Pataki Éva két regényét (2012., 2014) tévedésből hoztam ki a könyvtárból, összekevertem Bánki Évával, akitől az Esővárost olvastam régebben. Nem szoktam ilyesmit (könnyed, szórakoztató) olvasni, de jólesett. Pláne, hogy sok tekintetben ráismertem magamra is a főhős nagyiban.
Humor, önirónia, semmi nagyotakarás. Az első regény azért jobb volt, még az újdonság erejével hatott. A második a kiadó beharangozójával ellentétben nem tűnik fejlődésnek, inkább kicsit megunhatónak.
A szerző saját élményeit adja elő: azt, hogy hogyan lesz háromszoros (a jövőben négyszeres) nagymama, milyen kalandokat él meg az unokáival, a gyerekeivel, három barátnőjével és a "pasijaival". Kicsit hisztis, kicsit pánikolós, kicsit önző, kicsit unokabolond, mindent túlbonyolít... de őszinte, mindezt maga is látja. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése