Kilenc éve megy Egressy Zoltán / Lukáts Andor darabja a Katonában, nálam most került rá a sor. Egy a kiábrándító, lepusztult világ ábrázolásai közül. Helyszín a zsákfalu kocsmája, a díszlet a sörösládák (rengeteget cipelik ezeket ide-oda a darabban, a zajeffektek jelentős része is ebből adódik. Senkinek sincs semmilyen vágya, nem is volt, nem is lesz ("... egy néger nő azért jó lett vóna.").
A drámai elem, az állóvízbe dobott kő a Pestről érkező értelmiségi, aki - bár igen sovány karakter - felkavarja a nyugalmat, főleg azzal, hogy Masnival (Pelsőczy Réka), a kocsmáros lánya kocsmároslánnyal megtetszenek egymásnak már amennyire, és ezzel sérül a hierarchia, Retek, a voltrendőr agresszív bunkó (Lengyel Ferenc) veszélyeztetve érzi amúgy sem sok sikerrel kecsegtető terveit.
Ez a szál azonban lényegtelen, a valódi tartalom a karakterekben rejlik. Közülük az egyik, ha nem a legjobb Csipesz (Bán János) felesége (Szirtes Ági). Iszik ő is, mint a gödény és mint mindenki, jó szövegeket kapott, és a helyzetkomikumok jelentős része is hozzá kapcsolódik. Hálás a pesti feleség szerepe is (esetemben Jordán Adél), tűhegyes forrónadrágjában meglehetős kontraszt, de aztán sikeresen leereszkedik az általános kommunikációs szintre.
A tragikomádia és a bohózat határán mozog az előadás. Néhol erősen túljátszva. A gyenge láncszem a se hús se hal városi szemlélődő "Bece" (Keresztes Tamás), aki ugyanolyan nihilben él, mint a helyiek, csak ez nem tűnik fel nekik első látásra.
Sehol semmi kilátás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése