Krasznahorkai László: Az utolsó farkas (2009)

Önálló könyvben megjelent kisregény (65 oldal), egyestés olvasmány, egyetlen hömpölygő és sodró mondat. A történet nagyon lassan indul, és észrevétlenül, tehát fokozatosan vesz valami lendületet, a nem történik semmi állapotából megy át a folyton történik valami állapotába. De persze semmi lényeges, és a melankólia köde sem oszlik fel, hiszen Krasznahorkai a szerző.

A főhős is egy senki, a neve mögött már nincs semmi, hiányzik az ember, élete értelmetlen tengődés, amit valaha tett, produkált, már az is elvesztette értékét, ha volt egyáltalán. Komplett nihil. A napokat egy lepukkant berlini városrész mocskos, betelepültek lakta utcájában lévő kocsmában, többnyire egyetlen olcsó sör mellett múlatja, és már azt sem gondolja, hogy esetleg csinálnia kellene valamit. Mindez jól passzol ahhoz, hogy kudarcos és 120 kilós német filozófus, egykori professzor.

Egyszer csak kap egy meghívólevelet Extremadurába, Spanyolországba, hogy teljes ellátás, sofőr, tolmács mellett írjon róluk bármi szépet. Gőze sincs sem a szóbanforgó, kietlen és elmaradott spanyol tartományról, sem arról, hogy hogy kaphatta a meghívást, meg arról sem, mit írhatna, ha tudna és akarna (nem tud és nem is akar).

Extremadurában valóban mindennel ellátják, a gondolatát is lesik és megvalósítják, akár akarja, akár nem. Végül is tehetetlenségből ismerkedik meg azzal, hogy hogyan pusztultak ki a farkasok a tartományban. Kinyomozzák neki. A nyomozásban sem ő az aktív, csak megy, ahova viszik, ahová a történet löki.

Mikor az ember már elunná a nagy semmit, mindig jön egy csavar, mint a vadász egyetlen szobájában lakó, hatalmas, preparált - mégsem utolsó - farkas, vagy a farkasok becserkészésével megbízott lobero (farkasvadász), aki három évig egy fán ülve lesi a farkasokat; vagy a vemhesen elütött utolsó előtti farkas.

Szumma szummárum, Extremadurában - állítólag - kivesztek a farkasok az emberek áldásos teékenysége folytán. Az utolsó is. A névtelen főhős az egyhetes farkaskaland után visszasüllyed a berlini félhomályba. És nem ír semmit. Sem a spanyoloknak, akik ezért hívták meg, sem egyébként. Csak mesélgeti a farkaskalandot a kevéssé érdeklődő, egykedvű, kissé mogorva magyar kocsmárosnak néptelen kocsmai délelőttökön. És a fentiek ellenére jó olvasmány. :)