Dragomán György Máglya című regénye is titokzatos, misztikus és realisztikus egyszerre, de leginkább a nagymama és unokája rendkívüli képességei, "boszorkányos" tulajdonságai teszik számomra hátborzongatóan érdekessé, izgalmassá.
A Chaucescu-diktatúra bukása után játszódik a cselekmény, az egyik szál a besúgók és áldozatok, illetve a besúgók és egyben áldozatok sorsa (az öngyilkossá lett tanító nagyapát nem sikerült beszervezni, helyette a nagymama lett besúgó, hogy az életüket mentse).
Emma, az unoka 13 évesen kerül falura a nagymamához, akiről azt sem tudta, hogy létezik, mert az édesanyja és a nagymama örökre összevesztek. A szülők meghaltak autóbalesetben, az apa festő volt, elég viharos házasságban éltek. Az árvaházból hozza el a nagymama, aki igazi regényhős jellem, számos rendkívüli tulajdonsággal: sok babonaságot, varázslást tud, megérez dolgokat, kapcsolatban van a szellemvilággal. A meghalt nagypapa is visszajár, láthatatlanul, de néha fel-felbukkanva kószál a lakásban, néha segít is.
A lassan kibontakozó besúgás-történettel párhuzamosan rajzolódik meg Emma kamaszodásának története: az iskolai viszontagságok, a rajzolásban és a futásban és a mágiában megmutatkozó öröklött tehetség kibontakozása, az iskolai bántások és barátkozások, az első szerelmek, közben pedig a nagymama és unokája kapcsolatának elmélyülése. Párhuzamos szál a zsidó-üldözés, a nagymama fiatalkorának eseményei: ahogyan nem tudta megmenteni legjobb barátnőjét és első szerelmét, pedig rejtegette őket. Ez utóbbi szál nagymamai monológokban épül a regénybe, és eléggé szétfeszíti a kereteket.
Zavaró tényező egy nyelvi sajátosság is: azt hiszem, erdélyi jellegzetesség a visszaható igei alak használata: meg kell mondjam, ki kell nézzek.... (ahelyett, hogy meg kell mondanom, ki kell néznem). Ezek nekem idegenek, helytelennek tűnnek, de tudom, hogy Nádasdi Ádám szerint ez butaság. :)Mindent érdekes egyes szám első személyben tudunk meg, Emma előadásában. Párbeszédek nincsenek. "nagymama azt mondja...", "Hallom, hogy Péter azt mondja....", "Azt mondom Péternek...."
Nem tudtam, hogy van Sziveri János Intézet (Ernő egyik barátja volt, olyan furcsa!), az ő honlapjukon jelent meg egy érdekes, részletes kritika Tokos Bianka tollából. Egyébként az írónak is van honlapja, általában jó ötletekkel, kezdeményezésekkel. Ott tudtam meg azt is, hogy A fehér királyból angol film lett, Edinburghban már bemutatták, hamarosan itthon is látható lesz. Ez az angol nyelvű tréler.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése