Lengyel-francia film, igazán mély, nehéz és szép. Anne Fontaine rendezte, végig jelentős szerepe van az érzékeny női léleknek. Főszereplőse a fiatal francia gyakornok doktornő (Lou de Laage), aki önkéntesként vesz részt Lengyelországban a koncentrációs táborok tűlélőinek gyógyításában, 1945-ben. Mellékszálként kedves-vicces-ellentmondásos kapcsolata van a főnökével, az orvossal (friendship with benefits, mint lányom mondja).
Igazából arról van szó, hogy a közeli apácazárdán többször is végigvonult a német és az orosz hadsereg, az apácák rettegnek egyrészt a történelmi fordulattól, másrészt attól, hogy kiderül: hat vagy hét apáca terhes lett, már a vége felé tart minden terhesség. Nagyon vallásosak, már az is elképzelhetetlen, hogy egy doktornő megérintse a testüket, nem hogy a szülés, az erőszak...
Lassan mégis összebarátkoznak, a doktornő nappal a rendes munkáját végzi, éjjel a zárdában segít. Kiderül, hogy az egyébként erősen szifiliszes zárdafőnöknő vakhitében "isten kegyelmére bízza" az újszülötteket, vagyis leteszi őket a pusztában egy kereszt tövébe, de azt hazudja, hogy örökbefogadókat talált. Hatalma ettől megtörik.
Az anyák egytől egyig önálló személyiségek, mind másként fogadja a babát, van, aki látni sem akarja, van, aki öngyilkos lesz, mikor elveszik tőle....A főnöknő helyettese, a doktornő és az orvos nagyon emlékezetes. 5/5!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése