Lars Von Trier, sokszoros kooprodukcióban, Nicole Kidmannel a főszerepben. Sokkoló, szenzációs, életem egyik leghatásosabb filmje, csak pozitív önértékelés, stabil lelkiállapot estén ajánlott. Gyenge idegzetűek tartózkodjanak a megtekintéstől.
Dogville, (menedék) egy kis falu, amit következetesen városnak neveznek, összesen 15 felnőtt és néhány gyerek lakja, lepusztult, isten háta mögötti, poros patkánylyuk a 30-as évek Amerikájában. Ide csöppen be a mindvégig titokzatos előéletű, üldözött Grace, akit a "filozófus író", valójában önjelölt és haszontalan bölcselő Tom ösztönzésére befogadnak, és a rendőrségi körözés ellenére sem adják fel. A lány kiszolgáltatottsága azonban egyre inkább felébreszti rossz hajlamaikat, egyre alárendeltebb helyzetbe kerül, utolsó rabszolga lesz belőle, mindenki kapcája. Még Tom is kihasználja, jelentős szerepe van a történet tragikus menetében annak ellenére, hogy egymásba szeretnek.
Az csak a vége felé derül ki, hogy Grace, aki nagyon finom, jó érzésű, alkalmazkodó, elkényeztetett nő, apja elől szökik, aki maffiafőnök. Az igazságszolgáltatás épp olyan tragikus a filmben, mint a teljes kiszolgáltatottság.
Elképesztő a helyszín. Mindvégig egy városka sík alaprajzán játszódik a történet, nincsenek falak, ajtók, ezeket csak jelzik (mindenki mindent tud és lát). Sokkal inkább színház-, mint moziszerű a rendezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése