2019. október 28., hétfő

Mika Waltari: Szinuhe (1945)

Bár jó régen jelent meg ez a finn regény, nálunk 2018-ban adták ki utoljára, ezt a kiadást olvastam. Egyiptomban játszódik, a fáraók, nevezetesen Amenhotep és Tutenhamon korában. Főhősének története azzal kezdődik, hogy egy egyszerű család befogadja a nádcsónakban vízre tett csecsemőt. Felnevelik, taníttatják, királyi orvos, királyi koponyalékelő lesz belőle. Egész életét végigkísérjük szegények és gazdagok között. Megelevenedik az ókori Egyiptom története. 

Alapjában jólelkű, okos, magányos, becsületes ember. Egy Nefernefer nevű rossz nő azonban annyira megbabonázza, hogy mindenét, nevelőszülei házát és sírhelyét, valamint Kaptah nevű hű rabszolgáját is neki adja, de hiába. Szinuhe szégyenében világgá megy, sok országot bejár, és bár jó orvos, sokat tanul más országok orvosaitól is. Rabszolgája végig kitart mellette, akár együtt vannak, akár nem. Nyiltan meglopja, de a rábízott (!!!) vagyont mindig jól kamatoztatja nem csak a maga, de Szinuhe javára is.

Nefernefer után még két szerelmet él meg. Minea krétai bikatáncos, szíriai fogságban a szír király háremében. Szinuhe megszökteti és segít neki hazajutni. A lány már-már feladná szüzességi fogadalmát, de igen egzotikus körülmények között meghal: feláldozzák a bikaistennek. Utolsó, hosszú évekig kitartó szerelme Merit, a Krokodilfarok kocsma pincérnője, tulajdonosa, de őt is el kell veszíteni, és csak halála után tudja meg, hogy Merit "nevelt kisfia" valójában kettejük közös gyereke volt (őt is megölték).

Nagyon hosszú, nagyon cselekményes regény, a Wikipédián van egy viszonylag jó és nem túl hosszú összegfoglaló.


Film is készült belőle, online nézhető.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése