A kiállítás nagyon eklektikus, majdhogynem meghökkentő és kifejezetten informatív. A kiegyezéstől számított kb. 40 év monarchiabeli, de főként magyar művészetét mutatja be. Segít megérteni, hogyan lehetett ebben a korszakban olyan gazdag a művészeti élet, beleértve az intézményrendszer megteremtését. Ferenc József és a magyar arisztokrácia kiemelkedő alakjai mecénási szerepet vállaltak, és kiemelkedően fontosnak tartották az elit kultúra felvirágoztatását. Így építették meg a mai Műcsarnokot is 150 éve.
Három egymást követő, de átfedő stílusirányzat okozza a kiállítás kavalkádszerűségét: a historizmus, a realizmus és a századforduló (magában is többféle) törekvései nagyon ellentmondásosak, nem lehet beleilleszkedni egy egységes miliőbe, mint általában a kiállításokon.
A fő tanulság az, hogy hihetetlen gazdag volt a művészeti élet ebben az időszakban, a művek mennyiségét és stílusbeli sokféleségét tekintve is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése