Márai Sándor: Harminc ezüstpénz

Vallástörténeti fikció és elmélkedés Jézus élettörténetét követve. Mivel az első 30 évről nincsenek leírások, az evangéliumokból sem tudni, hogyan élt, mielőtt prófétai szerepet vállalt. Márai felteszi, hogy egyszerű ács volt, és hogy később a családja haragudott rá, amiért kilépett a hagyományos és jómódú életformából, és csavargásával szégyent hozott rájuk.

A dokumentált időket az evangéliumok alapján, de - az előbbi életszakasz nagyon elméleti jellegével ellentétben  regényes formában eleveníti meg. Különösen érdekes Júdás és a vámszedő beszélgetése, amely felfedi Júdás gondolkodását. Eszerint ha nem is értette, de tisztelte és követte Jézust, és csak azért árulta el, mert "belement az ördög" A mű központi témája éppen ez a rejtély: a "mindig szelid áruló", az árulás természetrajza.

Azt is igyekszik megfejteni, miért volt hatással a tömegekre Jézus, és milyen ember is lehetett valójában. Sok kicsinyes vonással is felruházza: türelmetlenséggel, a feltétlen hűség megkövetelésével... Követőinek természetére is vizionál egy-egy képet. Érdekes, ahogyan az ezer apró, tárgyszerű részlet mégis homályban tartja az egész történetet: pl. lehet, hogy 12 apostol volt, folyton változott a követők száma.....

Érdekes olvasmány, különösen a három év története. Sajnos tele van a regény olyan szavakkal és utalásokkal, amelyekhez még nem nőttem fel, és már nem is fogok.

Márai Sándor: Szabadulás

Márai 1945-ben írt regénye 2000-ben jelent meg először. Budapest ostroma alulnézetből, azaz többnyire egy pincéből. Főszereplője egy fiatal lány, Erzsébet, akinek sikerül öreg, beteg és a Gestapo által keresett apját elbújtatnia, majd maga is egy pincében rostokol az ostrom idején. 

Az ő szemével ismerjük meg a ház pincébe szorult lakóit és a házbizalmit, a pincén átvonuló németeket és az orosz tisztet, mindazt az erkölcsi kicsinységet, amit a félelem, a kiszolgáltatottság - és a hatalom - teremt.

Nem túl eseménydús, nem is különösebben kiemelkedő írás, nem úgy, mint Az Egy polgár vallomásai.

Egy újabb holdtölte - 2010

Amerikai filmdráma Greg Schwartz rendezésében. Egy jólszituált idősotthonban vagyunk, mindenkinek van külön szobája, rendes társalgó, kellemes, baráti ápolók.

A történet négy barátot állít a középpontba: Franket (Ernest Borgnine), meg a három nőt, akik körülveszik: Ella (Anne Meara), June (Piper Laurie) és Alice (Doris Roberts). Egyikük csak ül, semmire nem emlékszik, nem beszél; a másik az örök kedves és optimista.... Négyen szövetséget alkotnak a többiekkel szemben, a három nő pedig Frank megmentéséért, aki nem akar többé kiszolgáltatva élni, és ármánykodással fegyvert szerez, hogy megölje magát, pedig nagyon rendes családja van, nap mint nap látogatják, unokája még be is szökik hozzá éjszakára.

Egyáltalán nem a cselekmény érdekes, hanem az öregség ijesztő rajza. Mint Jókai Anna : Ne féljetek c. regényében. :( Egyébként meg nagyon jó a színészi játék, sok a humor, meg a rezignáció is.

Frida Kahlo kiállítás az MNG-ben, + a Frida c. film

A megnyitó napján láttuk a kiállítást, a rendezés épp annyira lenyűgözött, mint a képek. Teljesen profi, szakszerű, és pont megfelelő mennyiségű információ áll rendelkezésre, kiválóan és esztétikusan adagolva.

Frida Kahlo csak a személyes életét, fájdalmait, keserűségeit és néha örömeit festette, szuverén egyéniség volt. A mexikói színek jól illettek a személyiségéhez, öltözködésében és a képein is sok az élénk szín. Úgy (szűr)realista, hogy a belső valóságot vetíti ki.

Újra megnéztük a Frida című 2002-es, amerikai-kanadai filmet is, nagyon jól kiegészíti a kiállítást. Salma Hayek kitűnő választás. Nem mindenben egyezik a két életrajz, de ez nem olyan nagy baj.

Isten(ek) városa 2002

Brazil - francia dráma. 

Az istenek városa Rió egy nyomornegyede, ahová a rendőrök is csak azért mennek, hogy leszedjék a kábítószer és más bizniszek után nekik járó sápot. Hihetetlen az erőszak mértéke, naponta sokan halnak meg, bandák uralják az egyes körzeteket. 

A történet akkor kezdődik, amikor a főszereplő (Kocka) még alig 5-7 éves, de már tudja, mitől halnak az emberek, sőt, számos embert maga is megöl cél és értelem nélkül. Felnőve ő lesz Kis Zé, a legnagyobb és legfélelmetesebb bandavezér, minden érzelem és megfontolás nélkül, - kedvtelésből, unalomból és csak úgy is öl. Szerelmet is csak erőszakkal szerez, mindenkit megaláz. Hihetetlen mocskos szája van, erkölcsi érzéke mínusz 100%. A film - és a bemutatott világ - sokkolóan erőszakos, szinte hihetetlen, hogy ilyen is van. Pedig majdhogynem dokumentarista a film, nincsenek igazi történetek és igazi hősök, csak kemény, hiperrealista brutalitás.

Szerencsére van egy pozitív szereplő is, Buscape, aki ugyanitt nő fel, de sikerül kikecmeregnie, nem drogdíler és bandatag, hanem fotóriporter lesz belőle.

A legbelső szoba - 2006

Magyar játékfilm, ezt is a Moziklubban láttam (Telekom). Korábban soha nem hallottam erről a filmről. 4 egymásba kapcsolódó, tragikus élet történetét meséli el. Egy sikertelen házasságban élő pár, egy erősen mozgás- és szellemileg is sérült férfi és egy roma zenész áll a középpontban. Mind a négy ember legbelsőbb énje, legbelső szobája tárul fel:

- az orvos férj nem tudja felvállalni négy éve tartó homoszexuális kapcsolatát;

- a feleség boldogtalan, gyereket akar, nem ért semmit;

- a nyomorék férfi beleszeret a feleségbe, mert az törődik vele (mivel vele nem törődik a férje);

- a roma férfi szülni viszi a feleségét, de komplikációk lépnek fel, ez az orvos műti (ez az első műtétje), a gyerek OK, de a nő méhét ki kell venni nem lehet több gyereke. A férj bosszút akar állni az orvoson.

Ez utóbbi krízishelyzet egy szállodában bontakozik ki, abban a szobában, ahová az orvos négy éve jár a barátjával, aki most lett öngyilkos, amiért az orvos nem vállalta fel a kapcsolatukat. Ide hívja a feleségét, hogy megpróbáljanak újra kezdeni, mintha nem is lennének házasok, egy titkos randevúra érkeznek. A cigány férj kilesi és megtámadja az orvost a szállodai szobában, mire aztán kiborul a bili.... 

Nagyon jó az öngyilkos férfi csúnyácska húga, teljesen amatőr (gondolom, nem csak annak látszik), de így életszerű. Elküldi a hamvakat az orvosnak, az urna is a szobában van... Ez már sok a cigány férjnek.

A temetésem szervezem (2009/12)

2009-ben készült, nálunk 3 évvel később mutatták be, a Videoklubban láttuk. Felix Bush magányosan él erdei házában, aki arra téved, azt megfenyegeti és elzavarja. A városkában sok félelmetes mendemonda kering róla. Egyszer csak megjelenik a temetkezési vállalkozónál, hogy megrendezze a temetését, és díjat tűz ki azoknak, akik a temetésen történeteket mesélnek róla, ezt meg is akarja hallgatni, vagyis amolyan temetés-imitációra készül. Az önként vállalt 40 évnyi penitencia remete külsővel járt, most borbélyhoz megy, rendesen felöltözik, egész csinos. :)

A temetkezési vállalkozó segédjével lassacskán összebarátkozik, mert a férfi hajlandó minden különcségében követni, segíteni. Meg aztán egy hajdani barátnő - a nő részéről egyoldalú kapcsolat - is feltűnik, az emlékek megelevenednek. Végül is nem a városka lakói mesélnek történeteket a temetésen, és nem is a metodista lelkész, aki ismeri az öreg életét, hanem ő maga, leküzdve minden gátlását. Elmondja, hogyan halt meg a nagy szerelme, egy férjes asszony, akivel meg akartak szökni. Amikor nem jelent meg a randin, Felix elment hozzájuk. A férj rájött, hogy mi készül, és késsel fenyegette az asszonyt, közben a ház is kigyulladt , és valahogy, már nem is emlékszem, hogyan. A házaspár benn égett. Felix próbálta menteni az asszonyt, de nem járt sikerrel. Ezért ítélte magát 40 év remeteségre.

Robert Duvall a főszereplő, nagyon-nagyon megnyerő és meggyőző. A rendező Aaron Schneider.

Zala György emlékszoba a lendvai várban

Zala György lendvai születésű volt. A tájékoztató szerint kevéssé ismert a Hősök terének szobrait alkotó művész, ami azért lehet, hogy nem igaz. Nagyon szép a szoba, vagyis sok kellemes szobor látható benne. Természetesen az akadémikus ízlésnek megfelelően, de sok érzékenységgel. Örülök, hogy láttam.

Marc Chagall bibliai tárgyú képei Lendván

Szlovéniában láttunk egy elég jelentős Chagall-kiállítást a várban, ami csak galéria, várszerű funkciója nincs, belülről építészetileg érdektelen.

"Bibliai témájú grafikai sorozatán több mint 25 évig dolgozott. A lendvai vár galériájában Chagall Biblia iránti érdeklődését állítjuk a középpontba. Ambroise Vollard, a 20. század eleji francia kortárs művészetnek az egyik legjelentősebb kiadója és műkereskedője 1931-ben Palesztinába küldte Chagallt, ezzel lehetőséget adva a művésznek arra, hogy a bibliai tájakat – amelyeket korábban csupán olvasmányaiból és képzeletéből ismert – bejárhassa.

A kiállításon bemutatott litográfiák, bibliai illusztrációk a művésznek abból az alkotói korszakából valók, amelyet hatalmas lelkesedéssel szentelt a színes litográfiának." (Múzeumi ajánló)