Zola: Plassans meghódítása

A homályos hátterű, szinte toprongyos, robusztus termetű Faujas abbé anyjával érkezik Plassansba, és beköltözik a kispolgári életet élő, zárkózott, igen jómódú, de szerény, nagyon takarékos kispolgári életet élő Mouret-családhoz, akiknek három gyermekük van: egy kissé ütődött kislány, egy gyenge egészségű és egy normál fiú. Az apa állandóan zsörtölődik, ennek ellenére szépen, szeretetben élnek.

Ezt az idillt először az apa gyanakvása, leskelődése töri meg: egyre jobban belelovallja magát abba, hogy megtudjon valamit titokatos, zárkózott lakóiról. A városka is gyanakvó, az egymással nem beszélő, ellenséges viszonyban lévő köztársaság- és a királypártiak is megvetéssel beszélnek róla. Ő azonban egyre jobban alkalmazkodik: rendesen mosakszik és szépen öltözik, ügyes diplomáciával összebékíti az ellenséges pártok híveit, és eléri, amiért jött: megnyeri a kisvárost III. Napóleon új rendszerének, azt a képviselőt választják, akit ő kiszemelt. Saját hatalma is kiteljesedik: úgy gázol át mindenkin, hogy azok többnyire szívességnek könyvelik el az ellenük elkövetett merényletet.  Végre teljhatalomra jut: meghódítja magának Plaissans-t, de inkább csak a hatalmat szerzi meg, mert visszavedlik azzá az elhanyagolt, durva, szinte kegyetlen emberré, akinek megismerték, és elveszti rajongóit, ám félnek tőle, és ez a félelem tartja a hatalomban.

Marthe Rougon, Mouret felesége vallásos rajongásba esik Faujas abbé és egyben Krisztus iránt, családját elhanyagolja, egész nap a templomban csúszik-mászik, meg jótékonykodik, egészen megbolondul viszonzatlan szerelmében. Szótlanul hagyja, sőt örömmel veszi, hogy gyermekeit és - szintén megbolondulni látszó, de azért nem vészes - férjét eltávolítsák a háztól, és átengedi a teljhatalmat Faujas abbénak, az anyjának, és az időközben hozzájuk költöző húgnak és férjének, az utóbbiak kvázi bűnözők, ingyenélő, haszonleső, kapzsi és élvhajhász emberek, és lassan kiforgatják Marthe-ot mindenéből. Faujas ezzel épp annyira nem törődik, mint az asszony szerelmével.

Közben megismerjük a kisváros lakóinak krémjét, a két egymással szembenálló úri társaságot. Az egyiknek Rougonné, Marthe anyja az istennője. Tengernyi pap szereplő van, nem is tudom, hogy tarthat el ennyit egy kisváros, ezek rendre egymás ellenségei és képmutató érdekemberek.

Marthe nagybátyja, az egyetlen Maquart-szereplő szintén érdekből szít bűntényt és romlást, azt hiszi, hogy ezzel Rougonéknak árt. Kiengedteti a bolondok házából Mouret-t, aki alapos előkészületek után felgyújtja saját házát, benne ég ő is, meg Faujas egész családja. Marthe meg az anyjánál, talán ugyanazon a napon.

A Rougon- Maquart sorozat 20 regényét Zola javaslata alapján az alábbi sorrendben érdemes olvasni. Nekem már ez nem sikerült.

• 1. Rougonék szerencséje 
  2. A kegyelmes úr 
  3. A hajsza 
  4. A pénz 
  5. Az álom 
  6. Plassans meghódítása 
  7. Tisztes úriház 
  8. Hölgyek Öröme 
  9. Mouret abbé vétke 
  10. Szerelem 
  11. Párizs gyomra 
  12. Életöröm 
  13. A Patkányfogó 
  14. A mestermű 
  15. Állat az emberben 
  16. Germinal 
  17. Nana 
  18. A föld 
  19. Az összeomlás 
  20. Pascal doktor

Üvegbúra - Sure Stúdió

A Sure, újabban Örkény Stúdió előadása Sylvia Plath nagyon jó és nagyon depressziós regényéből. Már a díszlet is telitalálat, kreatív színpadi mozgást tesz lehetővé, és tükrözi a zaklatottságot is. Amolyan opártos, kissé vasarelys és minimalista a díszlet: cikkcakkban kirakott fekete-fehér csempe a talaj és a háttér is, az utóbbiba rózsaszín polcocskákat erősítettek, akkorákat, hogy egy ember ülni tud rajtuk, a távolságok pedig akkorák, hogy a lépegetést, szaladgálást lehetővé teszik, valamint kettőre-háromra feküdni is lehet. Egyéb tárgy nincs a színpadon.

Esther Greenwood (Zsigmond Emőke) rózsaszín tüllszoknyában és egy folyton rángatott, pántnélküli fekete felsőben játssza végig a darabot, és nagyon jól hozza az előbb magabiztos, sikeres, majd gyorsan mély depresszióba süllyedő, jómódú fiatal lányt. Kókai Tünde három szerepe az anya, a barátnő és a pszichiáter, különösen kedves az a rész, amikor követhetetlenül hadarva meséli az élményeit, de egyébként is meggyőző kaméleon. 

Dóra Béla adjaa  férfiakat, akik Esther életében megfordulnak, egyik bénább, mint a másik, nem csoda, hogy begolyózik tőlük. :)

Igen jó előadás.

No Bábel - Kodály Központ -Pécs

Egy ismeretterjesztő sorozatból láttunk egy minikoncertet a Pécsi Filharmonikusoktól, és meghallgattuk Bősze Ádám hozzá kapcsolódó előadását. A balett volt a téma, de csak egyszer táncoltak, a Hattyúk tava körtáncát mutatták be a balettiskolások. A "főhattyú" egy csodás tehetségű, lehellet-finomságú, máris érett, japán táncosnő volt, - az est fénnypontja.


Pjotr Iljics Csajkovszkij: A hattyúk tava – részletek
Pjotr Iljics Csajkovszkij: A diótörő – részletek
Léo Delibes: Sylvia – részletek
Házigazda: Bősze Ádám
Vezényelt: Vass András

Zola: A kegyelmes úr

A Rougon-Macquart ciklusba tartozó regény: Eugene Rougon a címszereplő, akinek háromszori felemelkedése és kétszeri bukása az a kerettörténet, amelyben a cselekmény játszódik: III. Napóleon korának politikai játszmái, de főként az, ahogyan mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti a hatalomhoz dörgölődzve, és ahogyan felemelik és megbuktatják a"nagy embert" vagy bárkit, ha érdekeik úgy kívánják. 

Kissé unalmas és kissé szövevényes, elaprózott történet, mivel Rougonnak van vagy 10-15 "híve", vagyis olyanok, akik tőle várnak és többnyire kapnak is protekciót, s mindegyiknek megvan a maga többé-kevésné kibontott története.

A titokzatos, nagyhatalmú Colorinde és Rougon furcsa szerelme is az érdekvilág tükre. A gyönyörű asszony vérbeli intrikus, politikai tényezővé növi ki magát, megszerzi, amit akar. Mivel Rougon megsérti a hiúságát és nem veszi feleségül, igyekszik őt megbuktatni, s helyébe a kiszemelt férjet emelni. Tulajdonképp méltó ellenfelei egymásnak, hataloméhesek és ravaszak, de Clorinde sokkal okosabb.

Jubileumi kirándulás a Haris Travellel Esztergomba

Egynapos kirándulás, nagyon gazdag programmal, csak a kulturális részről írok. Reggel orgonahangverseny a Belvárosi plébániatemplomban (újra Bach, és újra a csodálatosan szép Aire is.); valamint a templom érdekes bemutatása. Ez Pest legrégibb temploma, római alapokon áll, a román és a gótikus időkből is sok emléket őriz.

Ezután az esztergomi Keresztény Múzeum következett, vezetéssel. A 11-16. századból származó vallásos témájú képek, sszobrok, kárpitok és egyéb tárgyak, főként Magyarországról, de jelentős az olasz gyűjtemény is. Ez a harmadik legnagyobb magyar képzőművészeti gyűjtemény az MNG és a Szépművészeti Múzeum után. Vissza kell jönni, mert a bő félóra semmire sem volt elég.

Vezetéssel látogattuk meg a Bazilikát is, ez továbbra is rideg és ronda számomra (bocsánat). Érdekes új információ, hogy a Bakócz-kápolnát, amelyet még a reneszánsz időkben Bakócz Tamás a maga sírhelyének szánt, számtalan számozott darabra szétbontva hozták át a Bazilika építésekor, és így építették bele.

Zola: Állat az emberben

Ez is kegyetlen világ, de másképp, mint  A föld. A vasút világa adja a társadalmi hátteret, főszereplői a vasút alkalmazottai és hozzátartozóik, a mellékszereplők is szinte kivétel nélkül a vasútnál dolgoznak.

Roubaud állomásfőnök-helyettes Le-Havre-ban, boldogan él fiatal feleségével, az ártatlan, kedves, szelid Severine-nel, mígnem kiderül, hogy Grandmorin elnök (ez valami magas vasúti tisztség), aki felnevelte, sok más fiatal lány mellett őt is meggyalázta, ezért kapott tőle hozományt, és ezért lépett olyan gyorsan előre a férje. Roubaud nem tudja elviselni az új helyzetet, előbb nagyon megveri az asszonyt, majd rákényszeríti, hogy együtt csalják tőrbe és öljék meg a megrontóját.  Ez szörnyű véresen meg is történik a vonaton.

Távolról lát valamit a vasúti őrházból Jacques Lantier, a kiváló mozdonyvezető, aki a keresztanyjánál, Phasie néninél időzik, míg a mozdony hibája miatt nem tud dolgozni. A beteg öregasszonynak az a gyanúja, hogy második férje lassan ölő méreggel akarja eltenni láb alól, hogy a pénzét - ezer frankot - megkaparintsa. Velük lakik a lánya, Flore, Jacques gyerekkori barátja, aki időközben amazonná fejlődött, és titkon szerelmes Jacques-ba.

Természetesen nyomozás indul, Roubaud és Severine meséje működni látszik, Jacques bizonytalan, de azt erősítgeti, hogy nem látott semmit, mert Severine elbűvöli, majd szép lassan alaposan egymásba szeretnek, mert a házaspár kapcsolata teljesen kihűl. Nem veszekednek, de már nem is szeretik egymást, később a férj a kártyának és az ivásnak adja magát, és szinte ő játssza Jacques kezére az asszonyt.

Jack azonban kéteszeresen terhelt: erősen él benne az ember ősi vágya, a mindenek felett való kizárólagos birtoklás, és asz alkoholista szülőktől örökölt bélyeg: a kéjgyilkosság utáni leküzdhetetlen belső vágy. Már-már gyógyulni hiszi magát, de amikor Severine részletesen bevallja, mit tettek Grandmorinnal, ez a vágy feltámad. Egy darabig azt hiszi, hogy ha megölné a már gyűlölt, boldogságuk akadályának tekintett férjet, ez a gyilkosság után feltört vágy elmúlna, kielégülne. Mégsem képes rászánni magát Severine nógatására sem.

A nyomozás közben leáll, főként azért, mert nem akarják, hogy a vasúttársaság tekintélyes elnökének szennyese is nyilvánosságra kerüljön. Severine minden pénteken Párizsba utazik Jacques vonatán, s ott együtt töltik a napot. Flore ezt féltékenyen figyeli, és bizonyítékot akar szerezni. Egyik alkalommal szörnyű balesetet szenvednek egy katonákat szállító szerelvénnyel, pont az őrháznál. Ott is szállnak meg, a sérült Jacques-ot Severine ápolja, és Flore-nak már kétsége sincs. Hamarosan átmennek a Severine által örökölt lakatlan házba, mert zavarja őket a figyelő szem. Közben a keresztanya meghal: hatott a méreg.

Jacques-on újra kitör az ölés vágya, és ennek nagy szerelme, az imádott Severine az áldozata. Azonban ő is megmenekül az igazságszolgáltatás karmaiból, az együgyű pályamunkást zárják be helyette, aki szintén szerelmes Severine-be, és ahogyan mondani szokás, rosszkor volt rossz helyen. Flore azonban bosszút áll, eléri, hogy kisiklik Jacques vonata, és a férfi is meghal sok más utassal  és Roubaud-val együtt.

Nem egy víg opusz, de nagyon érdekfeszítő, krimiszerű. Erős benne a biológiai determinizmus, a terheltség, és a személyiség bugyrainak feltárulása. Különösen hihetetlen az a szenvtelenség, amellyel a férj viselkedik a gyilkosság után, cseppet sem bántja, amit tett, és Severine is megmarad szelid ártatlanságnak még szinte akkor is, amikor ő válik felbujtóvá. Mintha nem is tudná, mit tesz. Nagyon buta, erkölcsi aggályok nélküli nő, de ahhoz van esze, hogy manipuláljon, és mindenáron, bármi áron akarja a boldogságot.

Orgona és csellókoncert a Bazilikában

Ma újra koncert, és milyen gyönyörű, a csodásan felújított Bazilikában. Talán soha nem hallottam ezt a két hangszert együtt, pedig csodás! Amikor együtt játszanak, az orgona is szerény lesz, lecsendesül, udvariasan engedi hallani a csellót. Nagyon szép volt, minden második számot ketten játszottak, Virágh András orgonán, Zétényi Tamás csellón.

Bach: D-moll toccata és fúga (Virágh András a Bazilikában)
Bach: Air
Liszt: Hosannah (Virágh András a Bazilikában)
Mozart: Ave verum
Albinoni: Adagio (Virágh András a Bazilikában)
Rahmanyinov: Vocalise
Charpentier: Te Deum (Virágh András a Bazilikában)
Gounod: Ave Maria (Virágh András - Koloss Kriszta)
Widor: Toccata (Virágh András a Bazilikában)

Bach Plusz - Rohmann Ditta koncertje Belvárosi templom altemplomában

Nagyon intim, kellemes kamarakoncert volt, némi ismertetéssel, ami külön jól jött. A művésznő fedezte fel az altemplomot, mint koncerthelyszínt, és barokk zenei koncertsorozatot tart itt. Most Máté Balázs csellistával és Győri István lantművésszel játszott, az utóbbit már ismerjük a Tercina zenekarból. Ő igen különleges barokk lanton játszott, vagy két méter hosszú a hangszer.

Szép volt a zene, de többnyire számomra ismeretlen, a szórólapon sem szerepel részletesen. Némelyik egész bájos és vidám volt. Altemplom és barokk ide vagy oda: könnyed, kellemes hangulatú koncert volt.

A művésznő kérésemre azonnal elküldtea műsort Messengeren.

Scipriani/Supriani: G-dúr Toccata Frescobaldi: Canzona l'Ambitiosa J.S.Bach: G-dúr Allemande Geminiani: d-moll szonáta Scipriani: D-moll Toccata J.S.Bach:C-dúr szvit Allemande, Courante, Sarabande, Gigue Ezt Ditta játssza!! Telemann: D-dúr szonáta

Salvador Dalí - A halhatatlanság nyomában

A művészet templomai sorozatban láttam, az Urániában. A jólismert extravagancián túl sok érdekes, új vonást ismerhettem meg. Pl. nem tudtam, hogy Gala Paul Éluard orosz felesége volt, és első találkozásukkor Dalíval maradt örökre. Meg azt sem, hogy kapott Dalítól egy kastélyt Púbolban, amit a maga ízlése szerint újíttatott fel, és ahová Dalí csak írásos meghívásra tehette be a lábát. Ez persze csak a népszerű magánéleti szál.

A helyszínek fantasztikusak: Portligaton, a Costa Bravan volt a halászkunyhók összekapcsolásával évtizedek alatt kialakított otthonuk és a műterem, amelyet maga tervezett, és egy helyi építőmester valósított meg azokban a félévekben, amelyeket Párizsban és New Yorkban töltöttek.

Figuresben, Portligathoz közeli szülőfalujában építtette fel a Dalí Színház-múzeumot, ahol egy ideig lakott is. Azért Színház-múzeum, mert egy romos színházat építtetett át saját művei kiállítóhelyévé. Az épület maga is műalkotás.

A film meggyőzött arról, hogy a szerep, amelyet maga alkotott a maga számára - az extravagáns, még beszédmódjában is különc művész magatartása szervesen illeszkedik az életműbe, része is annak. A szerep maga is alkotás.

A mendék - 2013

Német családi film, a YouTube-on láttam. Nagyon kedves, helyes alkotás, 10+-os, de bárkinek jó kikapcsolódás, aki szereti a lovakat. Azt a megnyugtató tanulságot is leszűrhetjük belőle, hogy mindenki jó valamiben.
https://www.youtube.com/watch?v=_M0oijqLk4M

Platón: Szókratész védőbeszéde - Jordán Tamás

A Király 8-10. elnevezésű, számomra új játszóhelyen, teltház előtt zajlott az előadás. Jordán Tamás megkapóan kedves, közvetlen, szeretetre és tiszteletre méltó módon bánt a közönséggel, közel engedett bennünket. Szerinte soha nem volt ennyire aktuális a mű, amit én nem nagyon értek. 

Meglehetősen szofisztikus a tartalma, Szókratész a világot, embertársait akarja jobbá tenni azt állítva, hogy ő nem tud semmit, mégis ő a legbölcsebb közöttük, mert ezt ő legalább tudja magáról, a többiek meg azt hiszik, ha valamihez értenek, hát mindenben bölcsek. El tudom képzelni, mennyire idegesítő volt, ahogyan vizsgálta az embereket, azt keresve, hogy bölcsek-e, s szemükre hányva, hogy nem azok. Szerénységében is dölyfösnek, önhittnek tűnhetett, mint ahogyan nekem is.

Érvelése mai szemmel-füllel és ésszel nem is annyira meggyőző. Igaz, őt sem mentette meg a halálbüntetéstől.

Zola: A föld

Nagyon kegyetlen. Ennyi gonoszság, sóvárgás, bírvágy és kegyetlenség talán nincs is a világban. Egy kisbirtokos család áll a történet középpontjában a 19. száza közepén. Tagjai mindent megtesznek azért, hogy megkaparintsanak egy kis földet a másiktól, durvák, tettekben és beszédben kegyetlenek, akár erőszakolnak, lopnak, sőt ölnek is. 

Egyetlen pozitív szereplő sincs. Itt is felsejlik a forradalom, a kommunizmus, mint megoldás, de akik hirdetik, hiteltelenek és nem jobbak, mint a többiek. Egy kisbirtokos próbál modernizált gazdasággal boldogulni, de a birtoka leég: őt a méltatlan kéjvágy dönti romba. Az apa-gyermek, férj-feleség, testvér-testvér viszonyok is brutálisak, mindent a pénz- és földéhség és a szexuális bírvágy határoz meg.

Felsóhajthatunk: van ugyan ilyen, de ennyire nem jellemző, ennyire nem tömény.