Érdekesen kapcsolódnak egymáshoz a választásaim és a véletlenek. Pamuk Új élet című könyve két okból ragadta meg a figyelmemet: (1) szerettem Nobel-díjas (2006) Hó című regényét, és kíváncsi voltam, miket lehet még elérni tőle magyarul, miután a Helikon életmű-sorozatot jelentet meg. (2) Nemrég olvastam Aldous Haxley-től a Szép új világot, és titokzatos összecsengést láttam a címek között.
Az új élet nekem - ahogy mostanában hallom - "nettó" csalódás volt, untam a végtelenségig, és valóságos hősnek (kicsit Don Quijotenak) éreztem magam, hogy megharcoltam vele. Ha lecsupaszítom a történetet, akkor Osznán, az akkor még egyetemista főhős egy csinos lány iránti vonzalomtól indíttatva elolvas egy varázserejű könyvet, ami megváltoztatja az életét. Elmegy otthonról és évekig buszozik Törökországban először egyedül, majd Dzsánánnal, azzal a bizonyos lánnyal, majd ismét egyedül, hogy megtalálja a könyvben megismert titokzatos, mindenesetre sokkal jobb világot, amelynek hírnöke egy angyal. Végül is az angyallal akar találkozni. Ettől én kissé megtántorodom.
A könyvről csak annyit lehet tudni, hogy egy sokkal jobb villág ígéretét rejti, azt meg csak sejteni, hogy a nyugatosodással szemben talán a török hagyományok felé vezetné vissza az olvasóit, akik mind megrészegednek, és hosszabb-rövidebb ideig olyannyira a hatása alá kerülnek, hogy felhagynak korábbi életükkel és az új világ keresésére fordítják minden energiájukat. Nem tudjuk meg a címét, írójára is csak a főhős nyomozásai során derül fény: a gyermekkorától ismert egyszerű Rifki bácsi az, aki főként képregényeket írt a gyarekeknek.
A viszonzatlan szerelem és egy krimi szálai szövik át a végtelen és elég értelmetlennek tűnő -remélhetőleg szimbolikus útkeresést -, a végtelennek tűnő, tragikus balesetekkel színezett utazást. Mehmet, Dzsánán igazi, de eltűnt szerelme is a könyv rabjává válik (ő is, Oszmán is milliószor újra olvassa, Mehmet azzal tölti az életét, hogy szüntelenül másolja és eladja a közben betiltott művet. A krimi ott kezd kissé kusza lenni, amikor kiderül, hogy Mehmet apja egy titkos társaságot működtet, amelynek az a célja, hogy fellelje és megölje a könyv által megfertőzött fiatalokat.
Oszmán végül maga is gyilkos lesz ennek a társaságnak a hálójában, aztán hamarosan új életet kezd, megnősül, gyereke is lesz... A könyvtől azonban nem sikerül megszabadulnia, és az Angyallal is találkozik végül, ám kiderül róla, hogy ő a halál angyala. A főhős stílszerűen buszbalesetben hal meg.
Zavarosan misztikusnak, több szálon is érthetetlennek találtam: nem világos számomra, hogy a titkos társaság a régi világ veszélyeztetőjét látja-e a könyvben, hiszen egyébként meg olyan érzésem volt, mintha a nyugatias változások ellen íródott volna. Nem világos, hová lesz Dzsánán, hogy hogyan tér vissza Oszmán a normális életbe.... És a buszozástól, mint mindig, felkavarodott a gyomrom. Vagy három hétig tartott, mire átrágtam magam rajta. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése