Dán film (Thomas Vinterberg rendezte), Mads Mikkelsennel a főszerepben. Nagyon jó, végig nő a feszültség, az ember kívánná, hogy szűnjön meg az igazságtalanság, de nem, csak dagad, mint általában az életben.
A frissen elvált, jobb híján óvóbácsiként dolgozó koranegyvenes férfi jól kijön az óvodásokkal a kis faluban, ahol szinte mindenki barát, egy társaság. A gyerekek szülei is. Elég vad világ, sok ivászat, nem sok lelkiség.
Van egy édes kis boszorka, úgy négy éves, aki kissé beleszeret az óvóbácsiba, ajándékot készít neki és szájon is puszilja, de az óvóbácsi szépen, kedvesen helyreteszi, elmondja, hogy ilyet csak a szülőkkel, és hogy az ajándékot is adja inkább a szülőknek. Kisboszorka jól megsértődik, és kamasz bátyja haverjainál látott pornó kép hatására azt állítja, hogy óvóbácsi mutogatott neki valamit, amit nem kellett volna. Ebből lesz a vadászat.
Az óvodavezető aktív közreműködésével felnő az ügy, dagad, kavarog, terjed, az édes kisboszorka már hiába mondja, hogy csak kitalálta az egészet, most bezzeg nem hisznek neki, mert "egy gyerek nem talál ki ilyet". Valahogy (nem tudjuk hogyan), egy év alatt mégis lenyugszanak a kedélyek, óvóbácsit felmentik a vád alól. Ekkor jön az igazi vadászat. Szerencsére ezt is megússza. Mert amúgy - bár a szereptől függetlenítve nem igazán szimpatikus - mégis nagyon vele érez az ember, és szűköl az igazságtalanság miatt.
A legszebb, vagy az egyetlen szép dolog az egészben épp óvóbácsi és kisboszorka őszinte barátsága, óvóbácsi egyáltalán nem haragszik a kislányra, aki meg őszintén bánja, hogy mit kavart. Jár azért pont az apa-fiú kapcsolatnak és az egyetlen igaz barát, a keresztapa viselkedésének is. Nagyon ajánlatos film.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése