2017-ben jelent meg a a disztópikus, a Feleségversenyre is emlékeztető, szatirikus pikareszk regény. Főhőse, Kálmánka abszolút tudatlan, nagy, mulya mackó. Rendkívül gazdag élményekben néhány pozitív és rengeteg negatív tapasztalatban van része, "röpköd" időben és térben, ezekkel logikai kötöttségek nélkül bánik a szerző. Valamikor 2018 után játszódik a cselekmény jelentős része, de a 2. világháború utáni időkben is járunk, méghozzá Lipótmezőn, de úgy, hogy közben már tudjuk, hogy 2007-ben felszámolják/ták. A befejező rész a atomkatasztrófa utáni, részben kihalt Magyarországon játszódik, ahol torzszülöttekre vadásznak.
Kálmánka fejlődésképtelen, érzelem nélküli elszenvedője mindannak, ami történik vele, nem csodálkozik semmin, soha nem tiltakozik, néha kérdez, de a válaszokat rendre nem érti. Élete során a falu bolondja majd ispánja, ellenzéki miniszterelnök-jelölt, többszörös rab.... és nem emlékszem már, hogy mi minden. A szatirikus regény nemcsak korunk - különösen az Orbán-kormány kritikája, hanem a tehetetlen ENSZ-é és korunk szinte minden jelenségéé.
Egy ideig (3/4) nagyon szórakoztató, de aztán egyszerre elege lesz az embernek a sok abszurditásból és logikai bukfencből. Ez kb. ott következik be, amikor a Lipótmezőn találja magát valami idő-és térutazó csőben zuhanva 1945-49 között valamikor, holott előtte Indiában járt. A lipótmezei leírás hosszadalmas és sok politikai vonatkozással terhelt.
Vagyis emlékeztet ugyan ez a szatirikus pikareszk a Feleségversenyre, de koránt sincs olyan jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése