Jamaica Kincaid a karibi szigetvilág egyik szegény szigetén, Antiguán született, és elmenekült onnan, Amerikában lett sikeres, boldog családban, polgári jómódban élő, középkorú nő. Háta mögött hagyta egész gyűlölt múltját, és gondolni sem akart sem öccseire, sem szeretettelen, gonosz anyjára mindaddig, amíg hírt nem kap arról, hogy legkisebb, huszonéves öccse HÍV-fertőzött, és kórházban van, végnapjait éli. Ekkor hazautazik, megpróbál pénzzel, gyógyszerrel, orvossal segíteni, eközben felidéződik a múlt, felélesedik mindaz a harag s frusztráció, ami miatt hátrahagyta az egészet.
Két történet van tehát a könyvben: a haldokló fiatalemberé, meg a szerzőé. Nagyon lebilincselő, szokatlanul őszinte. Tele van olyan dolgokkal, amiket az emberek el szoktak hallgatni. "....mikor a lelkész a prédikációjában arról beszélt, hogy majd valamikor a jövőben mindnyájan együtt leszünk, nem tetszett, amit mond, szerettem volna megmondani nekik, hogy én nem akarok újra együtt lenni azokkal, akikkel olyan sok minden összekötött valaha... nem akarok egyikkel sem újra találkozni egy másik világban. Elegem volt belőlük itt, ebben a világban..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése