Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai

Hosszú ideig érlelt kalandregény, egyes szám első személyben mondja el egy börtönviselt szélhámos élete folyását, de a mű befejezetlen, tulajdonképp igazi, büntetendő szélhámosságot alig érint, nem tudjuk, miért ült börtönben.

A lényeg az, hogy egy kissé bohém, könnyelmű család fiaként Félix - szép, finom külsejének köszönhetően, az ösztönös jómodor, simulékonyság és a lelki finomság segítségével megvalósítja kiemelkedési vágyát: liftes fiúból "arisztokrata" lesz, és ezt mindenki el is hiszi neki.

Amikor a cselekmény már érdekesebbé válik (a szállodába kerüléssel), akkor a túlságosan részletező stílus is elviselhetőbb. A jellemrajz aprólékos, a főszereplő mellett igazi arcot kap a keresztapa, valamint Venosta márki és Zouzou, meg az anyja, a hideg ír nő.

Három óriásplakát Ebbing határában - 2017

Az HBO GO-n láttam ezt a különleges, két oszkáros brit-amerikai filmet. Martin McDonagh rendezte, akiről eddig semmit sem tudtam. Kiderült, hogy ír származású, Londonban él, ahol sikeres színpadi szerző. Ez a második nagyfilmje rendezőként. Vonzódik az erőszak lírai ábrázolásához, erőszakellenes anarchistának mondja magát, amúgy nagyon jóképű.

A főszereplőt sem ismertem, pedig színpadon és filmben is sikeres, erre a szerepre Oscar-díjat kapott, Frances McDormandnak hívják, a filmben Mildred Heyes, egy 15 éves meggyilkolt, megerőszakolt lány anyja, aki megpróbálja felturbózni a tettes elleni nyomozást, és eközben nem nagyon van tekintettel senkire, a tisztességes rendőrfőnökre sem, aki pedig rákos. Dixon, az egyik agresszív rasszista , vélhetőleg homoszexuális zsaru (oscaros mellékszereplő) nagyon összetett és hiteles figura, ugyanakkor a humor egyik forrása is az ő esetlen butasága.

A film kulcsmondata a gyűszűnyi agyú Pamelától származik, aki valami könyvjelzőn olvasta: "Az erőszak erőszakot szül." Van benne a filmben éppen elegendő.

Az állampolgár - 2017.

Magyar film, Vranik Roland rendezte. Nagyon megrendítő, kedves, olykor mosolyra késztető, nagyon emberi. Az afrikai menekült férfi Budapesten dolgozik egy áruházban, pontos, rendes, meg is becsülik, de persze a megaláztatásokat sem kerülheti el. Már jól tud magyarul, többször nekimegy az állampolgársági vizsgának, itt akar maradni, nem menne tovább nyugatra.

Erősen megbonyolítja az életet egy másik, illegális menekült lány beköltözése, akinek az istápolását, védelmezését minden mást felülíró erkölcsi kötelességének tekinti. Ebben a menekültes, migránsozós őrületben is tanulságos a film.

Olvastam régebben, hogy valójában villamosvezetőként dolgozik  a főszereplő Wilson, s amikor a film a mozikba került, sokan felismerték. Ő is, meg a két női főszereplő is nagyon szimpatikus, az egész film nézni való.

Anatol France: Bonnard Szilveszter vétke

37 éves korában, 1887-ben írta ezt az első, igazán híres regényt. Alapos filológiai műveltségének kárvallottja a mű. Főhőse semmivel sem foglalkozik a régi szövegek olvasásán és elemzésén kívül, és az erről szóló szövegmennyiség tükrözi a tevékenység életében betöltött szerepét.

Egy régi, pillanatnyi találkozáshoz kapcsolódó, beteljesületlen szerelem - mint Dante és Beatrice - egész életére elegendő szerelmi élmény, s amikor véletlenül találkozik néhai szerelme elárvult, elszegényedett unokájával, őt pártfogásába veszi. Az a vétke, hogy megszünteti az intézetből, ahol nem jó neki, és gondjaiba veszi nagyapa-gyámi funkcióval. Akár el is ítélhetnék kiskorú elrablásáért. De nem teszik.

Az öregúr mindezek ellenére szimpatikus. A regény érdektelen.