Reymont lengyel író 1909-ben megjelent regénye, amelyért 1924-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Hihetetlenül széles, epikus sodrású korkép a 19. századi paraszti életformáról. Legfőbb jellemzője a gazdagság: gazdag nyelv, gazdag jellemábrázolás, rengeteg részletesen kidolgozott szereplő, a paraszti munkák és ünnepek részletgazdag bemutatása, rengeteg konfliktus, természetközeliség... Tolsztojt, Móriczot és Mikszáthot egyszerre idézi fel bennem.
A legmegdöbbentőbb az mély és az élet egészét, a mindennapokat, a gondolkodást meghatározó naiv vallásosság. Még az idő múlását is a vallás terminusaival jelzik: egy-két-három miatyánknyi, üdvözlégynyi idő.... Mindenhol imádkoznak, a nap bármely szakában, otthon és a földeken, út széli kereszteknél, sokszor arcra borulva, ezt főként a templomban. Az is fantasztikus, ahogyan az ünnepeket megélik, sütnek-főznek, takarítanak, vendégeket fogadnak, esznek-isznak, táncolnak, énekelnek, öltözködnek. Az asszonyok mintha folyton pirosban járnának (Mikszáth). Furcsa a zsidóellenesség, a sok negatív jelző, a kirekesztés. A kocsmáros, a vándorkereskedő csak megtűrt pária.
A cselekmény egy évet, négy évszakot ölel fel, értelmezhető szélesen megrajzolt hátterű családregénynek is, de számos olyan jellem is gazdagon kirajzolódik, akik nem tartoznak a Boryna családhoz. Maciej Boryna Lipce, egy Mázúri tavak környéki semmi kis falu legmódosabb, frissen megözvegyült gazdája, egy már házas lány- és fiúgyerekkel (Magda, Antek), meg egy kislánnyal. A Mindenki roppant erős akaratú és erős fizikumú, nyakas, dolgos, kicsit ravasz, segítőkész, irigy és számító egyszerre.
A bonyodalom azzal kezdődik, hogy az öreg, aki lehet vagy 50 éves, feleségül veszi a falu legszebb fiatal lányát, a kikapós, forró vérű Jagusinát, aki maga is módos családból származik, nagyon erős akaratú, özvegy anyával és két fiútestvérrel. Azért adják hozzá, mert a gazda ráírat hat hold földet, a lányt meg nem nagyon érdekli, mi történik vele. Elhiszi és meg is valósítja, hogy a házasságkötés után is azt csinál, amit akar. Legutóbbi viszonya épp a gazda fiához fűzi, ami nem is szakad meg végleg, számos egyéb viszonnyal tartkítva. Tetézi a bajt, hogy Antek és a sunyi, ravasz kovács, Magda férje is szeretné megkapni a jussát az öregtől, aki azonban foggal-körömmel ragaszkodik a földhöz, és kijelenti, hogy amíg él, nem kapnak semmit. Ez, és hogy Jagusina/Jagna a mostohája lesz, végképp felingereli és apja ellen fordítja Anteket, aki pár másik fiatal fiúval, főleg Mateusszal, az áccsal a zabolázatlan őserő szimbóluma is.
Az egész falu fellázad az adósságba keveredett földesúr ellen, aki kivágásra el akarja adni azt az erdőt, amelynek a használata a lipceieket illeti: onnan hordják a tüzelőt. Véres összetűzés támad, és az öreg Boryna életre szóló sérülést kap, többet nem tud felkelni, nem tud beszélni, fél év múlva meg is hal. A fia börtönbe kerül, mert az összecsapásban megöli az erdőkerülőt, aki az apját megsebesítette, és akit ekkor nagyon megsajnál, és többé nem is ágál ellene. Az egész falu felnőtt férfiait letartóztatják, de néhány hét múlva kiengedik őket, csak Antek szabadul később, és ő is csak a majdani tárgyalásig.
A férfi nélkül maradt házba gyorsan beköltözik Hana, Antek felesége a gyerekkekkel, és átveszi a gazdaság irányítását, erősebb és ravaszabb sógoránál, a molnárnál és még Jagnánál, az új asszonynál is.
Ettől kezdve a két nő epikus sorsa a fő szál: Hana a dolgos, erkölcsös, erős, feddhetetlen, férjét a megcsalatás ellenére is vallásos tisztelettel szerető asszony, Jagna pedig forró vérű "szuka", aki nem tud szerelem nélkül élni, és azt sem bánja, hogy a falu a szájára veszi. Végül a sok megpróbáltatás közepette mégis jobban megbékélnek egymással, mint ahogyan a többi asszony Jagnával. Az öreg meghal, az osztozkodás még várat magára, mert Hana nem enged egy szöget sem elmozdítani, amíg Antek, az új gazda haza nem jön.
A millió mellékszál közül talán Roch, Agnetaés Symek sorsa a legérdekesebb. Roch egy vándor próféta, aki tanítgatja a felnőtteket, gyerekeket, lényegében koldus, de csak szállást és élelmet fogad el. Titokban ő érleli az orosz fennhatóság, az orosz iskola építése elleni lázadást, és a keresztény és a mitikus világ keverékéből táplálkozó mesékkel ámítja el a falubelieket. Mindenki mélységes vallásos tisztelettel övezi, befogadják, rejtegetik, kimentik... Agneta pedig koldusasszony, akit a családja minden télen elkerget, hogy legyen hely a beszoruló állatoknak. Gyűjtögeti a halottas ágyához és a temetéséhez szükséges kellékeket, egész kis vagyont kapar össze, hogy "gazda temetése" legyen. A falu meg nem ítéli el a családot, amelyik földönfutóvá teszi, nyári dologidőben foglalkoztatja, dunnáját elszedi.... Symek Jagna idősebbik fiútestvére, harcban áll az anyjával a jussáért, akárcsak Antek az apjával, és általában a felnőtt fiúk a szüleikkel a faluban. Az anyja cselédsorban tartja őket, jobban dolgoztatja, mint a szépséges Jagusiát, és semmi önállóságot nem enged nekik, folyton parancsol. Symek az anyja tiltása ellenére megnősül és önálló életet kezd, nyámnyila teszetoszából érett, tetterős férfi lesz.
Végül Jagna a kántorék papnövendék fiára, Jasióra vet szemet, bár Mateusz szívesen feleségül venné. A falu asszonyai szerint most már végképp meg kell bűnhődnie: trágyás szekérre lökik, összeverik és kidobják a falun kívül. Az anyja, Dominikowa visszahozza ugyan, eszméletlenül fekszik, és már csak a halálát várják anyának és lányának egyaránt.
Két film is készült a regényből, megpróbálom megtalálni ezeket is.
A Parasztok szövege magyarul mek.oszk.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése