A Király 8-10. elnevezésű, számomra új játszóhelyen, teltház előtt zajlott az előadás. Jordán Tamás megkapóan kedves, közvetlen, szeretetre és tiszteletre méltó módon bánt a közönséggel, közel engedett bennünket. Szerinte soha nem volt ennyire aktuális a mű, amit én nem nagyon értek.
Meglehetősen szofisztikus a tartalma, Szókratész a világot, embertársait akarja jobbá tenni azt állítva, hogy ő nem tud semmit, mégis ő a legbölcsebb közöttük, mert ezt ő legalább tudja magáról, a többiek meg azt hiszik, ha valamihez értenek, hát mindenben bölcsek. El tudom képzelni, mennyire idegesítő volt, ahogyan vizsgálta az embereket, azt keresve, hogy bölcsek-e, s szemükre hányva, hogy nem azok. Szerénységében is dölyfösnek, önhittnek tűnhetett, mint ahogyan nekem is.
Érvelése mai szemmel-füllel és ésszel nem is annyira meggyőző. Igaz, őt sem mentette meg a halálbüntetéstől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése