A fehér király c. film kritikájában bukkantam a "disztópia" szóra (negatív utópia), meg egy sor disztópiát ábrázoló mű címére, pl. a Szép új világra, ami ott volt ugyan a szüleim polcán, de nem olvastam. Negtaív utópia az általam is olvasottak közül pl. Orwell 1984-e, Capek Harc a szalamandrákkal c. regénye.
A koncepció szerint tökéletes egység, rend és szervezettség uralkodik, a család, a szerelem és a szülés megszűnt, a gyerekeket üvegekből "fejtik le", és fejlődésük alatt és utána is álmunkban kondicionálják őket arra a szerepre és viselkedésre, amelyet a "társadalom" szán nekik, illetve elvár. Kilengés, bűn, vágyak nincsenek. Ha mégis lenne valami baj, ott a rendszeresen osztott és bekapkodott szóma, a boldogság-tabletta, amellyel utazásokra lehet menni. Az embriókat majdani munkájuknak megfelelően fejlesztik, igény szerint, rendelésre szállítják. Egy-egy megtermékenyítésből egész csoportok keletkeznek, és ezek tökéletesen egyformák kívül-belül, és illeszkednek a tökéletes kasztrendszerbe.
A kontraszt a vademberek társadalma, akik még törzsi körülmények között élnek, rezervátumban, és nem szégyellik kimondani pl. az anya vagy a születés szavakat. Teljes az értetlenség a két világ között. John, a "vadember úr" anyjával együtt bekerül ebbe a szép új világba. Tud olvasni, mert az anyja valaha a "civilizációban" élt, ezért és más okokból a vademberek között számkivetett páriák, Az anyát szómán tengetik, a "vadember úr" pedig látványosság lesz. Azért megpróbál változtatni: Shakespeare összes az egyetlen könyv, amit olvasott, és Shakespeare-idézetekkel van tele a feje, ez az ő utópisztikus világa. Nem sül ki semmi jó az egészből. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése