Olvasgatom a kritikákat: a regény fogadtatása egyönteűen lelkes, a filmé fanyalgó. A könyvet tavaly olvastam, lenyűgözött. Sötét és sűrű, tele életanyaggal. Bár Dragomán György nem helyezi el konkrét térben és időben, de lehet tudni, hogy a Chaucescu-éra szolgált alapul a diktatúra kegyetlenségének és szürkeségének bemutatásához. Egy vagány kiskamasz szemével látjuk, ő és kicsit az anyja érzéseivel éljük át a történéseket. Van némi közös A nagy füzettel.
A filmet most láttuk, és nem igazán értem a nagy fanyalgást. A könyv csak nyersanyag, itt már semmi nem emlékeztet Romániára vagy általában a kelet-európai diktatúrákra, a szereplők között több néger is van, a színhely egy diktatúra sematikus díszlete, de a kiszolgáltatottság, a félelem, a szorongás, a tehetetlenség és a düh nagyon is hiteles és fájó. Orwelli.
(Azt nem értem, minek kellett a tábornoknak nőnek lennie a filmben.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése