20-22 könyve közül csak a Magyarkát, egy magyar prostituált ausztriai kalandjait olvastam, meg még valamit, ami a Ferencvárosban játszódott, de a címére már nem emlékszem. A ferencvárosi kötődés nagyon erős, ebben az új olvasányban is felbukkan az Angyal utca, a Mester utca, amit még most is az én világomnak tartok. Egyszer egy írása alapján megpróbáltam kitalálni azt is, hogy a szerző a Ferenc tér melyik házában lakik.
A szívlekvár a tyúk szívéből készül, és képes arra, hogy 3. Magyar Sándor nagyapa igaz családtörténetei által óriássá növesztett 5. Magyar Sándor méretét visszaigazítsa a normális kategóriába. Ebből is látszik, hogy a Szív lekvár - amit persze egybe kellene írni - ötgenerációs magyar családregény, az viszont nem látszik belőle, hogy egyben - de nem ennyire nyilvánvalóan - körülbelül ötgenerációs orosz családregény is.
Mondhatnánk realistának is, ha a mesés-lekváros sztoritól eltekintünk, hiszen a 20-21. század borzalmait átélő családokról van szó, szépen megrajzolt történelmi háttérrel. Jól jött, hogy mostanában láttam a Sztálin és a Guszev c. filmeket is, így nagyon elebenen él bennem ez a világ, amelynek csak a szebbik, ám így is elég elkeserítő korszakait éltem, élem át. A szűrreálba az hajlítja mégis, hogy a nagyapa meséi, azon túl, hogy nem csak szellemi növesztő hatással vannak az unokára, de nem is koherensek, vagyis a 2-3. Magyar Sándor különféle lehetséges élettörténeit meséli.
A Magyar Sándorok feleségei, szeretőik és munkatársaik mellett megismerkedünk az orosz főszereplő, Luda anyjával (Dása), édes- és mostohaapjával, férjeivel és szeretőivel, testvérével és sógornőivel, barátaival és munkatársaival... rengeteg szereplő teszi mozgalmassá és izgalmassá, valamint a Magyarok valós vagy nem történetei miatt kissé nehezen követhetővé a cselekményt.
Jó olvasmány, hanyag, lnedületes, természetes stílussal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése