Asghar Farhadi a rendező, van egy előzmény is, amit nem ismerek, meg kellene nézni (Nader és Simin, Egy elválás története, Oscaros). Csupa rejtély, megoldatlan talány, minden szereplő sorsa tragikus és zavaros.
A férj egy nagyon szimpatikus iráni férfi, aki négy év után most érkezik Párizsba a felesége hívására, hogy másnap elváljanak, ez meg is történik, de nem ez a cselekmény fő szála. Ahmed négy évvel ezelőtt mély depresszióban volt, és elhagyta Marie-t, meg annak a két, nem tőle, hanem előző férjétől származó gyerekét, akikkel nagyon jól kijött. Nem tudjuk meg, mi volt a depresszió oka, azt sem, hogy azóta mi történt vele, sem hogy szereti-e még a volt feleségét. Néhány nap alatt feltárulnak előtte az új konfliktusok, és a feleség, meg a nagyobbik lány is tőle várja a csodát, s amit lehet, meg is tesz, roppant türelemmel és nagyon jó pszichológiai érzékkel. (Ali Mosaffa)
A feleség, Marie-Anne gyógyszerész (Berénice Bejo), van egy új, szintén arab, mosodás pasija, akivel össze akar házasodni, és akitől gyereket vár, de ezt még rajtuk kívül senki nem tudja a válás pillanatában. Marie erősen hisztérikus, mindenkivel ordít, a fizikai erőszak sem idegen tőle, fogalma sincs, mit akar, nagyon következetlen, nem elég felnőtt. Nem tudjuk meg, kit szeret jobban, Ahmadot vagy a mosodás Samirt (Tahar Rahim).
Samir nős, felesége hónapok óta kómában fekszik, és az sem derül ki, hogy azért kísérelt-e meg öngyilkosságot, mert megtudta férje viszonyát Marie-val, s hogy megtudta-e egyáltalán. Samir is normális, kicsit arabosabb, hat éves gyerekével szemben keményebb, de nagyon megértő is tud lenni, Samir nem tudja, hogy a felesége miért lett öngyilkos, és leginkább az bántja, hogy ha esetleg tudott is a viszonyukról, az nem nagyon érdekelte, vagyis úgy élte meg, hogy a felesége hidegült el tőle. Most rendszeresen látogatja, és nem tudja, mi történik, ha mégis magához tér a kómából, de elkötelezte magát Marie mellett.
Marie nagylánya, Lucie is kulcsszereplő. Először azt hisszük, utálja az anyját, mert már a harmadik férfival él együtt, meg úgy tűnik, hogy Samirt is gyűlöli, mindkettőjüket azért, mert úgy gondolja, hogy az asszony miattuk lett öngyilkos a saját kisfia előtt. Lúgot ivott a mosodában. Lucie későn jár haza, nem akar találkozni Samirral, csavarog, egy éjszakát régi iráni ismerősei, a vendéglősék lakásán tölt. Ahmed megy érte, és kiderül, mi az elvadulás valódi oka: Lucie meggyőződése szerint ő az oka az asszony öngyilkosságának, ezért nem tud Samir szemébe nézni. Nem derül ki, mennyire jogos ez a lelkifurdalás, olvasta-e az asszony a szerelmes e-maileket, amelyeket ő továbbított neki az öngyilkosság előtti napon.
Samir kisfia is teljesen alvadult: az anyja miatt szorongásai vannak, nem tudja, hogy valójában él-e, akit gépek tartanak életben, és hogy most mi lesz vele. Bele tudna szokni az új életbe (Marie-nál laknak), de állandóan új bonyodalmak nehezítik az életét. Szeretetéhes.
Naima,a mosoda alkalmazottja csak a végén jön a képbe, remélem, emlékezni fogok rá, hogyan. Ezt nem akarom elárulni. Nagyon tetszett a film, vágytam a jó megoldásra: családi békére úgy, hogy Ahmed és Marie boldogan él, Lucie megnyugszik, a feleség meggyőgyul és Samirék is újra egy család lesznek, de ez a ündérmese nem következik be a filmidőben.
A film a kapcsolatok bonyolultságáról és a kibogozhatatlan élethazugságokról szól. Kritika itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése