Roubaud állomásfőnök-helyettes Le-Havre-ban, boldogan él fiatal feleségével, az ártatlan, kedves, szelid Severine-nel, mígnem kiderül, hogy Grandmorin elnök (ez valami magas vasúti tisztség), aki felnevelte, sok más fiatal lány mellett őt is meggyalázta, ezért kapott tőle hozományt, és ezért lépett olyan gyorsan előre a férje. Roubaud nem tudja elviselni az új helyzetet, előbb nagyon megveri az asszonyt, majd rákényszeríti, hogy együtt csalják tőrbe és öljék meg a megrontóját. Ez szörnyű véresen meg is történik a vonaton.
Távolról lát valamit a vasúti őrházból Jacques Lantier, a kiváló mozdonyvezető, aki a keresztanyjánál, Phasie néninél időzik, míg a mozdony hibája miatt nem tud dolgozni. A beteg öregasszonynak az a gyanúja, hogy második férje lassan ölő méreggel akarja eltenni láb alól, hogy a pénzét - ezer frankot - megkaparintsa. Velük lakik a lánya, Flore, Jacques gyerekkori barátja, aki időközben amazonná fejlődött, és titkon szerelmes Jacques-ba.
Természetesen nyomozás indul, Roubaud és Severine meséje működni látszik, Jacques bizonytalan, de azt erősítgeti, hogy nem látott semmit, mert Severine elbűvöli, majd szép lassan alaposan egymásba szeretnek, mert a házaspár kapcsolata teljesen kihűl. Nem veszekednek, de már nem is szeretik egymást, később a férj a kártyának és az ivásnak adja magát, és szinte ő játssza Jacques kezére az asszonyt.
Jack azonban kéteszeresen terhelt: erősen él benne az ember ősi vágya, a mindenek felett való kizárólagos birtoklás, és asz alkoholista szülőktől örökölt bélyeg: a kéjgyilkosság utáni leküzdhetetlen belső vágy. Már-már gyógyulni hiszi magát, de amikor Severine részletesen bevallja, mit tettek Grandmorinnal, ez a vágy feltámad. Egy darabig azt hiszi, hogy ha megölné a már gyűlölt, boldogságuk akadályának tekintett férjet, ez a gyilkosság után feltört vágy elmúlna, kielégülne. Mégsem képes rászánni magát Severine nógatására sem.
A nyomozás közben leáll, főként azért, mert nem akarják, hogy a vasúttársaság tekintélyes elnökének szennyese is nyilvánosságra kerüljön. Severine minden pénteken Párizsba utazik Jacques vonatán, s ott együtt töltik a napot. Flore ezt féltékenyen figyeli, és bizonyítékot akar szerezni. Egyik alkalommal szörnyű balesetet szenvednek egy katonákat szállító szerelvénnyel, pont az őrháznál. Ott is szállnak meg, a sérült Jacques-ot Severine ápolja, és Flore-nak már kétsége sincs. Hamarosan átmennek a Severine által örökölt lakatlan házba, mert zavarja őket a figyelő szem. Közben a keresztanya meghal: hatott a méreg.
Jacques-on újra kitör az ölés vágya, és ennek nagy szerelme, az imádott Severine az áldozata. Azonban ő is megmenekül az igazságszolgáltatás karmaiból, az együgyű pályamunkást zárják be helyette, aki szintén szerelmes Severine-be, és ahogyan mondani szokás, rosszkor volt rossz helyen. Flore azonban bosszút áll, eléri, hogy kisiklik Jacques vonata, és a férfi is meghal sok más utassal és Roubaud-val együtt.
Nem egy víg opusz, de nagyon érdekfeszítő, krimiszerű. Erős benne a biológiai determinizmus, a terheltség, és a személyiség bugyrainak feltárulása. Különösen hihetetlen az a szenvtelenség, amellyel a férj viselkedik a gyilkosság után, cseppet sem bántja, amit tett, és Severine is megmarad szelid ártatlanságnak még szinte akkor is, amikor ő válik felbujtóvá. Mintha nem is tudná, mit tesz. Nagyon buta, erkölcsi aggályok nélküli nő, de ahhoz van esze, hogy manipuláljon, és mindenáron, bármi áron akarja a boldogságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése