37 éves korában, 1887-ben írta ezt az első, igazán híres regényt. Alapos filológiai műveltségének kárvallottja a mű. Főhőse semmivel sem foglalkozik a régi szövegek olvasásán és elemzésén kívül, és az erről szóló szövegmennyiség tükrözi a tevékenység életében betöltött szerepét.
Egy régi, pillanatnyi találkozáshoz kapcsolódó, beteljesületlen szerelem - mint Dante és Beatrice - egész életére elegendő szerelmi élmény, s amikor véletlenül találkozik néhai szerelme elárvult, elszegényedett unokájával, őt pártfogásába veszi. Az a vétke, hogy megszünteti az intézetből, ahol nem jó neki, és gondjaiba veszi nagyapa-gyámi funkcióval. Akár el is ítélhetnék kiskorú elrablásáért. De nem teszik.
Az öregúr mindezek ellenére szimpatikus. A regény érdektelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése