Nagyon finom, szép, érzékeny, lassú film. Minden nézésnek, minden kézmozdulatnak jelentősége van. A gyermektelen házaspár, Geoff és és Kate egy kutyával él valahol a tengerparton, egy kisváros közelében, egyszerű polgári nyugalomban. Kapcsolatuk meghitt, mély és őszintének látszó. Kate jól tolerálja beteg férjét, aki 5 év előtt szívműtéte óta kissé bizonytalan, egyedül nehezen boldogul. Főleg Kate készül az esedékes 45. házassági évforduló megünneplésére: bérelt helyiség, zene, tánc, vacsora, barátok. Viszonylag nagy a baráti kör.
A harmóniát egy svájcból érkezett levél zavarja meg: Geoff előző szerelmét, akiről talán sohasem beszélt, megtalálták egy gleccserbe fagyva. Teljesen felkavarodnak az emlékek, a férfi nyugtalan, zaklatott lesz, a padláson nézegeti a régi diaképeket, könyvtárba jár a globális felmelegedést tanulmányozni, Kate pedig egyre nehezebben viseli a feltáruló új világot, azt, hogy 45 év után is vannak titkai a férjének, és hogy az életüket egy ennyi éve halott nő képes megzavarni. Kiderül például, hogy a nő a baleset idején terhes volt, és össze akartak házasodni.
A feszültség egyre nő, az évforduló megünneplése is veszélybe kerül, aztán elsimul minden, de talán sohasem lesz olyan, mint régen. A feltétlen bizalom, a másik tökéletes ismeretének és birtoklásának tudata szertefoszlott.
A rendező Andrew Heigh, Kate Charlotte Rampling, Geoff Tom Curtenay.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése