Török Ferenc megrázó és elgondolkodtató filmje, Rudolf Péter a főszereplő. 1945 augusztusában játszódik, egyetlen napon. A faluba vonattal érkezik két zsidó: apa és fia. Egy nagy ládát honak. Felfogadnak egy fuvarost, és csak mennek, mennek a falu felé. Igen messze lehet a vasútállomás, mert mire beérnek, megbolydul az élet: mindenki azt hiszi, hogy visszajönnek a zsidók, és visszakövetelik mindazt, amit a falu széthordott, kisajátított, eltulajdonított, mindazt, ami rövid idő alatt beépült az életükbe, az övék lett.
Kiderül, hogy mindenki sáros, a jegyző leginkább, aki a barátját adta fel, még azelőtt elvitték, hogy a többieket. Most az ő drogériájába ültette be a fiát eladónak. Készül az esküvő: aznap délután megy hozzá az egyik falubeli lány nem is a fiúhoz, hanem a bolthoz. Nem szeretik egymást, a lánynak más szerelme van. Mire a temetőből kijön apa és fia, ahova elhantolták a lágerből mentett himi-humijukat, mint elmúlt életük, meghalt szeretteik jelképes maradványait, afalu már vasvillával, kaszával sorakozik fel, hogy megvédjék szerzett jussukat. Ők meg csak elballagnak szépen.
A menyasszony felgyújtja a patikát, a jegyző fia elutazik, nem vállal közösséget az apjával, és nem akar olyan lányt elvenni, aki nem szereti...
Ami nem világos:
1) Miért pont ebbe a faluba jön a két zsidő, mikor itt senkit nem ismernek, és őket sem ismeri senki?
2) Miért pont itt temetik el és miért temetik el, amit olyan nagy ládában hoznak, és mi is az?
3) Honnan tudják, hogy van a faluban zsidó temető?
De azért nagyon jó film, Ragályi Elemér nagyszerűen fényképezte. Fekete-fehér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése