Thomas Warton: Szalamandra (2001.)

Végre egy meglepetés, valami lenyűgöző. Kicsit hasonlít az éppen előtte olvasott Umbert Eco műre, A tegnap szigetére, de cseppet sem unalmas, vagyis van története, amelyet nem szakítanak meg az olvasás élményét csökkentő filozófiai fejtegetések. 2001-ben írta a könyvet, de azonnal eszembe jutott Hoffman Arany virágcserepe is, annyira romantikusan misztikus. A címbeli mitológiai állat csekély szerepet játszik a műben , épp csak a történet realitás fölötti szintjére utal (Az arany virágcserépben is szerepelnek). 

1717-ben kezdődik a történet, amelyet (mintha) Pica, az egyik főszereplő mesél(ne) el 1759-ben egy francia tisztnek a Quebec-ért folyó angol-francia háborúban, egy szétlőtt könyvesboltban. A lány (feltételezhető) nagyapja, Osztrov gróf és 17 éves fia, Ludwig Belgrádnál harcolt az oszmánok ellen Savoyai Jenő vezénylete alatt egyesített nemzetközi seregben. Amikor a fia érthetetlen okból meghal, azonnal leteszi a fegyvert, és neki tett ígéretéhez híven hazaindul, hogy meggyászolja feleségét, gondját viselje csecsemő lányának, és megvalósítsa misztikus tervét, a végtelen könyvet, és egyébként is a rejtvényeknek szentelje életét a harc helyett.

A Vág folyó mentén fekvő kastélyán futott keresztül Morvaország és Magyarország határa,  mindkét ország adóztatni akarta, ezért úgy építtette át a kastélyt, hogy minden mozgott, a falak, az emeletek, a lépcsőházak, a bútorok, - nem lehetett megállapítani, hogy melyik része melyik országban van. Ez a feladat csak növelte rejtvények iránti szenvedélyét. Felnövekvő lánya, Irina grófnő lett könyvtárának felügyelője, a gróf terveinek szolgája, valójában szabad szellem. Vasfűzőt visel, beteges, de szép és művelt, önálló nő.

A történet nagy része a gróf tervének megvalósításáról szól, de már nem a gróf a főszereplő, hanem Flood, az angol nyomdász, akit a gróf hív meg a kastélyába ebből a célból. Flood évtizedeket tölt a kastélyban előbb csak a munka, majd egyben a gróf foglyaként, a képtelennek tűnő könyv megvalósításának szentelve életét. Ugyanakkor az olvasó egyre kevésbé érzi képtelennek a tervet, mert az egész könyvvilág tele van csodákkal, gépi küldöncökkel, embermásokkal, mozgó betűkkel, és persze a szinte kiismerhetetlenül mozgó rejtvény-kastély is megfelelő környezet ahhoz, hogy képtelenségek történjenek.

Flood azért lesz fogoly, mert egymásba szeretnek Irinával, és ezt meg is pecsételik, mire a gróf bezáratja egy pincehelyiségbe a sajtójával, minden felszerelésével, és nem is látja többet Irinát, akibe meg a kastélyban vendégeskedő, szintén misztikus hajlamú abbé is szerelmes. Irina babát vár Floodtól, apja az abbéra bízza, aki elviszi a gróf nem kevésbé rejtélyes hajójára, ahol titokban megszüli a lányát, Picát (betűméret mértékegységet jelent, egy pica 12 pont). A gyereket elveszik tőle, ő maga megszökik, és a történet végéig nem kerül elő. Pica Velencében nevelkedik, abban az árvaházban, ahol Vivaldi is tanított, és amelyről Rousseaunál olvastam (Vallomások), meg amelyről Lakatos György fagottművész koncertjén szó volt.

Kb. 10 éves lehet, amikor rejtélyes úton az apjához kerül, a gróf már meghalt, deFlood továbbra is a munka fogságában él a kastélyban, elképesztő társaságban. Ettől kezdve együtt dolgoznak, ő is megtanul sokmindent, közben pedig izgatja, hogy él-e, és hol lehet az anyja. Végül utaztató, pikareszk-regénnyé alakul a mű, bejárjuk a fél világot, mire sok-sok kalandon keresztül megvalósul a mű, megkerül Irina és meghal Flood. Kár érte.