Pintér Béla rendezésében meghökkentő darabot láttunk a Katonában. A pozitív rácsodálkozást a hihetetlen hangulati változatosság, a rendezői találékonyság és az időnként magával ragadó színészi játék okozta. A megdöbbenés maga a sztori. Most ez igaz?! - gondolta a tájékozatlan néző, mondjuk én.
A darab a Katona emberi belügyeiről, rendezőiről és színészeiről szól, elsősorban Máté Gábor és Ascher Tamás művészi allűrjeiről és egy nőügyéről. Sok olyan apró utalással, amiket szerintem nem is kell értenem, hamis elvárás, hogy a néző ismerje ezeknek a színházi embereknek a gesztusait és gyengéit. Azt meg nem is akarom tudni, hogy milyen nőügyeik vannak.
Ám az előadás mégis érdekes, de nem azért, hanem annak ellenére, hogy a magánéletben és a színház kulisszatitkaiban vájkál. Jordán Adél Lédája nagyon kedvesen és melegszívűen primitív, Ascher Tamást Keresztes Tamás hozza, Máté Gábort pedig Fekete Ernő. Nem tudom, Pintér Bélát ki játssza. A darab a komédia, a tragédia és a paródia keveréke, ez utóbbi a legerősebb: minden felnagyítva, karikírozva jelenik meg, igaz ez a szereplők beszédmódjára is. Kissé túlzó Jordán Adél cigányos vidékiessége, és az erdélyi szereplők cigányosan hangzó akcentusa.
Mindenki megkapja a magáét: a közönségnek mézzel leöntött piros-fehér-zöld tájolás, a nagymenőknek hátbadöfés, a színésznőknek erkölcsi ítélet, a jelenvaló nézőknek meg sok-sok, ám kételyekkel teli kacagás. Most ez a Katona? Most ez Pintér Béla?
Kedvet csináltál..
VálaszTörlés