek meglincselik.

Közben a két gyerek Christián vezetésével egyre veszélyesebb helyzetekbe keveredik, a késes verekedést még megússzák, a szélsőséges autószerelő kocsijának felrobbantásakor azonban Elias megsebesül, miközben megment egy anyát a gyermekével. Ez a nagy sokk téríti észre Christiánt, aki előbb öngyilkos akar lenni, mert azt hiszi, hogy megölte a barátját, aztán felszakadnak az érzelmei és képes lesz normálisan viselkedni. Egyéb pozitív ending is van: Eliás teljesen felépül, a szülei pedig kibékülnek. A gyerekeket nem viszik javítóba!

2017. május 9., kedd

Járom a világot - Körmendi Klára (zongora) és Lakatos György (fagott) kamaraestje

Ismét a Szabó Ervin zenei Gyűjteményben. Most kevesen voltunk, pedig igazán jelentős eseménynek bizonyult. Lakatos Györgyöt már ismertük, de Körmendi Klára is nagyon kellemes személyiég, amellyett, hogy persze nagyszerűen zongorázik, és nagyon nagy kortárs zenei reportoárja (is) van.

Személyesen megismerkedhettünk két zeneszerzővel is: Madarász Iván volt a műsorvezető, Colla parte című darabját is bemutatták; a másik Hollós Máté, az ő szerzeménye adta az est címét. Ez valami fantasztikus zenedarab, én nem tudom, van-e másik ilyen. Bari Károly sok zeneszerzőnek felajánlotta cigány népzenei gyűjteményének darabjait, hogy kezdjenek vele bármit.  Hollós Máté a Járom a világot című darabba beillesztette az eredeti felvételt, amit magnón játszanak be a koncerten, és van olyan rész, amelyben a gépi és az élőzene párhuzamosan, egymást kiegészítve hangzik. Igaz, hogy nem a mostani előadóktól, de itt meg is lehet hallgatni.


Orhan Pamuk: Fekete könyv (1990)

A negyedik Pamuk-könyvet is kézzel fogható formában olvastam el, nem kevés önfegyelem kellett hozzá. Talán ez a legmisztikusabb a négy közül, jobban tetszett, mint Az új élet, és kevésbé, mint A piros hajú nő. A ra már nem is emlékszem, pedig arra kapta a Nobel-díjat. Mindegyikben van valami keresés, egy-egy embert, önmagát, az élet értelmét vagy épp az új életet keresi a főhős.

Ebben a regényben három főszereplő van: Galip, aki a történet mesélője, Celál, a nagybátyja, aki egyszer sem jelenik meg, de minden körülötte forog; és Rüya, Galip eltűnt felesége, aki ennél fogva szintén nem jelenvaló. Néhány nap, maximum két hét alatt játszódik le a cselekmény, amely Celál halálával lényegében lezárul, de a finálé még hozzátesz néhány hónapot Galip életéből és Celál utóéletéből.

A katonai diktatúra korszakában vagyunk az 1980-as katonai puccs után. Mindenki vár valamit, valakit, a Megszabadítót, és éhesen falják a Celál nevű, kissé misztikus tárcaíró heti publicisztikáját a Milliyet című napilapban. Ezek jelentősége mai magyar szemmel erősen túl van dimenzionálva. Minden második fejezetecske Celal egy-egy tárcája, atöbbi pedig azt írja le, Galip hogyan keresi Celált, a feleségét és önmagát.

A fő dilemma, hogy hogyan válhatunk önmagukká, kell-e ehhez másban feloldódnunk, mitől kell megszabadulnunk... Ez túl filozófikus nekem. 


2017. május 6., szombat

Szerelmes zeneszerzők - Thurzó Zoltán interaktív zongoraestje

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár  Zenei Gyűjteményében minden hétfőn amolyan szalonélet folyik, azért inkább ingyenes zenei programnak nevezném. Másodszor hallgattunk ilyen estet Thurzó Gábortól, aki ingyen vállalkozik erre a kulturális misszióra. Most azonban sok-sok bosszantó elem zavarta a zene élvezetét. 

Nagyon zavarosan és nagyon sokat beszélt, nem én voltam az egyetlen, aki a felét ssem értette annak, amit mondott. Mi volt ez? Dekoncentráltság? Fáradtság? A zenedarabocskák is elég vértelenek voltak, már el akartam jönni, de a végére valahogy mégis megteremtődött az az atmoszféra, amiért megérte.

Beethoven, Liszt, Kodály, Rimszkij Korszakov, Rahmanyinov, Bartók, Enescu, Schubert...

2017. május 1., hétfő

Portugál a Katonában

Kilenc éve megy Egressy Zoltán / Lukáts Andor darabja  a Katonában, nálam most került rá a sor. Egy a kiábrándító, lepusztult világ ábrázolásai közül. Helyszín a zsákfalu kocsmája, a díszlet a sörösládák (rengeteget cipelik ezeket ide-oda a darabban, a zajeffektek jelentős része is ebből adódik. Senkinek sincs semmilyen vágya, nem is volt, nem is lesz ("... egy néger nő azért jó lett vóna.").

A drámai elem, az állóvízbe dobott kő a Pestről érkező értelmiségi, aki - bár igen sovány karakter - felkavarja a nyugalmat, főleg azzal, hogy Masnival (Pelsőczy Réka), a kocsmáros lánya kocsmároslánnyal megtetszenek egymásnak már amennyire, és ezzel sérül a hierarchia, Retek, a voltrendőr agresszív bunkó (Lengyel Ferenc) veszélyeztetve érzi amúgy sem sok sikerrel kecsegtető terveit.

Ez a szál azonban lényegtelen, a valódi tartalom a karakterekben rejlik. Közülük az egyik, ha nem a legjobb Csipesz (Bán János) felesége (Szirtes Ági). Iszik ő is, mint a gödény és mint mindenki, jó szövegeket kapott, és a helyzetkomikumok jelentős része is hozzá kapcsolódik. Hálás a pesti feleség szerepe is (esetemben Jordán Adél), tűhegyes forrónadrágjában meglehetős kontraszt, de aztán sikeresen leereszkedik az általános kommunikációs szintre.

A tragikomádia és a bohózat határán mozog az előadás. Néhol erősen túljátszva. A gyenge láncszem a se hús se hal városi szemlélődő "Bece" (Keresztes Tamás), aki ugyanolyan nihilben él, mint a helyiek, csak ez nem tűnik fel nekik első látásra. 

Sehol semmi kilátás...