Ismét Susanne Bier és Thomas Jansen (forgatókönyv) közös munkája, főszerepben azzal a nagyon csúnya, ámde tehetséges Mads Mikkelsennel, aki a Vadászatban az üldözött óvóbácsit játssza. Jacob Indiában él, egy árvaházban dolgozik, 20 éve nem járt Dániában, ki sem mozdult Indiából. Van egy nyolc éves gondozottja is, akivel különösen kötődnek egymáshoz,
Bármennyire nem akar, most Dániába kell utaznia, mert egy gazdag üzletember (Jorgen (Rolf Lassgard) nagyon jelentős támogatást adna, de a szerződést csak Dániában lehet aláírni. Valószínűleg nem véletlen sem az időpont, sem a személy, mert mint kiderül, az üzletember annak a Helene-nek a férje , aki Jacob 20 év előtti szerelme volt. Épp most van a lányuk esküvője, amire Jacobot is meghívja. Itt tudja meg, hogy a lány az övé, aztán lassan az is megviláglik, hogy az egész támogatás nem véletlen: az üzletember haldoklik, és a feleségét, meg a lányát (Anna) biztonságban akarja tudni, éppen Jacob révén. A támogatási szerződésben kiköti, hogy nem utazhat vissza Indiába, Dániában kell maradnia. Ha ezt a feltételt nem vállalja, akkor nincs támogatás, és az árvaház megszűnik. A film erre az erkölcsi konfliktusra épül, amit erősen megterhel az is, ami a négy érintett szereplő: a házaspár és a lányuk, illetve Jacobs sorsát terheli.
A férj halála után Jacob egyszer még visszamegy, hogy a kisfiút magával vigye Dániába, ő azonban inkább maradna. Az alapítványt Anna és Jacobs a végrendeletnek megfelelően együtt igazgatja. Az csak egy kis mellékzál, hogy Anna házassága a kötés pillanatában fel is bomlik, a férj inkább a vagyont szeretné, és frissiben meg is csalja Annát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése