Ezt most csak magyarul olvastam, és nem találtam benne olyan szörnyű nyelvi megoldásokat, mint amilyenekkel a Szerelmes nők tele van, holott ugyanaz a Róna Ilona fordította 7 évvel korábban. Az is igaz, hogy sokkal egyszerűbb, hagyományosabb a regény, és legalább annyi külső esemény van, mint amennyi lelki történés, míg a Szerelmes nőkben főként a lélekben és fejben dúlnak a történések. De lehet, hogy pusztán nem érdemes összevetni az eredetivel, ha élményt akarunk.
Egy bányászcsalád története, akik egy kis faluban laknak. Erősen naturalista, Zolára emlékeztető a stílus is, meg a történet is.
A városi polgárcsaládból származó anya kulturáltabb, társadalmilag felette áll az egyszerű apának. A haláláig tartó történet Gertrude 31 éves korában kezdődik, amikor már nyolc éve férjnél van, a harmadik gyerekét várja, férjét "lenézi, de kötve van hozzá". Williem és Annie után születik Paul, majd Leonhard. A férje iszákos, lelkileg fejletlen, kommunikációra képtelen, erőszakos ember. A család életében váltakoznak a nagyon nyomorult és a tűrhetőbb állapotok. A nyomorúságban is sokkal jómódúbbak és igényesebbek, mint a hasonló magyar családok: zongora, francia, könyvek, olvasás, éneklés.... Az anyában mindvégig megmaradt a tartás, az apa egyre szürkébb és jelentéktelenebb lett a család életében, Gertrude pedig először a felnövő Williamben, majd annak halála után Paulban kereste élete értelmét. Pault teljesen függővé tette. Jó fiú lett belőle, de önálló életre, igazi szerelemre képtelenné vált, mindig az anyja maradt számára az első.
Az anya mellett Paul a főszereplő, akinek a szerelmi élete folytonos kudarc. Először egy farmer család lányához, Miriamhoz kötődik vagy 7 éven át, de nem tudja igazán szeretni. A lány vallási fanatista, a szerelemben a nőt áldozatként látja, azt tanulta az anyjától, hogy a házaséletet is el kell viselni. Rettenetesen szereti Pault, akár még a testét is, de nem képes feloldódásra. Az ő ellentéte a szenvedélyes Clara asszony, aki külön él a férjétől, és Paul második szerelme lesz. Azonban ez a kapcsolat is kudarc, mert Clara - aki szintén szereti Pault - azt látja benne, hogy csak a testi szerelem vonzza hozzá, valójában nem képes a szerelemre. Az anya pedig Miriamot azért ellenzi, mert (valóban) be akarja szippantani Pault, így fél, hogy neki semmi nem marad a fiából, Clarát kevésbé ellenzi, de a társadalmi előítéletekkel maga is egyetért: a férjétől külön élő asszonynak nincs joga a szabad szerelemre.
A regény egyrészt ezt a bonyolult anya-fia viszonyt, illetve a festőművésszé lett fiú ebből következő boldogtalanságát, életképtelenségét állítja a középpontba. De szinte mindenki gazdagon bemutatott jellem: tanulmányt lehetne írni a fölfelé nősült apa vagy a városba szakadt első fiú személyes tragédiájáról, Miriam és Clara, sőt Clara férje, Baxter történetéről is. Érdekes, hogy ebben a regényben is fontos szereplő a művész (Paul), mint a Szerelmes nőkben Gudrun vagy Gerald húga. Mindegyik képtelen a hétköznapi értelemben vett boldog életre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése