Az a jó, hogy van igazi mese, érdekes történet, de nincs mesterséges művészkedés, agyonbonyolítás. Szükséges persze némi szellemi erőfeszítés az indítékok feltárásához, a kapcsolatok megértéséhez, de ez nem megugorhatatlan. Lényegében két és fél fő szál fut a regényben a főhős egyéni sorsán túl, a két "egész" az apa és fia különös viszonya, valamint a főhős és szerelme, Éva közös története. A fél a barátság, Kornélról kicsit kevesebbet tudunk meg, de ez a 30 éves időtartamot felölelő barátság is izgalmas.
A történet háttere az hatvanas-kilencvenes évek Budapestje, a világhírű, de itthon kevésbé elismert fotóssá váló Szabad András felnövekedése, útkeresése és emberi kapcsolatai. Apja tányéraknának látszó tányérokat helyezett a szovjet tankok elé, ezért börtönben ült, anyja a szabadulásig bírta lelkierővel, aztán gyorsan meghalt, ketten költöztek fel Pestre valahonnan. Egy kétszobás lakásban élnek úgy, hogy nem járnak be egymáshoz, és nem is igen beszélnek egymással, az apa különösen toleráns és megértő fia szerető gyűlöletével szemben.
Éva, a feleség-szerető különös figura, kissé extrém, nagyon zárkózott, érzelmeiről és külön útjairól, családjáról semmit nem árul el Andrásnak, amit megtudunk ezekről, azt a barátnő, Nóra meséli Andrásnak.
A regény első harmada sokkal érdekesebb, lehet, hogy csak megszokja az ember a Bartis-féle mesevezetést és elbeszélői hangot, de aztán laposodik kicsit. Érdemes elolvasni, több művet is próbálok majd elérni, ez volt az első, amit olvastam a szerzőtől. Kritika a Revizor portálon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése