A Nobel díjas német-svájci Hesse korai műve, szép, romantikus elvágyódást tükröző alkotás. Egy alpesi kis faluból, egyszerű családból küldik Petert tanulni. Egyetemet végez és világot lát, egészen kiművelődik és elismert értelmiségi lesz belőle, aki magasabb körökben forog, bejárja fél Európát, és mindenhol a természet nyűgözi le, különösen a felhők töltik el csodálattal. Íróként, költőként, zsurnalisztaként kritikákkal keresi a kenyerét, már nem szegény fiú. Ez a nagyvilági élet azonban nem elégíti ki, egy ideig az alkoholban keres vigaszt. Érdekes kötődései vannak: az egyetemen megbarátkozik a nála sokkal nyitottabb, nagyvilágibb Richárddal, aki kissé vezetője is lesz egy időre, felszabadítólag hat rá, és bevezeti a társaságba is, vele éli meg a zürichi egyetemi éveket és az azt követő Észak-itáliai utazást, de barátja nem sokkal az utazás után vízbe fullad.
Három szerelmet él meg, mindegyik beteljesületlen, egyre mélyebbek, tartósabbak, de valójában mindhárom örök. Rösi Girtanner még a faluban bűvölte el, és titkos áldozatot mutatott be neki, de soha nem fedte fel az érzéseit. Arminia Aglietti festőnő az első felnőttkori szerelem, akinek épp szerelmet akar vallani egy romantikus éjszakai csónakázás alkalmával, amikor kiderül, hogy a nő hamarosan férjhez megy. Elisabeth a harmadik, ő is menyasszony, majd gyermekes asszony, így csak barát.
A Zarathustra magányos zseni-elméletét gyakorló fiatalember egyre inkább belátja, hogy az egyszerű emberek között érzi jól magát, egyre többet gondol Szent Ferencre, és egyre inkább azonosul is annak a természet iránti rajongásával. "Ó, a felhők, a szép, nyughatatlan lebegők! Tudatlan gyermekként is szerettem őket, bámultam őket, és nem sejtettem, hogy én magam is felhőként megyek majd végig az életemen, vándorlásban, mindenütt idegenként, idő és örökkévalóság között lebegve." Egyre kevésbé érzi jól magát embergyűlölő magányában és ivós-gőgös bőrében, megbarátkozik egy mesteremberrel, majd annak magatehetetlen nyomorék sógorával, akit magához vesz és haláláig szeretettel gondoz, élményekhez juttat.
Végül mégis hazatér iszákos apjához a kis alpesi faluba, felhagy minden egyébbel, egyszerű és barátságos természetű lesz, és inkább lelkében költő már, mint foglalkozása szerint... Éli a rousseaui ideált, a természetközeli, egyszerű, munkás életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése