Össz-Hang - Katona

Három író és három zenész közös produkciója: Az írók felolvasnak, a zenészek a felolvasások között a szövegekre építve improvizálnak.

Parti Nagy Lajos, Spiró György és Závada Pál olvasott, és Esterházyt is olvastak. Dés László, Dés András és Barcza Horváth József zenélt. Jók voltak a szövegek, meglepett, hogy Spiró mennyire humoros is tud lenni.

Tadeusz Slobodzianek: A mi osztályunk

Mai lengyel darab a Katonában Háttere a 2. világháborúra való készülődés, aháború és a szocialista berendezkedés. A harmincas években középiskolás osztály tagjai baráti és ellenséges viszonyba kerülnek, kiszolgáltatódnak, valódi és álsegítséget nyújtanak egymásnak. Gyakorlatilag néhány esetben egymás hóhérai. Orosz - lengyel -zsidó - fasiszta - kommunista konfliktusok és átváltozások.

Szörnyű kegyetlen darab, de nagyon jól van megírva, és a rendezés (Máté Gábor) is jó. A színészi játék kicsit darabosnak tűnt.

Sereplők: Rujder Vivien - Dora; Pelsőczy Réka - Zocha; Bodnár Erika - Rachelka, Marianna; Takátsy Péter - Rysek; Rajkai Zoltán - Menachem; Bán János - Zygmunt; Szacsvay László - Heniek; Újlaky Dénes - Wladek; Koltay Róbert - Abram.

Bácskai Juli hangulat- és kapcsolatjavító pszichoszínháza

Az Eötvös 10-ben már jónéhányszor láttuk ezt a rögtönzés-típusú színházat: Van egy a színházcsináló pszichológus által hozott alaptörténet, amelyet nhány jelenetben eljátszik két színész, akik aznap kapják meg a helyzeteket, talán 1-2 órával az előadás előtt. Mindig nagyon szórakoztató, de egyben persze nyomasztó is. Az ember néha magára ismer, és akkor örülhet, hogy na azért annyira mégsem vagyok olyan.....

Most épp a "háztáji" - verbális - agresszió volt a téma.
"Magadon uralkodj, ne rajtam!" Botos Éva, Szabó Kimmel Tamás improvizált. Közbehegedült Bóna János

Exhibition on screen - Lány gyöngy fülbevalóval - Kiállítás-film az Urániában

A film kifejezetten erre a képre koncentrált, Vermeer többi képe vagy művészi pályája kevésbé volt téma, mint Bosch esetében. Kifejezetten személyes élményeket idézett fel bennem: Jártam Delftben, ahol Vermeer élt, láttam a kép eredetijét, sőt azt az Aranypinty című Fabritius-festményt is Edinburghban, amelyet a film vége felé mutattak be.

Láttam a Lány gyöngy fülbevalóval című nagyon szép filmet is: kiderült, hogy Vermeer két képe (és az Aranypinty) is regénytéma lett, a regényből készült a film is, amely teljesen a fantázia szüleménye: semmit sem lehet tudni arról, hogy ki volt a modell. A regényeket is szívesen elolvasnám.

Bacon, Freud és a londoni iskola - tárlatvezetés az MNG-ben

A Magyar Nemzeti Galériában Babarczi Eszter vezetésén vettünk részt. Nagyon érdekes volt. Már eleve a tárlat címe is nagyon izgalmas, mert először Freud-ra, a pszichológusra és Bacon-re, a filozófusra gondol az ember. A fő kiállítók baráti közösséget alkottak, iskolát azonban nem:
Francis Bacon, Lucian Freud (Sigmund Freud unokája), Frank Auerbach, and Leon Kossoff. A továbbiak: Michael Andrews, R. B. Kitaj, Paula Rego, F. N. Souza és Euan Uglow

Freud: Életképek, csúnya aktok (nők, férfiak) szemérmetlenül érzelemmentes, tárgyilagos, inkább csúfító ábrázolása. Sok kutya.

Az ír származású Bacon egy triptihonja egyik szárnyán barátját, a másikon őt magát, középen pedig szeretkezésüket örökíti meg. Önarcképei - és szinte minden figurája erősen torzított. Önarcképe millió fontokért került kalapács alá:

Mindenesetre egyik festő egyik műve sem a lélek felüdítésére született.

Tolvaly Ferenc: Boszporusz felett a híd (2007)

Érdekes az iszlám szokások - az élet és a vallás - bemutatása, de mint regény, teljesen értéktelen, szerintem nincs szépirodalmi nívója. A cselekmény elég esetleges, sokszor indokolatlan, a Halálfej figura nincs végigvezetve: nem tudjuk meg, miért is kell annyira vigyáznia a híres német orvosra, a Cherifa iránt ébredező szerelem indokolatlanul nem teljesedik be, azt sem könnyű megérteni, mert nincs megalapozva, hogy Ali hogyan és miért lesz a hős "fogadott fia". Szóval kultúraközvetítőnek túl regényes, regénynek túl primitív.

Isten I Nő - A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum kiállítása

Hát nagyon érdekes az indiai kultúra, de annyira más, és annyira kívül esik a műveltségemen, hogy a kiállított művek és a megjelenített kultúra, vallás, szokások csak nagyon kis részét tudtam befogadni. A kicsinységemet éreztem, és azt, hogy milyen nagyon be vagyok zárva a keresztény-zsidó európai kultúrkörbe, holott jártam is Indiában. :( Olvasni, művelődni!

A Gemma együttes requiem-koncertje

November 1-jén is részem volt requiemekben, a Belvárosi Szent Anna templomban. Két számomra ismeretlen szerző műveiből válogattak. A spanyol Tomás Luis de Victoria a 16-17. század fordulóján alkotott, Lassussal és Palestinával együtt korának kiemelkedő zeneszerzője volt az ellenreformáció idején. Az angol Herbert Howells pedig szinte kortárs: 91 évesen 1983-ban halt meg. A spanyol szerző művei sokkal jobban megragadtak, de Howells is kellemes volt, az együttes jól szólt: 2 szoprán, 2 alt, 2 tenor és 2 basszus.

Mozart Requiemje a Bosnyák téri templomban

Halottak napja alkalmából rendezték meg a koncertet, nagykórussal, csodás hangzással október 31-én. Szólisták: Szutrély Katalin, Balogh Eszter, Varga Donát és Bátki Fazekas Zoltán, valamint a Szent István Király Oratóriumkórus Záborszky Kálmány vezényletével. Az is jó volt, hogy a lányommal hallgathattam meg visszaköltözésem másnapján.

Exhibition - Egy zseni látomásai - Uránia

Hyeronimus Bosch életét és meglehetősen kevés számú munkáját mutatja be a film A művészet templomai sorozat keretében. Bár bizonyára olvastam anno az albumában, nagy meglepetés volt számomra, hogy Bosch egy átlagos, megbecsült polgár volt. Azért festette meg a bűnöket, amiért általában a templomokban szokás: hogy visszatartsa kortársait azok elkövetésétől. Bemutatta a bűnöket és az értük járó büntetést is. Nagyon nagy képzelőerővel, szuggesszíven ábrázolt. A tárlatvezetés születésének 500. évfordulóján a szülővárosában rendezett kiállítás képein alapul. A képeket a világ múzeumaiból szedték össze ebből az alkalomból: a megmaradt 18-ból 15-öt, ha jól emlékszem a számokra.

Balzac: Elveszett illúziók

Másodszor olvastam, most is tetszett. Lucien de Rubempré fejlődésregénye, azt mutatja be, hogy hogyan sodorja magával, hogyan szippantja be az erkölcstelen nagyvilág a hírnévre és pénzre, könnyű életre vágyó egyszerű, vidéki fiatalembert. A maga kisvárosi körében tehetségesnek számít, de csak akkor kezdi el fűteni a mindenáron kiemelkedni vágyás, amikor megszerzi a vidéki főnemesi szépasszony szerelmét.

Párizsba jutva már nem elégszik meg az ott kopottasnak és nem elég szépnek tűnő nő szerelmével (kölcsönösen más fényben látják egymást), és enged a többrendbeli kísértésnek. Jóravaló, értelmes, szegény barátai egy ideig képesek a becsvággyal szemben a becsület kilátásai felé vonzani, de ez nem tart sokáig. Bekerül az akkoriban mindenható újságírók közé, és a mindenkori érdekeknek megfelelően ír cikkeket akár barátai ellen is. Kiadják szonettjeit és regényét is, de nem érdemei, hanem az érdekek összekapcsolódása miatt. Nagyon éles kritikával illeti Balzac a korabeli sajtót és a színház világát is.

Lucien új szerelme egy nagyon fiatal színésznő, aki mint a színésznők akkoriban, egy gazdag féfi ktartottja. Ezt mások esetében Lucien megveti, de amikor ő kerül ebbe a helyzetbe, elfogadja, mert anyagilag hasznos. Gyakorlatilag esztelen életmódjával kizsákmányolja a szerelmét is, aki hamarosan nagy szegénységben meg is hal.

Lucienben rövid időre fel-feltámad a lelkiismeret, de aztán hamar elalszik, és csak az érvényesülés, a pénz, a rang, a léha életmód vonzza. Az a legszörnyűbb, ahogyan felelőtlenségével anyját, húgát és a papírgyártás megreformálásával kísérletező sógorát - egyben legnagyobb hívét, elkötelezett barátját - nyomorba taszítja.

A regény legérdekesebb figurája számomra a nyomdász sógor buta, írástudatlan apja, akit a pénzen kívül semmi nem érdekel, és saját fiát is becsapja, kihasználja. A nyomdát nyugalomba vonulva irreális áron eladja a fiának, házbért szed tőlük, és akkor sem segít, amikor a fia Lucien miatt az adósok börtönébe kerül. David egyébként rendkívül becsületes és élhetetlen, puhány figura. Óriási találmányának semmi hasznát nem látja.

A történet úgy ér véget, hogy Davidék sorsa szerencsés fordulatot vesz, Lucien pedig eladja magát a egy spanyol papnak, Carlos Herreranak, azaz Vautrain-nek, a szökött fegyencnek.