Rükverc a Katona József Színházban

Máté Gábor rendezte, már negyedik éve megy, de én csak most láttam.

Kerélgyártó István a darabhoz alapot szolgáltató regény szerzője, tőle eddig a 2001-ben megjelent Vaagyonregényt olvastam a privatizáció nyerteseiről és veszteseiről. Az is bepillantást engedett a nyomorba és a hajléktalanságba, de ott mégis más volt a közeg, a főhős valaha nagymenő volt. A Rükverc világa az olyan kisembereké, akikben nem is rejlik semmi, akik öröklik és megőrzik élethelyzetüket, általában rontanak is ezen az örökségen. Olyan volt a darabot nézni, mint Hay Jánost olvasni vagy az ő darabjait nézni. Teljes a kilátástalanság. 

Vidra Zsolt (a nagyszerű Bán János) apja börtöntöltelék volt, az elfekvőben, pelenkázva is a nagy balhét tervezi, anyja csapos és talán egy kicsit könnyűvérű is. Éjszakai portás volt a privatizáció előtt, sorozatokat nézett, egyáltalán soha semmit nem csinált, a csajokról is inkább csak fantáziált. Az ő egyetlen és első nagy fogása a gyár privatizációjában való részvétel lett volna, ám átvágták, állását elvesztette, felesége elvált, a lakást elperelte. Így került az utcára, ahol még évekig lézengett; ott találták kihűlve, meztelenül, holtan. 

Mindezt rükvercben, azaz a haláltól a születésig meséli el a darab, ami szörnyen nyomasztó, torokszorító. Leginkább azt éli meg az ember nehezen, hogy nem foghatja a sorsra, meg a körülményekre: Zsolt maga beleszületett ebbe a helyzetbe, és ahogy "fénykorában" sem tudott kitalálni semmi értelmeset, a lecsúszás ellen sincs ötlete. Ő a "felesleges ember", aki se másnak, se magának nem tett semmit az életben.

A rendezés igen ötletes, a szereplők multifunkcionálisak, Bán János játssza a saját apját is, és mindenkinek több szerepe van, a néző eligazodását a zseniális, feliratos pólók segítik.