A szecesszió az ipari tömegtermeléssel szembeni tiltakozásként jött létre, és a kézműipar fejlesztésében látta a lehetőséget. Ennek a koncepciónak a képviselője az ír William Morris (arts&craft), ő lett a szecesszió úttörője, azé az irányzaté, amely lényegében halála évében, 1896-ban indult a múltidéző historizmussal, a neoirányzatokkal szemben, de azokkal párhuzamosan fejtette ki hatását. Én teszem hozzá, hogy gyakran neo-épületeket díszítettek szecessziós ornamentikával.
A szerző szerint nincs szecessziós festészet, csak építészet és iparművészet, a szobrászat is csak hasznos dísztárgyakban jelenik meg. Amit szecessziónak gondolnánk a festészetben, az szerinte vagy alkalmazott művészet (pl. plakátok) vagy szimbolizmus.
Az egész korszak kb. 20 év, a századforduló körül (előtte 4-5 évvel) kezdődik, és az első világháború véget is vet neki. Betörése, igazi helyfoglalása az 1900-as párizsi világkiállításon történt meg, kb egyszere a mozi berobbanásával. Lényege a dekorativitás, a funkcionalitás háttérbe szorul.
Egyik alapvonása a mozgás megragadása, a nyugtalanság. Pl. egy táncosnő, a bő szoknyáját pálcákkal mozgató "szobor" annyira megfogta a művészek képzeletét, hogy számos szobor készült róla (Loie Fuller).
A szerző szerint a szecesszió mesterkélt, ellentmondásos, felszínes, de csábító. Azzal, hogy feldíszítette az új épületeket és tárgyakat, hozzájárult az iparosodástól való félelem leküzdéséhez.
Legélénkebb központjai: Nancy (Emil Gallé), Brüsszel (Victor Horta, Henry van de Velde), Barcelona (Gaudí), Weimar, Darmstadt, München, Glasgow, Helsinki, Chicago, Bécs, New York...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése