2018. szeptember 30., vasárnap

Fiatal és gyönyörű - 2013

Francia filmdráma Francois Ozon rendezésében. A színészek számomra ismeretlenek.
A 17 éves Isabelle átlagos családban él: anyja, annak második férje, valamint kiskamasz testvére társaságában. Egy évet ismerünk meg a lány életéből: egy jelentéktelen nyári kalanddal indul a szexuális élete, ami aztán pillanatok alatt prostitúcióba torkollik. Rengeteg férfival fekszik le, de nem tudni, miért. A pénzre nincs szüksége, eleinte nem is élvezi, inkább csak mindent ki akar próbálni, és lenyűgözi, hogy sok-sok pénzt ér a teste. Közben a család semmit sem tud róla.

Legkedvesebb partnere, egy idős férfi infarktust kap a szállodában aktus közben, és meghal. Ettől kezdve nem folytatja az ipart, és hamarosan meg is találja a rendőrség, de nem kezelik bűnösként, hanem kiskorúsága miatt inkább áldozatnak tekintik. Pszichológushoz kell járnia anyja kívánságára, ez lassan feloldja a traumát, és elkezd normális életet élni, jár egy osztálytársával, de aztán ezt sem bírja. Előveszi a régi telefonkártyát, örömmel tölti el, hogy rengetegen keresték, A hívók között találja a halott férfi feleségét.

Találkoznak a szállodában, felmennek a szobába is, ahol a férj meghalt. Az idős feleség gyönyörű és szépen is viselkedik: mindkettőjük számára feloldozás, megkönnyebbülés ez a találkozás. És csak remélni lehet, hogy Isabelle élete nem tér vissza ebbe a kerékvágásba.

A legszorongatóbb az egészben a lány érzelemmentes, fád viselkedése, rezzenéstelen arca. 


Eladó szerelem - 2005.

Olasz-francia vígjáték Bernard Campan, Gérard Depardieu és Monica Bellucci főszereplésével. Úgy látszik, nekem nagyon más elképzeléseim vannak a vígjátékról, mint azoknak, akik a filmeket üzleti szempontok alapján besorolják. Na jó, néhányszor mosolyogtam, pl. a szomszédnő megjelenésekor. Ez azonban nem minőségi kérdés. Egyébként erősen szürrealista a film, különösen a vége felé.

A két húzó név mellett nagyon is figyelemre méltó az igazi főszereplő, Bernard Campan (Francois) játéka, fád, egyben gyöngéd és összetett jellemalakítása. Annyira megtetszik neki egy prostituált, hogy lottómilliomosnak adja ki magát, és elkezdenek együtt élni. Igazából a lány (Daniela) is vágyik valódi szeretetre, tisztességes életre és nyugalomra, de nem tud szabadulni az alvilágtól: futtatója, gazdája és talán férje (Gérard Depardieu) ki akarja csalni Francoisból a lányért cserébe a mesebeli 4 millió frankot (vagy eurót, már nem emlékszem).

Amikor kiderül az igazság, Daniela megpróbál szakítani, aztán mégis visszatér. Egy óriási házibuliban csúcsosodik ki a szürrealista jelleg: mindenki ott van, a maffiózó, a munkatársak, a szomszéd nő, látjuk Danielát cekkerrel, csomó mosott fehérneműt: a hétköznapi életet, közben megcsalás, lövöldözés... kicsit almodóváros. Végül is jó film. :)

Milan Kundera: Az élet máshol van

Kundera második, 1973-ban írt regénye a harmincas években kezdődik és főként a háború utáni átalakulás idején játszódik, amikor Csehszlovákiában is hasonló volt a helyzet, mint a többi friss szocialista országban. Főhőse Jaromil sorsát kis-, szinte csecsemő korában kezdjük követni, és haláláig, 26 éves koráig ismerkedünk vele. 

Kundera sok-sok párhuzamot von a történet idejénél korábbi és későbbi forradalmi korszakokkal, valamint az irodalom nagy lázadó hőseinek életével: Lermontovval, Rimbaud-val, Shelley-vel és csehekkel, és legtöbbjük esetében kiemeli az anya meghatározó, túlzottan domináns szerepét. Jaromilt nem akarták, és egy nem akart házasságban cseperedett, míg apja frontra került és meghalt. (Később derült ki, hogy szerelmét követte a koncentrációs táborba, így halt meg.) Az anyja ezután fiának áldozta az életét, állandó rövid pórázon tartotta és nem engedte önállósodni, felnőni, férfivá érni. Előbb csodalényként nevelte, kényeztette, majd szinte egészségtelen módon kisajátítva nő is akart lenni mellette, ha nem is egészen perverz módon.

Jaromil állandó törekvése pedig éppen a kitűnés, kiemelkedés, a saját jogon való elismerés és az önállóság volt, az utóbbit nem sikerült kivívnia. Először rajzolni járt, mert azt hitte, ebben tehetséges és kiemelkedő, de aztán a költészet felé fordult (az anyja a korai mondásaival díszítette ki első önálló szobáját). Ebben sikeresebb volt, lassacskán némi hírnévre tett szert, de a fiatal szocializmus feltétlen híveként felhagyott a szürrealizmussal, meg mindenféle modernkedéssel, és szívvel-lélekkel beállt a rendszer szolgálatába. Ez a művészi tragédiája, amiről csak akkor kezd derengeni neki valami, amikor egy estélyen a szemébe mondják, hogy ocsmány verseket ír.

Szerelmi élete folytonos tragédia: végre, nagy nehezen szerez magának egy kis jelentéktelen, vörös nőt, vagy inkább a nő szerzi meg magának. Vagy három évig együtt vannak, és mivel végre valaki gyengébb nála, a férfi rajta éli ki minden agresszív frusztrációját. Olyannyira elvakult szocialista, hogy elvárná: a kis vörös maga jelentse fel disszidálni készülő bátyját a rendőrségen, és amikor ezt nem teszi, akkor ő teljesíti ezt a kötelességet. A lányt is, meg a bátyját is letartóztatják, a lány 3 évig börtönben ül, testvérét kivégzik. Kiderül, hogy a báty csak ürügy volt: amikor a kis vörös azt mondta, hogy vele találkozik, akkor negyvenes szeretőjénél járt, és a disszidálást is csak kitalálta, amikor késett a randevúról.

A letartóztatás egyáltalán nem rázza meg Jaromilt, beleszeret egy filmes nőbe, de nevetséges gátlásossága akadályozza a kapcsolat realizálódását (anyja ronda alsónadrágokban járatja, és így nem mer levetkőzni a döntő pillanatban). A filmes lány adja a tragikus estélyt, amikor szembesül létének alacsonyságával, és egy erkélyre kirúgva fázik meg annyira, hogy ebbe hamarosan bele is hal.

A regény címe Jaromil életérzése: igazi életre vágyik, szerelmi kapcsolatra és művészi sikerekre, de ez az igazi élet mindig máshol van. Nagyon ellenszenves hős, még sajnálatot sem támaszt az író a sorsa iránt, legfeljebb lenéző szánalmat, akárcsak az anyja iránt, aki szintén elszalasztja az életet, ami neki is "máshol van".

A cím a 68-as párizsi diáklázadás során a Sorbonne épületére volt mázolva.

Milan Kundera: Búcsúkeringő

Zseniális regény, sokkal kevésbé mesterkélt, mint pl. "Az élet máshol van". Kriminek is felfogható, sodró és változatos az elbeszélés módja. Kicsit könnyű, kicsit felszínes, de nagyon szórakoztató.

Öt nap alatt számtalan esemény zajlik egy kis vidéki fürdővárosban. A központi szál egy kis jelentéktelen ápolónő, Ruzena, valamint az országos hírű zenész, Klima egyéjszakás kalandjából fakadó bonyodalmakat írja le. Klima a nők és a zenerajongók bálványa, nőcsábász. A regény azzal kezdődik, hogy megtudja: kis kalandja következtében Ruzena terhes lett. Klima retteg, hogy gyönyörű és imádott, gyenge egészségű felesége megtudja. Gyorsan elutazik a fürdővárosba, hogy Ruzenát, akire alig emlékszik, és akire azóta nem is gondolt, rávegye az abortuszra. Még a hatvanas években járunk, tehát ez nem is olyan könnyű, de Klima barátja a Skréta főorvos, aki mindent el tud(na) rendezni. Az orvos egyébként nőgyógyász, sajátos módon kezeli a meddőséget: saját ondóját fecskendezi a nőkbe, akik erről semmit nem tudnak. Sok-sok nagyorrú kis Skréta szaladgál Csehszlovákiában. :)

Skréta másik barátja, Jakub is épp a városkában jár, búcsúzni jött a doktortól és nevelt lányától, aki a szanatóriumban kezelteti az idegeit. Azért búcsúzik, mert elhatározta, hogy disszidál, rég várt erre a lehetőségre és most halogatja az utazást, mert haza csak egy van. Épp annyi ideig marad, hogy jól megkavarja az eseményeket: kalandos módon, de akaratlanul megmérgezi Ruzenát, aki meg is hal. Volt a keményebb időkben, Skrétától kapott méregpirulája (politikai fogoly volt, végső esetre tartogatta), épp olyan, mint Ruzena nyugtatója.... de ez bonyolult, ám mégis hihető. Szóval a tablettát Ruzena veszi be. Ráadásul Jakub a nevelt lány, Olga szeszélyeinek engedve hagyja magát elcsábítani. A lány egyébként egykori politikai ellenfelének gyereke, talán éppen az a férfi jelentette fel.

A rendőrség elfogadná, hogy Ruzena öngyilkos lett, de... az utolsó éjszakáját a szanatóriumban gyógyulgató, idősödő amerikai cseh úriemberrel, Bertleffel töltötte, és ez volt élete legboldogabb éjszakája, így az egyébként vallásos és nagyon szimpatikus erkölcsi lény amerikai nem hisz ebben, és fel akarja mentetni Ruzenát az öngyilkosság, mint szörnyű bűn alól.  Közben Klima állandóan retteg, folytonos bizonytalanságban van a végkifejletig, mert Ruzena ingadozik, és mert Klima féltékeny felesége, Kamila is megérkezik (hasonlít A lét elviselhetetlen könnyűségének Terezájára). Tovább bonyolítja a cselekményt Frantisek, Ruzena állandó, egyszerű, de a lány által lenézett szeretője, aki szintén lehetne a gyerek apja, de ez elvenné a lány egyetlen esélyét, hogy kijusson ebből a porfészekből. 

Kundera 1972-ben írta, még mielőtt Franciaországba emigrált, és francia nyelvre váltott. 

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

A prágai tavasz idején és az azt követő években játszódik ez a rendszerváltásig nálunk tiltólistás regény. Értelmiségi szereplői hasonló utat járnak be, mint Kundera, a hatalom játékszerévé válnak, emigrálnak, visszatérnek... 

Ez is érdekes, de nekem ez mégis a féltékenység regénye. Tomas, a fiatal orvos szinte véletlenül feleségül veszi Terezát, a pincérnőt, aki egy futó vidéki találkozás után felkeresi Prágában. Intellektuálisan nem illenek egymáshoz. A férfi képtelen a hűségre, de érdekes módon szereti a feleségét, ha akarja sem tudja elhagyni, a nő pedig nem képes féltékenység nélkül gondolni rá, mint ahogy rendszeresen meg is csalatik.  Terezának folytonos rémálmai vannak a féltékenységtől. Főként az a szörnyű, amikor egy medencében úszik, a medence szélén pedig Tomas meztelen nőket dirigál. A házaspár szerelme kölcsönös tragédia.

A férfi számtalan futó kapcsolata mellett állandó partnere is van, a festőnő Szabina. Tereza Sabina ösztönzésére fotózza a prágai eseményeket, képei meg is jelennek az újságokban. 

Fontos szerepet játszik a könyvben az Oidipusz király története: vagyis az, hogy felmenti-e a bűnöst, ha nem tud a bűnéről. Ez a politikai szál. Tomas beszél erről, főorvosa kéri, hogy írja le a történetet, de ő azt mondja, hogy nem érdekli a politika. Aztán mégis megjelenik az írás egy újságban a prágai tavasz után, Tereza tüntetéseken készült fényképei alapján pedig azonosítják az ellenállókat, így egyikből áldozat, a másikból erkölcsi bűnös lesz. Tomas nem operálhat tovább, Svájcba költöznek, majd vissza, vidékre.

Amerikai film készült a regényből, online megnézhető. Terézt Juliette Binoche játssza. Eredeti történelmi filmrészletek mutatják be az orosz inváziót. Nagyon szépen van fényképezve, és egészen más élményt nyújt, mint a regény. Jelentősebb a történelmi szál, a rémálmok és felmerül Tereza és Szabina intim kapcsolata is, amire a regényből nem emlékszem.

Mindig elfelejtem a regények végét. Most is vissza kellett néznem."A szomorúság volt a forma, a boldogság a tartalom." ...és hogy Tereza belátja, az ő "erőszakos gyengesége" uralkodott az egyébként, "minduntalan megadásra kényszerítette" Tomast. És aztán éltek vidéken, a téeszben, malacok, iszákos emberek és sivár boldogság közepette. 

2018. szeptember 9., vasárnap

Márai Sándor: Egy polgár vallomásai (1934-35)

Nekem legjobban a gyerekkort bemutató rész tetszett, a polgári család élete. Egy külön világ, amelyben mindenki ismeri a helyét és a másokét is. Ahol a gyerekek ugyanúgy játszanak, rosszalkodnak és ugyanúgy tisztelik és becsapják a szüleiket, lázadnak mint ma. Aztán a rengeteg utazás és otthontalanság, meg a nagyon laza kapcsolattal járó házasság már nem kötött le annyira.

Érdekes, hogy nem derül ki, miért is nem jött haza sokáig, miért kellett állandóan utaznia. Ez a regény alapozta meg az akkor már jólismert író igazi hírnevét, és a későbbi napló-köteteket is.

Balzac: A harmincéves asszony

Balzacot olvasni manapság talán megengedhetetlen különcség. Persze vannak nagyszerű regényei, de a fősodrot talán nem érdemes elhagyni. A harmincéves asszony lassan erényét veszti, mint majd minden nagyvilági asszony Balzac regényeiben, és ezt a "bűnbe" sodródást megértő fanyalgással kezeli. 

A regény nagyon unalmas, igaza van Laczkó Gézának: "a harmincéves asszony a könyv elején tizenkilenc éves leány, a könyv végén ötven esztendős koravén anya s az egész könyv nincs kétszázötven oldal. A harminc éves asszony problémája - úgy ahogy a cím az egész regény tárgyául ígérni látszik - egy rövid fejezetre zsugorodik. A többi hosszas előkészület és borzalmas következmény." Még leírni se nagyon van kedvem, Laczkó Géza, az 1953-ban elhunyt író, újságíró, műfordító, lapszerkesztő kellő szellemességgel mutatja be a történetet.