Svéd-dán film, Susanne Bier rendezte, már szemem sem rebben a nagyon megrázó dán filmek láttán, kezdem tudni, milyenek is valójában. Mindig valami nagyon mély válságba avatnak be, és a szereplők akár mi is lehetnénk, ahogyan ők sem, mi sem találnánk el, mit is kellene tennünk, hogy rendbe jöjjenek a dolgok.
Két csonka vagy majdnem csonka család a főszereplő, mindkét családban a 9 éves fiúgyerek, akik barátok és tettestársak lesznek. Christian teljesen megvadult: most halt meg rákban az anyja, mindenért az apját okolja, utálja az egész világot, és azt gondolja, hogy csak erővel és erőszakkal lehet megvédeni magát, és az erőszakot erőszakkal kell kivédeni. Apja jószándékú (Claus, Ulrich Thomsen), de fogalma sincs, hogy a maga tragédiája mellett hogyan kezelhetné még a fiáét is, a nagymama pedig mintha ott sem lenne.
Elias józanabb, neki két baja van, az egyik az, hogy az iskolában szadizzák, csúfolják, verik, biciklijét elrontják a nagyobbak, akik kiszúrták, nem számít, hogy éppen azért, mert nagy fogai vannak és fogszabályzót is visel. Ő a "patkányarc". Másik baja az, hogy a szülei válnak. Mindketten orvosok. Az apjéért rajong, az anyját, Mariannét utálja, mert benne látja a bajok okozóját. Az apa (Anton, Mikael Persbrandt) fantasztikus ember, rendszeresen hónapokat tölt Afganisztánban egy menekülttáborban, ennek ellenére nagyon közvetlen a kapcsolata a gyerekeivel, és hihetetlen jó fej, pacifista, mindenféle erőszakot ellenez, ezt a fiúk egyszerűen nem értik, beszarinak tartják.
Az egyik helyszín Dánia, a két gyerek iskolája és a kisváros, a másik Afganisztán. Mindkét helyen tömény erőszak és agresszió van: a kisvárosban a bullyingozó kamaszok, az igazságosztó szerepébe helyezkedő Christián és egy kemény nacionalista autószerelő, míg Afganisztánban egy helyi agresszor, "Big Man" és fegyveres bandája, testesítik meg. Big Man és bandája rendszeresen felvágja a terhes asszonyok hasát, mert ellenőrzik, hogy ki nyerte meg a születendő gyerek nemére kötött fogadást. A menekülttáborban két isten van, a gonosz és a jó, ezek mérkőzéséből mindenki vesztesen kerül ki, a rettenetes embert meggyógyítja az orvos, de a helyiek meglincselik.
Közben a két gyerek Christián vezetésével egyre veszélyesebb helyzetekbe keveredik, a késes verekedést még megússzák, a szélsőséges autószerelő kocsijának felrobbantásakor azonban Elias megsebesül, miközben megment egy anyát a gyermekével. Ez a nagy sokk téríti észre Christiánt, aki előbb öngyilkos akar lenni, mert azt hiszi, hogy megölte a barátját, aztán felszakadnak az érzelmei és képes lesz normálisan viselkedni. Egyéb pozitív ending is van: Eliás teljesen felépül, a szülei pedig kibékülnek. A gyerekeket nem viszik javítóba!
