Bille August rendezte, jó régi amerikai-német-dán-portugál kooprodukció Meryl Streeppel és Jeremy Irons-szal. Nagyon romantikus, kicsit misztikus, meglehetősen történelmi. Chilében játszódik, Isabelle Allende regényéből készült, így életrajzi vonatkozásai is vannak. (Salvador Allende másodunokahúga, nagyon népszerű, Peruban élő írónő).
Nekem bizarr, hogy Mery Streep legalább 40 évet játszik el a filmben, csepűhajú fiatal lányként nagyon hátborzongató, az ember örül, mikor végre legalább negyven lesz, és természetes. Egy jómódú család második gyereke, akit a sors különös érzékenységgel áldott meg, megérzései vannak, kapcsolatot tart a túlvilággal, tárgyakat mozgat gondolatokkal... azért ez nem olyan vad, amilyennek elsőre tűnik.
Nővére egy nem neki szánt mérgezett italtól meghal, míg szegény vőlegénye aranybányászattal akarja megszerezni a pénzt, hogy elvehesse. Össze is gyűlt annyi, hogy egy lepusztult birtokot megvegyen, és oda meg felépíteni magát, meg elfelejteni a bánatát. A bánatfelejtés egyik módja, hogy az erdőben lerohanja a leghelyesebb bennszülött tini lányt, tökéletesen rabszolgatartó módra. (Nincs rabszolgaság.) Abban is jól megtalálja magát, hogy ugyanilyen szellemben hajszolja a birtokán élő munkásokat. Szépen virágzó nagybirtokot teremt.
Feleségül veszi a húgocskát, aki már pici lány korától szerelmes belé, és kölcsönösen szeretik egymást halálukig, történjen bármi: némaság, szétköltözés, pofon... nem ebben a sorrendben. Az igazi szőrszál a köszörűben Blanka és Pedró szerelme. Blanka a lányuk, pedró meg egy bennszülött gyerek, az intéző fia, kezdetben purdé, később forradalmár. Óriási ellentét a konzervatív párti, birtokos apa, a diktatúra (akaratlan) előkészítője és a forradalmár között.
Forradalom, szabad választások, majd katonai diktatúra, kínzás, börtön, bújkálás... Apa végül még segít is. Szegény Blankának is nehéz élet jut.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése