A harmincas években íródott, emlékeim szerint - nem tudom, mi okból - be is volt tiltva, anyáink, nagyanyáink egyik kedvenc könyve, sokak szemében ponyva. Én azért élveztem, csak az volt gyanús, hogy túl gyorsan fogytak az oldalak a digitális könyvolvasóban. :)
"Orvosregény", a szerző is orvos volt. Elég sok időt, néhány évet ölel fel, amíg Andrew Mansonból, a frissen diplomázott , lelkiismeretes, tanulni, kutatni, gyógyítani, segíteni vágyó vidéki orvosból a londoni elit dédelgetett, jól megfizetett selyemfiújává válik, és kamu injekciókkal, meg széptevéssel szolgálja az elkényeztetett úrinőket. Ez az időintervallum egyben házasságának története is: a fiatal vidéki tanítónő, Christine jól illik a kezdő, kissé naiv, de tisztességes orvoshoz, de sokat szenved a terveiről, ideáljáról megfeledkezett férj szakmai és szerelmi hűtlensége miatt. Ő lényegében nem változik, csak csúnyul a bánat miatt.
Jönnie kellene a happy endnek, de amikor az orvos végül észre tér, és sok megpróbáltatás után végre kiszakad a pénz rabságából, ismét a gyógyításnak meg a kutatásnak szentelné magát, és házasságát is újraértékelné, a feleségét azonban baleset éri, elüti egy autóbusz és meghal. Úgy tűnik, hogy amikor felocsúdik, mégis elindul a tisztesség útján.
Az olyan részletek, mint a lógós bányászok, akik csak igazolásért járnak a bányaorvoshoz; az öreg és beteg orvos harácsoló felesége, aki rabszolgának tekinti a segédorvost, vagy a tüdőgyógyászat új kutatási eredményeinek köszönhetően meggyógyuló fiatal lány esete kellemesen színesítik a kicsit sablonos jellemregényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése