A művészet templomai sorozatban láttam, az Urániában. A jólismert extravagancián túl sok érdekes, új vonást ismerhettem meg. Pl. nem tudtam, hogy Gala Paul Éluard orosz felesége volt, és első találkozásukkor Dalíval maradt örökre. Meg azt sem, hogy kapott Dalítól egy kastélyt Púbolban, amit a maga ízlése szerint újíttatott fel, és ahová Dalí csak írásos meghívásra tehette be a lábát. Ez persze csak a népszerű magánéleti szál.
A helyszínek fantasztikusak: Portligaton, a Costa Bravan volt a halászkunyhók összekapcsolásával évtizedek alatt kialakított otthonuk és a műterem, amelyet maga tervezett, és egy helyi építőmester valósított meg azokban a félévekben, amelyeket Párizsban és New Yorkban töltöttek.
Figuresben, Portligathoz közeli szülőfalujában építtette fel a Dalí Színház-múzeumot, ahol egy ideig lakott is. Azért Színház-múzeum, mert egy romos színházat építtetett át saját művei kiállítóhelyévé. Az épület maga is műalkotás.
A film meggyőzött arról, hogy a szerep, amelyet maga alkotott a maga számára - az extravagáns, még beszédmódjában is különc művész magatartása szervesen illeszkedik az életműbe, része is annak. A szerep maga is alkotás.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése