Gyanakodhattam volna már a kellemetlen cím miatt is, de nyitott voltam, mint általában. Nem kellett volna. A kellemetlenség végig jellemző érzés volt. Általában nem szeretem, ha egy irodalmi esten nem ismerem fel a szövegeket, szeretem tudni, hogy az összeszerkesztett művek közül éppen mit hallok, ez most nagyon kevés esetben működött, segítség pedig nem volt. Szokoly Tamás szerkesztette és rendezte a műsort, amivel a művésznő legalább 10 éve járja az országot.
A zaklatott, tragikus hangulatot csak fokozta, hogy a Pálfy Margit ide-oda járkáltált a színpadon, leült, felállt, keményen gesztikulált, ledobta, felvette szörnyű ronda, pirossal bélel, ördögi fekete ballonját, minden egzaltált mozdulata kellemetlenül hatott. Persze Latinovits és a megidézett költők többségének sorsa is zaklatott és tragikus volt, hitelesnek mégis az a két perc tűnt, amikor a "színész-király" hangját magnóról hallhattuk. A beszélgetésre nem maradtunk, szabadulószobában éreztük magunkat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése